Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
dencénként 1400 m*. A vízellátás a „Vízfőforrás”- ból történik. A 2. sz. nagy tó mellett evezős esó- nakház létesítendő. A sikondai fürdőtelepen az úszósport biztosítására 1 db 50x20 m-es hidegvizű úszómedence építése szükséges. A 720 mVnap vízszükségletet mélyfúrású kutakból kell biztosítani. Mohácson az úszósport biztosítására a vízparti fürdés mellett 3 db sportmedence építendő. Az evezősport céljaira túraevezős csónakház és motorcsónak csónakház létesítése szükséges. A horgász sport lehetőségének biztosítására horgásztanya építendő. A tervezett létesítmények összesített adatai a következők: Költség 38,900 millió Ft. Befogadóképesség 11 650 fő. Épületek térfogata 32 130 légnr. Földmunka 68 090 m". Betonmunka 5660 m. Kőmunka 3640 m3. Villamosenergia (csúcsidényben 433,9 kWó/nap.) 2.214 Vízgazdálkodási nagylétesítmények A Déldunántúli Vízgazdálkodási Területen vízgazdálkodási nagylétesítményt nem terveztek. ■— Bizonyos hatása lehet a távolabbi jövőben a mohácsi dunai vízlépcsőnek és esetleg a Sió-csatorna vízlépcsőinek öntözés és árvédelem szempontjából. 2.215 A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai A Déldunántúli Vízgazdálkodási Terület délen a jugoszláv állammal határos. A határ érinti a Dráva folyót, továbbá a Duna-jobbparti és a Dráva-balparti töltést, több belvízözlözetet és számos kisvízfolyás vízgyűjtőterületét. A határmenti, illetve közérdekű vízügyek az 1956. évben ratifikált magyar—jugoszláv vízgazdálkodási egyezmény alapjául a vízügyi egység szellemében kerülnek tárgyalásra, a kapcsolat kiterjed az ármentesítés, a folyószabályozás, a belvízrendezés, a kisvízfolyások és vízgyűjtőterületek rendezésének kérdéseire. A többi vízgazdálkodási ágazatban konkrét kapcsolat, illetve közösen megoldandó feladat még nem jelentkezett. A jövőben a víztározással és a vízerőhasznosítással kapcsolatban is merülnek majd fel közös problémák, ugyanúgy, mint a víziutak és kikötők kérdésében. A területen közérdekű árvédelmi töltés a Mohács— országhatár közötti Duna-jobbparti töltés (hossza: 20,068 km), továbbá jugoszláv területen az országhatár—darázsi szakasz (hossza: 4,192 km). A Dráva mentén közösérdekű töltésszakasz jugoszláv területen, a dárdai magaslattól az országhatárig tart, magyar terfületen pedig az országhatártól Tésenfa községig. A jugoszláv töltésszakasz hossza a Dráva mentén 42 km, a magyar szakasz hossza 36,8 km. Folyószabályozás terén kereken 140 km Dráva- szakasz az, ami közös, ezideig együttes szabályozási terv a 65—75 fkm közötti szakaszra készült. Belvízgazdálkodás az országhatár mentén három belvízöblözetet érint. Az Alsókarasica belvizöblö- zet főcsatornája a Szívó-csatorna, melyet a határ metsz, vizét a darázsi szivattyúteleppel jugoszláv területen emelik be a Karasicába. A fejlesztés során mocskánál, magyar terüelten, 1,0 m7s teljesítményű szivattyútelep építésére lesz szükség. A Siklós alatti belvízöblözetből a Tapolca patak Ш. belvíz-főcsatorna jugoszláv területen a Bakán- kai zsilipnél ömlik a Drávába. A zsilipnél közös érdekű szivattyútelep épül jugoszláv területen, magyar területen pedig a zálogosi halastó tározóvá való átépítésével, továbbá a zálogos pusztai halastó felett kiinduló és a Lankába Óidnál be torkolló ösz- szekötő csatorna segítségével csökkentjük a határon átvezetendő belvízi csúcsokat. A Lanka-csatorna alsó szakaszát és a lankai szivattyúállást bővíteni kell. A Mohács alatti öblözetnél az egyes öblözetré- szek és a hozzájuk tartozó szivattyútelepek elrendezése és az Országhatár helye olyan, hogy bár a belvízöblözet egységes, de határon átmenő belvízcsatorna nincs. Határral érintett kisvízfolyások a Zdála patak, a Babócsai Rinya, a Karasica patak és a Borza patak. A Zdála Gyékényes—Somogyudvarhely közötti szakaszon a határon halad, mederrendezése 1963. évben fog megtörténni. A Babócsai Rinya torkolati szakasza (18 km hosszú határt képező holt Dráva- ágba torkollik) szorul rendezésre. A Karasica patak Illocska határában lép át jugoszláv területre és mintegy 35 km-es út után ömlik a Dunába. Magyar területre eső vízgyűjtőjének nagysága 765 km2. A meder számított vízszállító képessége 35 m3/s. Bővítésre szorul, a bővítés mértékét tározók építésével csökkenteni lehetne. A Borza patak Udvar községnél lép jugoszláv területre és a Topoljai Duna-ágba torkollik. A Topoljai zsilip azonban magas árvizek esetén zárva van, ilyenkor a Borza vize jugoszláv területen szétterül. Rendezésére vonatkozóan több tanulmány készült. Árvíz csúcsait magyar területen tározó építésével csökkenteni lehet. Öntözéssel kapcsolatban közös probléma még nem merült fel. Ivó- és ipari vízellátás terén sem merült fel ezideig közösérdekű probléma. A Karasica-vízfolyás- ból 200 1/s vízmennyiség kivételére kapott még annak idején, 1918-ban a magyar hatóságoktól engedélyt a baranyavári cukorgyár. Ennek biztosítása csak tározás útján lehetséges, mert a Karasica vízhozama őszi időben általában kevesebb mint 200 Fs. A gyár vízigénye azóta megnőtt, a 200 literen felüli szükségletet a gyár a Drávából fedezi. A vízellátást csak tározó segítségével lehetne egyenletessé tenni. Magyar területen Borjád községnél merült fel víztározó létesítésének gondolata. Ennek hozzávetőleges befogadóképessége 7 m magas gát mellett 18 millió m3 lett volna. A terv nem valósulhatott meg, mert a jugoszláv fél magas vízigénnyel lépett fel. Szennyezett víz jugoszláv területről magyar területre nem érkezik, a közös érdekű Dráva szakaszt a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet kissé szennyezett vízfolyásnak minősítette. A vízerőhasznosítás terén konkrét építési igény nem merült fel. 1954-ben a VÍZITERV tanulmánytól'388
