Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)

XVII. fejezet. Területi vízmérleg

A partiszűrésű vízelőfordulás szorosan a vízfo­lyásokhoz kötött. Ezért elsősorban nagy folyóink mentén átnyúlik egyik vízgazdálkodási területről a másikra. A helyzet sajátosságánál fogva azonban lényegileg csak ott lehetséges a víz kitermelése, ahol az a folyóból beszivárog. Ezért a partiszű­résű vízkészletek egységek közötti megosztását a víztermelésre alkalmas szakaszhosszak becsült ér­téke alapján aránylag egyszerűen el lehetett ké­szíttetni. A 4. sz. TVK-egység partiszűrésű talaj­vízkészlete kereken 0,050 m8/s-ra értékelhető. A TALAJVÍZ A talajvízkészlet számbavételénél két alapelvet követtünk. Elsősorban csak a jó vízadóképességű területrészeket vettük figyelembe, azokat, ahol a talajvíz jó vízvezető rétegekben helyezkedik el, és így gazdaságos vízkitermelés érhető el. Ezeknek a kiterjedése mintegy 2400 km2, azaz kereken 27%-a a Déldunántúli Vízgazdálkodási Terület összterüle­tének. A vízkészlet mennyiségének a megállapításánál másrészt nem foglalkoztunk az ún. sztatikus víz­készlettel. Ez a hézagokat kitöltő teljes víztérfo­gattal egyenlő, nagy mennyiséget képvisel, de csak egyszeri vízkitermelést, vízkészletfogyasztást tesz lehetővé. A „hasznosítható” talajvízkészletet a víz­vezető rétegek mozgásban levő, a hidrológiai kör­folyamatban résztvevő dinamikus vízkészletéből, a talajvízforgalomból határoztuk meg. Folyamato­san és tartósan kitermelhetőnek (hasznosítható- nak) ítéltük a dinamikus vízkészlet egy részét, azt, ami horizontális szivárgás formájában mozgásban van, és kitermelése az adott terület sztatikus víz­készletét nem csökkenti. A Déldunántúli Vízgazdálkodási Területen a Dráva és a Duna mellett fekvő kavicsrétegek al­kalmasak elsősorban talajvíz kitermelésére. A hasz­nosítható fajlagos talajvízhozam 2,4—1,0 1/s km3. Kisebb mennyiségű víz termelhető ki ä Kapos völ­gyében és a Pécsi-víz, Fekete-víz, Mecsek közötti síkság, valamint Somogy megye keleti részének pleisztocén durvahomok rétegeiből. A területegy­ségen hasznosítható talajvízhozam 3,35 mVs. A talajvíz szomszédos területekkel jelentősebb kapcsolatban nincs. A talajvizeket minőségileg — ellentétben a fel­színi vizekkel —, nem 4, hanem 3 kategóriába so­roltuk. Ha a víz SO3 tartalma 300 mg/1 és össz- keménysége 25 mk° alatti, továbbá a domináns anion és kation alapján öntözésre alkalmas típusú, akkor mindenre (ivóvíz céljaira is) alkalmasnak ítéltük. Magasabb SO3 tartalom vagy keménység esetén a talajvizet ivóvízellátáshoz már alkalmat­lannak minősítettük, végül a kedvezőtlen típusú talajvizeket csak ipari célra alkalmazhatónak osz­tályoztuk. Teljesen használhatatlan minőségű ta­lajvizekkel tehát nem számoltunk. A RÉTEGVÍZ A rétegvíz kitermelhető mennyiségét földtani tájegységekre bontva és azon belül víztartó-szin- tenkint igyekeztünk meghatározni. Ez a tájékoz­tató jellegű érték részben az utánpótlódó, dinami­kus készletet, részben a sztatikus készlet egy ré­szének felhasználását is magában foglalja. A vizsgálatok során természetesen igyekeztünk a rétegvizeket elválasztani a talajvíztől, illetve karsztvíztől. Ez, sajnos, nem minden esetben sike­rült, de az egybefonódások nem okoznak számot­tevő hibát. A vízmérleg célját tartva szem előtt, csak a hi­degvízkészletet, vagyis a felső 400—500 m mély­ségig terjedő rétegekben található vizeket vettük figyelembe. A termál vízkészletet a II. fejezet „Természeti adottságok, Területi vízkészlet” című, illetve a 2.125 pont, a termálvízmérleget a 2.325 pont külön adja meg. A rétegvízkészlet minőségi megosztását a víz­mérleg szempontjából nem készítettük el. Felté­teleztük ugyanis, hogy minden rétegvíz megfelel •— legfeljebb kezelés után — ivóvíznek és ipari víznek. (Öntözésre csak elenyésző mértékben hasz­nálják és ennek fejlesztése nem is kívánatos.) Ezért minden rétegvizet „A” kategóriába soroltunk. A rétegvízkészlet tájegységeinek határai nem követik a vízgazdálkodási terület határait; ezért a szomszédos területek rétegvizei összefüggenek. A rétegvízkészlet megosztását a területarányok és a szétosztott területrészeken lévő vízadó szint­gyakoriságok alapján végeztük el. Tekintettel arra, hogy a rétegvízkészlet rendesen csak az előfordu­lási helyén, vagy annak egészen szűk környeze­tében termelhető ki, a fenti megosztás okozta hiba sokkal kisebb, mint amit magának a vízkészletnek a meghatározásánál elkövettünk. Ennek megfele­lően a 4. sz. TVK-egység rétegvízkészletét kereken 8,3 mVs-га lehet értékelni. A KARSZTVÍZ A karsztvíz-készletet, a korábbi beszivárgási ta­nulmányok alapján a hegységekre, illetve hegység­részekre megállapított vízkitermelési értékekkel vettük számításba. A természetes foi'rásokat, illetve a meglévő vagy létesíthető mesterséges feltáráso­kat nem választottuk külön. A karsztvizeknél 2 minőségi osztályt állítottunk fel. A források és víztermelő aknák útján felszín­re jutó karsztvizek általában a mindenre alkalmas „A” kategóriába sorolandók. Ettől eltér a bányák útján kiemelt vízmennyiség, amelyet „C” kategó­riába tartozónak ítéltünk. A karsztvízkészlet geológiai értelemben a szom­szédos vízgazdálkodási területekkel, műszaki érte­lemben pedig a karsztra támaszkodó szomszédos rétegekkel s így a rétegvizekkel és talajvizekkel függ össze. Ennek az összefüggésnek a mértékét ma még nem ismerjük teljesen, de azt tudjuk, hogy sokszor számottevő mennyiségről van szó. A készletek meghatározásánál ezt igyekeztünk fi­gyelembe venni, de teljes mértékben ma még nin­csen rá lehetőség. Ez az elhanyagolás a biztonság, javára szolgál. AZ ÁSVÁNY-, HÉV- ÉS G Y ÖG Y VÍZKÉSZLET Az ásvány-, hév- és gyógyvíznek, ennek a tulaj­donképpen 3 különböző vízfajtának még nagyság- rendi készletbecslése is nagyon nehéz feladat. Ezért 44 4 TVK 345

Next

/
Thumbnails
Contents