Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)

XVII. fejezet. Területi vízmérleg

vagy — ha ez a területen van — a torkolati szelvényre. Ebből következik, hogy általában a vizsgált szelvényen ténylegesen átfolyó vízmennyiség kiválasztott valószínűségű (pillanatnyi) hozamértéke volt a kiinduló érték. Ez tehát nem fedi a természetes állapotot, mert a mesterséges beavatkozások egy részének a következményeit is tükrözi, így tartalmazza a külföldi vízhasználatok hatását, a bányavíz-bevezetéseket, a szennyvíz-bevezetések minőségrontó hatását; de nem öleli fel a mezőgazdasági vízhasznosítások, időszakosan és szakaszosan jelentkező módosító befolyását.

A felszíni vízkészletet minőség szempontjából az előzőekben már négy kategóriába soroltuk.

A mérleg realitása érdekében különválasztottuk a több vízgazdálkodási területet lényegesen érintő országos jelentőségű nagy folyókat (Tisza, Szamos), kiemeltük a Déldunántúli Vízgazdálkodási Terület két nagyobb vízfolyását (Kraszna, Túr) és csak az ezen felüli kisebb vízfolyások készletével számoltunk, mint az abc-jelű részvízgyűjtők helyi vízkészletével. Természetes, hogy a helyi vízkészletet nem számolhattuk el a mégegyszer a terület kisebb vízfolyásainál, vagy az országos jelentőségű vízfolyásoknál: a felsőbb vízrendszerben (vízfolyásnál, szakasznál) elszámolt vizeket az alsóbbnál levontuk. A vízkészletet igyekeztünk a rendszer legfelsőbb területénél kimutatni, abból az elvből kiindulva, hogy a területen elosztva jelentkező víz értékesebb lehet, mint a befogadó vonala mentén koncentráltan mutatkozó. Kivételt ott tettünk, ahol a befogadó a jelenlegi igényeket is csak úgy tudta kielégíteni, ha a felsőbb vízkészletből kiegészítést kapott. (Igyekeztünk tehát mindig a vízjogi törvény szellemében eljárni.) Ezek között a gravitációsan átfolyó („átvett”) vizek között szerepel a felsőbb terület minimális élővízforgalma is.

A meglévő tározók hasznosítható készlet-növelő hatását a jelenlegi vízkészletnél természetesen figyelembe vettük, míg a távlati tározási lehetőségekről a 2.32 pontban emlékezünk meg. A szenny- és használt vizekkel külön is foglalkoztunk, mert az ivó- és ipari vízigényeknél nemcsak a vízfelhasználást (vízveszteséget), hanem az egész frissvízigényt kellett szakszerűségi okokból feltüntetni.

A kisvízi készletnek egy jelntős hányadát elvileg nem szabad hasznosítani olyan vízgazdálkodási ágazatban, amely a kivett vizet nem adja vissza, így biztosítható a közegészségügyi szempontból megkívánt élővíz-forgalom és így tudják az ipartelepek a frissvízigényüket kielégíteni. Ennek az élővíz-forgalomnak a jelenlegi viszonyok mellett megkívánt minimális értékére — több érdekelt szervvel egyetértésben — a havi legkisebb vízhozam 75%-át vettük fel. Rá kell mutatnunk azonban arra, hogy

a) az 1961. évi kisvíz idején végzett vízminőségi vizsgálatok szerint egyes folyókat jelenleg még olyan szennyezések érnek, amelyek ennél az értéknél jóval nagyobb, gyakorlatilag megvalósíthatatlan élővízigényt támasztanak, másrészt

b) a vizek tisztaságának biztosítása tárgyában foganatosítandó intézkedések a távlatban mind belföldön, mind külföldön várhatóan a jelenlegi körülmények között becsült minimális élővízigénynek kb. V3-ára való leszorítását eredményezik.

A 4. XVII. 1.2 táblázatnak a felszíni vízkészletre vonatkozó rovatait mind vízszintesen, mind függőlegesen összesítettük. Az összegek — a tározóit többlet és a szenny-használt vizek kivételével — csak a számítás ellenőrizhetőségét szolgálják, de fizikailag nem értelmezhetők.

E táblázatban megjegyeztük, ha a vízkészlet jelentékeny hányada külföldről érkezik. Tettük ezt azért, mert a távlati tervezés során ezen vízfolyásoknál beható vizsgálatot igényelnek a környező államokban bekövetkező beavatkozások hatásai. Ezek egyes esetekben alapvetők lehetnek.

A határt képező folyók határszakaszain a vízhozam felével gazdálkodhatunk. Az áttekinthetőség érdekében itt is a teljes hozammal számoltunk, felhíva azonban a figyelmet arra, hogy határ-vízfolyásról van szó. Az e témakörbe vágó nemzetközi megállapodásokat, illetve a tárgyalások eddigi eredményeit a II. „A természeti adottságok, Területi vízkészlet” című és a XVI. „A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai” című fejezetben vázoljuk. Az elmondottaknak megfelelően a 4. TVK- egység felszíni vízkészlete az országos jelentőségű vízfolyások (Duna, Dráva) nélkül: augusztusi 85%- os alapkészlet 2,0 mVs, amiből 2,2 m7s a számításba vehető fiktív készlet, míg a 99%-os szeptemberi alapkészlet 1,0 m'Vs-ra, a fiktív készlet pedig

1,4 mVs-га tehető.

2.212 A felszínalatti vízkészlet

Partiszűrésű vízzel egyes nagyobb vízfolyásainknál számoltunk; — értéke a teraszréteg minőségétől függően 3000—25 000 mVnap km-re tehető. Tapasztalat szerint a kisebb vízfolyások partjai mentén alig van lehetőség partiszűrés jellegű vízkivételekre; ezért ezeknél ilyen vízféleséget nem tüntettünk fel. A partiszűrésű vizek előnyös és biztonságos kitermeléséhez a vízfolyás mosott partszakaszaira van szükség, különben a vízkivétel eliszaposodik. Erre tekintettel a partiszűrésre alkalmas részeket mindkét oldali lehetőség esetén, a teljes szakasz 50%-ában, egyoldali kúttelepítés esetén, a szakaszhossz 30%-ában állapítottuk meg.

Tekintettel arra, hogy a partiszűrésű kutak részben a talajvízből is kapnak utánpótlást, ha nem is a kivett teljes vízmennyiséget, de annak 60— 80%-át le kellett volna vonni a vízfolyás hozamából. Ezt azonban mégsem tettük, mert a levonandó vízhozam általában kisebb, mint a szereplő nagyobb vízfolyások hozamának meghatározásakor elkövetett hiba értéke.

A partiszűrésű vizek minősége — a tapasztalatok szerint — néhány kivételtől eltekintve, ivás- ra alkalmas. Ezért a partiszűrésű vizeket mindenütt „A” kategóriába tartozóknak tekintettük.

344