Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
A távlati vízmérlegek egyrészt a különféle fejlesztési elgondolások vízkészletgazdálkodási szempontból való realitásának elbírálására szolgálnak (éppen ezért rendszerint a tervezetek átdolgozására és a mérleg újbóli összeállítására van szükség a leggazdaságosabb megoldás kiválasztása érdekében) másrészt a jelenlegi vízmérleghez hasonlóan (bár kisebb megbízhatósággal) a nagy távlati tervezésnél. í.zs a vízkészlet-gazdAlkodAssal KAPCSOLATOS EGYES JOGI ÉS MŰSZAKI KÉRDÉSEK A vízgazdálkodás alaki szabályait első ízben, példamutató alapossággal, a vízjogról szóló 1885. évi XXIII. te. rendezte. A törvény — kisebb kiegészítésekkel — kereken hat évtizeden át mutatott irányt a vízügyek intézéséhez. A vízgazdálkodással szemben támasztott újabb, fokozott igények kielégítésére született a 2/1952. MT sz. rendelet a vízjogi eljárási szabályok megállapítása tárgyában. — A rendelet a vízikönyv célját kibővíti, hangsúlyozva, hogy azt alkalmassá kell tenni a vízkészlet-feltárásra, valamint a vízmérleg összeállítására vonatkozó munkálatok eredményeinek állandó nyilvántartására is. — A vízkészletgazdálkodás szempontjából elsőrendű jelentőségű, még a vizek tisztaságának biztosításáról szóló 1/1961. Korm. sz. rendelet is. Az érvényben lévő jogszabályok szerint a víz- készletgazdálkodással kapcsolatos tennivalók zöme 2. TERÜLETI 2.1 A területi vízmérleg készítésének alapelvei 2.11 A FELHASZNÁLT ADATOK ÉS AZOK MEGBÍZHATÓSÁGA A vízmérleg összeállításánál a téma jelentőségét megillető, tehát az elérhető legnagyobb pontosságra törekedtünk. Ennek azonban határt szabott a rendelkezésre álló, illetve beszerezhető adathalmaz mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban. Mind a jelenlegi, mind a távlati vízmérleg három nagy fejezetre bontható: a vízkészletre (amelyet részletesen a II. „Természeti adottságok, Területi vízkészlet” című fejezet tárgyalt, a vízigényre (amelyet részletesen a III—XIV. fejezetek tárgyalnak) és végül magára a mérlegre, amely e fejezet tárgya. 2.111 Vízkészletek A vízkészleten belül megkülönböztetünk felszíni és felszínalatti készletet s ez utóbbin belül parti- szűrésű-, talaj-, réteg- és karsztvízkészletet. A felszíni vízkészlet mennyiségi meghatározása a vízrajzilag kellő részletességgel tanulmányozott vízfolyásokon, azaz a folyóknál és a nagyobb vízfolyásoknál, az észlelések és mérések alapján összeállított vízhozamnyilvántartásból statisztikai úton a vízügyi igazgatóságokat és az Országos Vízügyi Főigazgatóságot terheli. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet és a Vízügyi Tervező Iroda is közreműködik. A jogszabályok körültekintő előírásai ellenére a gyakorlat azt mutatta, hogy a vízkészletgazdálkodáshoz nem rendelkezünk igazán megfelelő alapokkal. A vízkészletek feltártsága és nyilvántartása csak a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetnél kielégítő, a hatósági jogkört betöltő szerveknél nem. — A vízhasználatok és a vízi munkálatok vízikönyvi nyilvántartása értékes, de nem teljes a vízkészletgazdálkodás céljaira (közigazgatási egységekre tagozódik, műszaki adatai hiányosak, a változásokat nem követi, a vizek minőségéről alig ad tájékozódást), ezért a Keretterv munkálataihoz is különféle más adatgyűjtéseket kellett felhasználni, illetve végezni. — Vízmérleget agykorlati- lag csak a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, vagy a Vízügyi Tervező Iroda készített, az elsőrendűen érdekelt területi szervek (a legutóbbi időkig) nem. Az ezirányú területi munka szervezeti feltételeit a területi vízgazdálkodási központok alapjainak (Vízügyi Igazgatóságok) lerakása útján az Országos Vízügyi Főigazgatóság a közelmúltban megteremtette. Biztosítottnak látszik tehát, hogy az e fejezetben összeállított anyagot a területi szei'vek — központi főhatósági irányítással és kutató intézeti segítséggel— az élet igényeinek megfelelően folyamatosan javítják és minden szinten megvalósul a vízmérlegen alapuló vízkészletgazdálkodás. vízmérleg történt. Ilyen a 4. sz. TVK-egység területén az országos jelentőségű Dunán és Dráván kívül a Kapos. Ezeknél a vízfolyásoknál a vízhozamok általában kb. ± 10—20%-os pontossággal ismertek. A rendszeres vízrajzi észlelésekbe be nem kapcsolt (vagy csak újabban bevont) vízfolyásokról — vagyis a kisebb vízfolyások nagyobb részénél — a szórványos megfigyeléseket és a hidrológiai hasonlóság törvényszerűségeit felhasználva határoztuk meg a jellemző vízhozam értékeket. Itt a pontosság kb. + 20—30%-ra tehető. A felszínalatti vízkészletek közül a partiszűrésű vízkészletre csak a nagyobb folyók kavicsos terasz szakaszaiból számíthatunk. Itt általában a folyók mosott partjait vettük csak számításba s ezt is bizonyos biztonsággal tettük azért, hogy a részletesen fel nem tárt területeken inkább alá-, mint túlbecsüljük a tényleges értéknél. Ilyen módon a megadott partiszűrésű vízkészletek ± 50% eltéréssel fogadhatók el. Nagyobb partiszűrésű vízelőfordulás. A talajvízkészletet a talajvízforgalom és az áramló talajvíz alapján becsültük meg. A talajvíznek csak az utámpótlódó részét tekintettük felhasználható vízkészletnek. A pontosság a nagy talajvízkészlettel rendelkező — és így jobban ismert — területeken ± 50%-on belül mozoghat. A jelentéktelen talajvíztartó területeken megbízhatóságról 341
