Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)

XVII. fejezet. Területi vízmérleg

Á vízmérleg másik oldala, a vízhasználatok állapotfelvétele rövidebb múltra tekinthet vissza és — néhány egyéni kezdeményezés alapján végzett részleges felmérést nem számítva — az utolsó néhány évre korlátozódik. A mezőgazdasági vízhasznosítások főbb adatairól (köztük a vízkészlet-gazdálkodás számára nélkülözhetetlen vízfelhasználásról) és néhány iparvidék vízigényeiről az egységes Vízügyi Szolgálat megteremtésétől kezdve van kielégítő áttekintésünk. A vízművek, törpe vízművek, körzeti vízvezetékek (vízelvezetések), csatornaművek, továbbá az ipari és egyéb üzemek, köz- intézmények víztermelési, vízfelhasználási, szennyvízkibocsátási és kezelési helyzetének felmérését első ízben az Országos Vízügyi Főigazgatóság tudta csak megszervezem és végrehajtani az 1957—1959. évek között.

A vízmérlegre támaszkodó vízkészletgazdálkodás szükségszerűsége — egyes, kizárólag a mezőgazda- sági vízhasznosítás követelményeit szem előtt tartó helyi intézkedéseken (öntözési időrend megállapítása) túlmenően — először 1949-ben merült fel, a súlyponti ipari vidékeken jelentkező vízellátási nehézségek megoldása érdekében. Ezeknek az 1950- ben készült regionális-jeli egű terveknek a lényege a vízmérleg és a mérleg alapján tett terviavaslat volt. Országos viszonylatban az 1953—1954. ésn Országos Vízgazdálkodási Keretterv-vázlat adott átfogó jellegű vízmérleget; ezt — az élet diktálta ütemben — kisebb területek vízmérlegei követték. Ebben az időszakban folyt továbbá a felkészülés az egész országra kiterjedő, de a jelentősebb helyi problémákra is választ adó vízmérleg szerkesztésére. Ennek a végrehajtására 1959-ben. a regionális tervezés keretében került sor. A vízgazdálkodás 20 éves távlati terve 1960. évi első fogalmazványának mérlegei lényegileg hasonló elvek szerint készültek. A folyamatos, szervezett vízkészletgazdálkodás megvalósítása terén elsősorban a Vízügyi Igazgatóságoknál a 15/1962. OVF sz. utasítással létrehívott Vízgazdálkodási Osztályok s különösen az ezek keretében működő Vízgazdálkodás-fejlesztési csoportok munkáját kell megemlítenünk. Munkájuk alapvető része a vízhasználatok és a vízimunkálatok számbavételéről intézkedő 70/09/1961. OVF sz. utasítás végrehajtása, valamint a vízkészletek részletes számbavétele, azaz a helyi vízmérlegek folyamatos vezetéséhez szükséges alapadatok ösz- szeállítása. E mellett operatív intézkedésekkel is segítik a vízkészletgazdálkodás megvalósulását. A hazai vízkészletgazdálkodás eredményeit, módszereit és feladatait a Vízkészletgazdálkodási Évkönyv-sorozat első, 1962. évi kötete foglalja össze.

Végül megemlítjük a Vízkészletgazdálkodási Értelmező Szótárt, amelynek feladata a vízkészlet- gazdálkodási szakfogalmak egységesítése. Harmadik, átdolgozott változatát 1963. februárjában adta ki a VITUKI, további finomítását jelenleg is végzik.

1.23 A TERÜLETI VÍZMÉRLEG JELENTŐSÉGE

a vízgazdálkodás és a népgazdaság

SZEMPONTJÁBÓL

A vízkészletgazdálkodást érintő minden kérdésben csak a vízmérleg alapján lehet állást foglalni. A vélemény kialakítása mindenekelőtt attól függ, hogy a kérdéses terület a ■'Vizsgált időpontban (időpontokban) ki tudja-e elégíteni a mennyiségi és minőségi tekintetben — az igényeket (aktív vízmérleg) vagy sem (passzív vízmérleg).

Aktív vízmérleg esetén is a tartalékok célszerű felhasználására kell törekedni, általában az alábbi szempontok figyelembevételével:

Vízhiánnyal küzdő szomszédos területek ellátása, mezőgazdasági vízhasználatok fejlesztése, ipar- és lakótelepülések fejlesztése.

Energiatermelésre szolgáló vízmennyiség növelése.

Passzív vízmérleg esetén a hiány kiküszöbölésére szolgáló tennivalókat kell meghatározni, figyelemmel a következő főbb lehetőségekre;

A gazdaságosan kiépíthető felszíni és felszínalatti tározási lehetőségek kihasználása;

Szomszédos területekről történő vízátvezetés; Vízfolyások csatornázása;

Egyes kritikus időszakok mértékadó hasznosítható vízkészletének növelése a felszíni és felszínalatti vizek vegyes felhasználásával;

A vízigények kritikai felülvizsgálata és víztakarékos technológia kialakítása;

A szennyvizek fokozottabb tisztítása;

Szennyvizek tározása és szakaszos lebocsátása;

A mezőgazdasági vízhasznosítás fejlesztési előirányzatainak módosítása;

A vizek minél tökéletesebb többszörös és ismételt felhasználása; vízhasználatok közötti együttműködés fejlesztése;

Nagy vízigényű, kevésbé gazdaságos különleges üzembiztonságot követelő ipartelepeknek a területről való eltávolítása, (illetve telepítésük letiltása;

Káros és nehezen tisztítható szennyvizet kibocsátó ipartelepeknek a vízfolyás felső szakaszáról a nagyobb hozamú alsóbb szakaszokra való (áttelepítése;

Kisebb biztonságot adó (azaz nagyobb tartóssággal várható) vízkészlettel való számolás és feltételhez kötött vízhasználatok bevezetése; Agrotechnikai, agrobiológiai és egyéb módszerek alkalmazása.

A szempontok sokasága megvilágítja a vízmérleg alapvető fontosságát, szövevényes kihatásait mind a vízgazdálkodás ágazatainál, mind a népgazdaság egészénél.

A jelenlegi vízmérleg kiinduló bázis a távlati tervezés számára, hiszen az adottságok (vízkészlet, jelenlegi helyzet stb.) nagy hányadát összefoglaló módon tartalmazza.

340