Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
XIV. fejezet. Vízparti üdülés, fürdés, vízisportok és természetvédelem
XIV. FEJEZET Vízparti üdülés, fürdés, vízisportok és természetvédelem 1. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg. Az első időszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980. év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek. 1.1 A témakör ismertetése A fejezet a nem ásvány-, gyógy-, vagy hévíznek minősülő vizekkel, hanem a természetes és mesterséges lehetőségekkel kapcsolatos hideg vizekkel összefüggő vízparti üdüléssel, fürdéssel és vízisportolással, továbbá a természetvédelem vízügyi helyzetével foglalkozik. Azokat a vízgazdálkodási tevékenységeket tárgyalja, melyek a fenti célok elérésére alkalmasak és indokoltak. A fejezet kapcsolódik a XIII. Ásványvizek, gyógyvizek és hévizek hasznosítása, továbbá a XII. Víztározás és annak többcélú hasznosítása című fejezetekhez. Vizparti üdülésen a lakosságnak a természetes vizek és tározók partjai mentén a munka fáradságának kipihenése, szórakozása, fürdése, strandolása, napozása, táborozása, vagyis a szabadságidő és a szabadidő kellemes eltöltése céljából történő tartózkodását kell érteni. Fürdésen a nem sportolási célból a vízben való tartózkodást, úszást, labdázást stb-t értjük. Vízisportok gyűjtő elnevezésen úszást, evezést, vitorlázást, motorcsónaksportot és a sporthorgászatot értjük. A természetvédelem vízgazdálkodási vonatkozásain a rezervátumokkal kapcsolatos vízgazdálkodási kérdéseket kell érteni. A természetvédelemhez tartozik a vízügyi létesítmények tájba való megfelelő beillesztésének kérdése is. 1.2 A múlt és a jelen 1.21 A VIZPARTI ÜDÜLÉS, FÜRDÉS ÉS VlZISPORTOK MÜLTJA ÉS JELENE BARANYA MEGYE Baranya megyében a vízparti üdülés, fürdés és a vízisportok múltja igen csekély. A felüdülni vágyó városi és falusi lakosság nagyobbrészt a Balatont, kisebbrészt a mohácsi Duna-partot, illetve a Drávát kereste fel rendszeresen. Mohácson a Selyemgyárral szemben az ún. Porondon, Margittá sziget fövény es partján alakult ki Mohács város Duna-parti fürdője. A felszabadulás után hozzáláttak a Mecsek hegységben kínálkozó lehetőségek kiaknázásához. így elsősorban a már 200 évvel ezelőtt feltárt abaligeti cseppkőbarlang és környékének kiépítése történt meg. 1959-ben 32 férőhelyes reprezentatív turistaszálló épült a barlang mellett, majd 1960-ban elkészült az 1,3 ha kiterjedésű, körtőltéses csónakázó tó is, melyet részben a barlangi patak, részben a völgyben folyó patak vize táplál. A vízisportok kedvelőinek csónakok állnak rendelkezésére, de a tó kedvező fürdési, úszási lehetőségeket is biztosít. Abaliget idegenforgalmát szemléltetően mutatja az hogy 1957-ben 524 fő és 1960-ban 26 787 fő vett igénybe valamilyen szolgáltatást. Tóvölgy 1960-ban épült meg a Pécs váradtól nyugatra levő ún. Tóvölgyben a 1,26 ha kiterjedésű üdülőcsónakázó tó. A völgyben folyó kristálytiszta források vizét keresztgáttal duzzasztják fel. A Dráva-part A Dráva-parti üdülés, fürdés a múltban sem volt népszerű és elterjedt, vize hideg, gyorsfolyású, és örvényes. Jelenleg üdülés-fürdés gyakorlatilag nincs. A megye számos községe rendelkezik vízfolyás, patak által táplált mesterséges strandmedencével, így például: Pécsvárad, Sásd, Szigetvár, Kárász, Óbánya, Villány, Virágos, Szászvár. Ezek a kis községi strandmedencék általában elhanyagoltak, működésük közegészségileg kifogásolható, jórészt csak a helybeli lakosság használja őket. 317
