Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
XII. fejezet. Víztározás és annak többcélú hasznosítása
kát szolgáló víztározókat ebben a fejezetben nem tárgyaltuk, azokkal a VII. Fejezet (HALÁSZATI VÍZHASZNOSÍTÁS) foglalkozik. 1.2 A múlt és jelen 1.21 HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI TAROZÁS MŰLTJA ÉS JELENE A Déldunántúli igen változó terepviszonyai ellenére a haltenyésztésen kívüli célokot szolgáló víztározás e területen eddig nem játszott komoly szerepet. Egyetlen nem haltenyésztési célú víztározás volt a Pécs melletti Vasas község határában az ún. Va- sasi árkon, mely forrásokból táplálkozik és amely eredetét képezi a Vasas—Belvárdi vízfolyásnak. A tározót 1926-ban tervezték és engedélyezték, 1931-ben helyezték üzembe, és ma is üzemben van. A tározó térfogata 6000 m2, mely részben forrásvizekből, részben a viszonylag kis vízgyűjtőről levonuló csapadékvizekből táplálkozik. Létesítésekor és ma is a közelében lévő Petőfi- akna fürdő és ipari vízellátását szolgálja. Létesítője a Dunágőzhajózási Társaság, mai fenntartója és üzembentartója a Pécsi Szénbányászati Tröszt. Jelenleg a Komlói Szén tröszthöz tartozó „Béta”- akna bányavizeit és szennyvizeti is e tározóba bocsátja le. Ezzel kapcsolatos víztisztítási problémák megoldására a Víziterv 1960 augusztusában tervet dolgozott ki, melyet azonban 1960. december 31-ig csak részben valósítottak meg. A tározó jelenlegi termelése 160—180 mVnap. Bővítésével, vagy a felsoroltakon kívüli egyéb hasznosítással fejlesztési téren nem foglalkoznak, de nincs is erre lehetőség. 1.3 A víztározás és annak többcélú hasznosítási fejlesztésének szükségessége A Déldunántúli Vízgazdálkodási Területen az élő és felszíni vizek közül a kisvízfolyások azok, amelyek víztározás szempontjából szóba jöhetnek. A terület tározási lehetőségeinek a feltárásáról több tanulmány készült. A mezőgazdaság öntözővízzel, haltápvízzel való ellátása a kommunális igények ipari és ivóvízzel való kielégítése, a kisvízfolyások alsó szakaszainak árvízmentesítése, a terület vízisportjának, üdülési lehetőségeinek fejlesztése, valamennyi a víz- tározási lehetőségek teljes kihasználását sürgetik. Amennyire nem volt múltja a vízgazdálkodás eme ágának, épp oly nagy a jövője. A mezőgazdasági célú tározás területén különösen nagy jövőre számíthatnak az emeltszintű halastavak, melyek közösen szolgálják a haltenyésztési és öntözési célkitűzéseket. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1958-ban kiadott tanulmányában 28 tározási lehetőséget említ. A Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság e tanulmányon kívül még cca. 120 tározási lehetőséget említ a megyei vízgazdálkodási helyzetet értékelő tanulmányokban. Ezeken kívül kell megemlíteni a vizfolyásrende- zéssel kapcsolatos árvízi tározók szükségességét. 2. A VÍZTÁROZÁS ÉS ANNAK TÖBBCÉLÚ HASZNOSÍTÁSÁNAK FEJLESZTÉSE 2.1 A tervezés alapjai 2.11 TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK, FELTÁRÁSOK, ADATGYŰJTÉSEK ÉS TERVEZÉSI MUNKÁK ISMERTETÉSE A víztározók létesítésének morfológiai—geológiai, és hidrológiai összefoglalását az országos feltárás keretei között a Víztározása Lehetőségek (Magyarország Vízkészlete III.) c. kétkötetes VITUKI kiadvány tartalmazza. A vízgyűjtőterületek alapadatait tartalmazza a VITUKI Hidrológiai Atlasz I. sorozat Folyóink Vízgyűjtője sorozatának megfelelő kötete (A Sió és a Balaton, ill. a Mosonyi Dunaág). A mértékadó árvízi lefolyás meghatározásához ajánlható Csermák Béla: Kisvízfolyások árvízi hozamának számítása c. a VITUKI 1954. évi Beszámolójában megjelent tanulmánya, illetve Magyarország Vízkészlete I. (Mennyiségi számbavétele) c. VITUKI kiadvány. A tározótér hidrológiai méretezésének részletesebb vizsgálatát tartalmazza Puskás Tamás: Víztározók hidrológiai méretezése c. a VITUKI 1956. évi Beszámolójában megjelent tanulmánya. A párolgási veszteségek számbavételére lehetőséget ad a VITUKI Hidrológiai Atlasz sorozatában megjelent Hőmérsékleti és párolgási viszonyok c. kiadványa. A tározók tervezésénél az alábbi morfológiai, geológiai és hidrológiai szempontokat tartottuk be. a) Morfológiai és geológiai szempontok. A felszínen általában sehol sem települt pleisztocén barna agyag vagy homok, hanem az összes tört, billent és gyűrt pannon és — alárendeltebben, helyenként megtalálható — levantei képződményeket diluvális lösz borította be eléggé összefüggően, egyenletes vastagságban. Ebbe vágódtak be a völgyek átlagosan 30, de néhol 30 m-nél is 292
