Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)

XII. fejezet. Víztározás és annak többcélú hasznosítása

ХЛ. FEJEZET

Víztározás és annak többcélú hasznosítása

1. BEVEZETÉS

A feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg. Az első időszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980 év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek.

1.1 A témakör ismertetése

Ez a fejezet a víztározással foglalkozik. A víztározás a vízkészletnek a fogyasztáshoz igazodó átalakítását szolgálja.

A víztározásnak — tározóknak a vízrendszerben elfoglalt földrajzi helyzete alapján — két fő változatát különböztetjük meg; a síkvidéki, illetve hegy- és dombvidéki tározást. Mindkét tározási módon belül további kétféle megoldás lehetséges a tározótérnek a mederhez viszonyított elhelyezése szerint. A tározás történhet magában a folyómederben (meder, illetve hullámtéri tár ozás)i a folyó völgyében, vagy a mederen kívül természetes (holtágakban, stb.) illetve mesterséges medencékben. Ez utóbbi tározási mód leginkább a síkvidéki tározás körében fordul elő.

Síkvidéki tározás

A síkvidéki tározóterek lehetnek természetes eredetűek (holtmedrek, érmedrek, terepmélyedések, élőmedrek) és mesterséges kialakításúak (töltések közötti tározás). A korszerű síkvidéki tározók általában többcélú vízhasznosításra létesülnek. A tározással megoldandó vízgazdálkodási célok:

a) öntözés,

b) hal- és víziszárnyas tenyésztés,

c) belvízvisszatartás,

d) nád-, sástermelés,

e) vízparti üdülés, fürdés, vízisportok,

f) egyéb vízigény kielégítése (ipari stb).

A hegy- és dombvidéki tározás alatt valamely vízfolyásnak völgyzárógáttal történő elzárásával előálló tó értendő, mely a síkvidéki tározókhoz hasonlóan általában két, vagy több cél együttes kielégítésére épül.

A hegy- és dombvidéki tározás a következő vízgazdálkodási célok érdekében létesülhet:

a) Vízhozamszabályozás (árvízcsökkentés, kis- vízhozam növelés),

b) ivóvízellátás,

c) ipari vízellátás,

d) öntözés,

e) tógazdaságok vízellátása, külterjes hal és víziszárnyas tenyésztés,

f) vízerőhasznosítás,

g) vízparti üdülés, fürdés, vízisport,

h) egyéb.

Tározó a tározómedencéből és a medencét elzáró, illetve körülzáró gátból, vagy töltésből áll.

Völgyelzáráson a völgyzárógáton kívül mindazon létesítmények értendők, amelyek a gáttal egybeépítve, vagy attól különállóan a vízlebocsátás és a vízhozamszabályozás érdekében létesültek (árapasztó, üzemvízlebocsátó és szabályozó, fenékkiürítő, stb.).

Medencén a felduzzasztott víztől nedvesített völgyrészletet (tározótér) értjük, a hozzátartozó műszaki létesítményekkel (rézsűburkolatok, szabályozóművek, stb.) együtt.

A bruttó tározótér két részből áll: a hasznos térfogatból és a hordalék befogadására, vagy ivóvíz tározásoknál a vízminőség biztosítására, stb. szolgáló holttérből.

A tározó teljes, abszolút teljesítőképességét állandó, egyenletes m’/s-ben kifejezett vízsugár jellemzi, melyet a tározó állandóan hiánytalanul képes kiszolgáltatni a gát szelvényében.

Relatív hidrológiai teljesítőképesség (tározási hatásfok) az abszolút teljesítőképesség és a tápláló közepes vízhozamnak a viszonyszáma a gát szelvényében.

Éves tározónak nevezzük azt a tározót, mely a legkedvezőtlenebb vízjárású esztendő vízmennyiségét túlfolyás nélkül hasznosítja.

Évszakos tározó a legkisebb évi középvízhozamnál kisebb vízhozam állandó biztosítását szolgálja.

Teljes vízhasznosítású tározónak nevezzük az átlagos (30—50) évi középvízhozammal egyező nagyságú üzemvíz állandó szolgáltatására kiépített tározót.

Megjegyzés: A kizárólag tógazdálkodási célokat szolgáló és a jövőben is csak hal tenyésztési célo291