Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
IX. fejezet. Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme
nem kezelik őket, tisztítási hatásfokuk igen csekély. Az ipari létesítmények összes vízkibocsátása 0,92 m3/s: ennek a mennyiségnek 95%-a ipari és feká- liás szennyeződésű, a többi szennyezetten (hűtővizek, stb.). Az összes vízkibocsátás 56%-a ipari szennyvíztisztító berendezésekben kerül részleges, ill. teljes tisztításra, 10%-át kommunális hálózatokba vezetik be, 34%-a pedig közvetlenül a befogadóba kerül. Az ipari és fekáliás szennyeződésű vízkibocsátásból 0,29 m3/s (24 670 m3/nap) jut a befogadókba minden tisztítás nélkül. A keletkező káros ipari szennyvizek (mérgező cián, fenol, kátrány, lúg, sav, olaj és magas szervesanyag tartalmú stb.) mennyisége 26 170 m3/nap, ennek azonban mindössze 20-%át hatástalanítják, a többi maradéktalanul fejti ki romboló hatását a befogadókban. Az ipari létesítmények lakótelepein a csatorna- hálózattal ellátott lakosok száma 960 fő, a levezetett szennyvíz mennyisége 330 m3/nap. 1.211 Központi csatornahálózattal ellátott települések Pécs A város csatornázásának múltja az 1892-es évekre vezethető vissza. Jóllehet már a római korban is voltak csatornák, amelyek nyomai egyes építkezéseknél és ásatásoknál előbukkannak, azonban mai értelemben vett csatornázási egységről csak a múlt század végétől kiindulóan lehet beszélni. Addig az időpontig a szennyvíz a macskaköves utcákon folyt el, iletve azt a házak ürgödreiben gyűjtötték vagy elszikkasztották. Két hatalmas tífuszjárvány 1890-ben és 1898- ban — amely tömegesen szedte áldozatait — adott nagyobb lendületet a csatornázás megvalósításának. 1895-ben készült el a tortyogói vízmű, amely a város vízfogyasztását pár-száz köbméterről 2—3 ezer köbméterre növelte. Ez a tény magával hozta a csatornázás szükségességét. Hosszú huzavona után 1911-ben végre állástfog- laltak a város vezetői az elválasztó rendszerű csatorna létesítése mellett, de a közbejött világháború miatt csak 1926-ban kezdődtek el a munkák és rö- videbb-hosszabb megszakításokkal 1944-ig folytatódtak. Átlag évente 150—200 házat kapcsoltak be a csatornázás rendszerébe és 1944-ben már 4100 fm csatorna mentén fekvő házból mindössze 350 ház volt az, amelynek bekapcsolása még késett. 1952-től Pécs keleti és nyugati részén hatalmas városépítés indult meg, amely mindkét irányban szükségessé tette a főgyűjtő kiépítését. Jelenleg a város területén lévő szennyvízcsatornahálózat hossza 98.0 km. Ebben a számadatban a csapadékvíz-csatornahálózat hossza nem szerepel. A szennyvíztisztítás 1927. óta aktuális téma, mert a recipiens — Pécsi-víz — hozama miatt teljes mechanikai és biológiai tisztításra van szükség. Ez a probléma még a jelenlegi időszakban is fennáll, ugyanis a biológiai tisztítás napjainkig megoldva nincs. 1927—28-ban durvaszűrés után 5 hektár területű tavakba vezették a szennyvizet és 16 napi rothasz- tás után kiengedték a Pécsi-vízbe. A sok kifogás és a közegészségügy szempontjai miatt végül 1937—38-ban Hozzákezdtek egy korszerű szennyvíztisztító telep létesítéséhez. Ebből azonban csak az ülepítő és iszaprothasztó készült el, a biológiai berendezés nem. Jelenleg elkezdték egy rocilaktív típusú biológiai berendezés létesítését. Ezzel a berendezéssel lényegében meg fog oldódni a város házi és ipari szennyvizeinek kielégítő fokú tisztítása, és belátható időn belül a perspektivikus fejlődés igényei is kielégítést nyernek. A város csatornáinak vízhozama jelenleg nincs arányban a vízfogyasztással, hanem a csapadék növekedésével, iletve fluktuálásával egyenesen arányos. Ez a tény arra mutat, hogy egyes helyeken csapadékvíz-bekötés, illetve átszivárgás van. Miután ez az állapot feltétlen kiküszöbölendő, a Víz- és Csatornaművek jelenleg nagy erőfezítéseket tesz ennek megszüntetésére. A városi szennyvízcsatorna hálózat mérete bőséges, elégséges a fejlődés perspektivikus igényének kielégítéséhez. Ugyanis a szennyvízhozam naponta 15—21 000 köbméter között ingadozik. A csatornák állaga és anak megóvása egyaránt jó. Ez alól kivételt képezett egy kisebb, zömében ipari szennyvizet szállító szakasz, amely a Pécsi Bőrgyár szennyvizeinek szállítására épült. Ez a csatornaszakasz igen hamar tönkrement a bőrgyári vizek komoly agresszivitása miatt. Ma a Pécsi Bőrgyár szennyvizeit közvetlen nyomócsövön juttatja ki a szennyvíztisztító telep ülepítő és rothasztó tavába. A Pécsi-víz mentén Pécs alatti térségben a halkárok elkerülése érdekében időszakos szennyvízleengedés történik meghatározott napokon a pécsi üzemek részéről — vonatkozik ez a szennyvíztisztító telep rothasztó tavára is — mindenkor kooperálva a mezőgazdasági vízfelhasználó érdekeivel. A város lakóinak száma: 114 713 fő. A vízvezetékkel ellátott lakosok száma 100 000 fő és a csatornázás rendszerébe bekapcsolt lakosok száma 1960. évi felmérés alapján 64 000 lakos volt. Az ivóvízvezeték hossza 307 308 fm, a szennyvízcsatorna hossza 98 km. A főgyűjtő mérete 850 fm hosszban 80/120 cm. A városi csatornahálózatba kapcsolt főbb ipartelepek a következők: Sörgyár, Baranya megyei Tejipari Vállalat, Agrária Keményítőgyár, Vágóhíd. Az első Pécsi Bőrgyár szennyvíz elvezetését az előzőekben ismertettük. A bőrgyári vizek tisztításának kérdése a távlati tervekben kerül megoldásra. Jelen pilanatban az alábbi pécsi üzemek szennyvíz elvezetése és kezelése nincs megoldva: Pécsi Szénbányászati Tröszt üzemei (bányavizek és szénmosó vizek), Pécsújhegyi Hőerőmű (zagycsurga- lékvíz), Pécsi Kokszművek (gázvíz), Állati Fehérje és Melléktermékeket Feldolgozó Vállalat Pécsi Telepe. 250
