Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)

VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás

1.212 Törpevízművek

A Déldunántúli Vízgazdálkodási Területen 25 törpevizmű, összesen 25 765 fö vízellátását szolgálja, mely a Vízgazdálkodási Terület összlakosságának mintegy 4%-a.

A törpevízművek vizét 27 fúrt kút, 2 ásott kút és 9 forrás biztosítja. A termelt napi vízmennyiség 2920 m3, melynek 90%-a rétegvíz eredetű. Az egy főre jutó fajlagos víztermelés 110 1/nap. A lefektetett összes nyomócsővezeték hossza 80 km. Az összes tározótérfogat 1065 m3, melyet 8 víztorony és 17 medence biztosít.

Pécsvárad, Sellye, Villány és Csurgó törpevíz- művei a csőhálózat bővítésével fejleszthetők, a jelenleg rendelkezésre álló vízmennyiség ezt lehe-j tővé teszi. A többi helyeken a vízhozam növelésére van szükség. Az ipari vízelvonás a lakosság vízellátásában pillanatnyilag nem okoz fennakadást. Pécsváradon a tározótérfogat hiánya eredményez nehézségeket és vízpazarlást. Bolyban a terv nélküli hálózatbővítés keresztmetszet szűkítéseket, ezzel vízellátási zavarokat okozott. Hosszúhetényben a rendelkezésre álló csekély vízmennyiség mellett a lakosság által folytatott kertlocsolás vízpazarláshoz vezet.

2.213 Lakótelepi, intézményi vízművek

Ezen önálló kisvízművek túlnyomórészt fúrt kutak (35 db), valamint ásott (27 db) kutakból táplálkoznak. A tározást víztoronnyal (11 db), hidroforral, tárolómedencével (25 db) és padlástartály- lyal oldják meg. A 49 intézményi vízmű összesen 31 550 fő vízellátását biztosítja. Az állami gazdaságok vízmüvei ezenkívül jelentős mezőgazdasági vízigényt (pl. állattartást) is kielégítenek. A napi víztermelés 3300 m3-re becsülhető, melynek 70%-a talajvíz. Az egy főre jutó fajlagos ivó víztermelés, kb. 100 1/nap.

2.214 Közkntas vízellátás

A területen telepített közkutak száma 888, melyből 745 ásott, 143 pedig fúrt közkút. A közkutak- ról ellátót lakosság száma 55 346 fő, ami a vizsgált települések lakosságának 14%-át, a Vízgazdálkodási Terület összlakosságának pedig 5%-át jelenti.

Mohács. A város központi vízművel nem rendelkezik. A vízellátás a város területén létesített 25 —45 m mélységű fúrott kutakból, valamint magánosok ásott kútjaiból történik. A város területén fúrt közkutak száma 47. Az ún. újvárost 3 fúrt kút- ból táplálkozó kisvízmű látja el kutsanként egy-egy hidroforral felszerelve. E vízművek látják el a Szociális Otthont, a Mezőgazdasági Szakiskolát, a Diákotthont, a központi üzemi konyhát, valamint kb. 16 lakóépületet, összesen 800 főt.

A 48 közkút Mohács város belterületi lakosságának mintegy 60—65%-át látja el vízzel. A fúrt kutak vize a magas vastartalom miatt kifogásolható. A vastartalom eléri a 7 mgfl értéket is, emiatt a háztartási célokra történő felhasználás kétséges,

Az ország egyik legjelentősebb szénvidékét — a pécsi medencét — magában foglaló Déldunántúli Vízgazdálkodási Terület országos viszonylatban jelentős iparral rendelkezik. A szénbányászaton felül, ehhez kapcsolódóan az energiaipar, valamint a feldolgozó ipar szinte valamennyi ága megtalálható a vizsgált területen. A vízgazdálkodás tekintetében figyelembe vett 64 számottevő üzem együttes napi frissvíz igénye kb. 95 000 m3 (1,1 m3/s), melyet 66%-ban felszíni, 10%-ban mélységbeli, 9%-ban egyéb vízkészletből, illetve 15%-ban közműtől, idegen üzemtől vásárolva szereznek be az ipartelepek. Az üzemek döntő többsége igen távol esik a jelentős vízmennyiséggel rendelkező vízfolyásoktól (Duna—Dráva), így több üzem — a rendelkezésre álló csekély vízkészlet gazdaságos fel- használása érdekében — vízforgatásra rendezkedett be. A visszaforgatott vízmennyiség a frissvíz beszerzés mintegy 1,6-szorosa, a teljes ipari vízfelhasználás tehát naponta mintegy 250 000 m3. Ebből 243 000 m3 üzemi (80%-ban hűtési) célokat szolgál, a vízmennyiség további része pedig az üzemi dolgozók és üzemi lakótelepek szociális vízigényeit fedezi. Természetes és mesterséges tározótavakban, medencékben a napi víztermelés mintegy 80%-a tárolható.

A következőkben a terület ipari vízgazdálkodás szempontjából jelentősebb településeit ismertetjük rövid összefoglalásban.

Pécs. Pécs jelentősebb üzemeinek száma 17. ösz- szes napi frissvízbeszerzésük 30 650 m3. Ebből a mennyiségből az üzemek 27 540 m3-t biztosítanak saját víztermelőtelepeikről, míg 500 m3-t más ipari üzemektől. 2610 m3-t pedig a Pécsi Vízművektől vásárolnak. Az üzemek 59 270 m3 vizet forgatnak vissza, így a napi vízfelhasználás 89 920 m3, melyből 88 900 m3 üzemi (82 600 m3 hűtési) célokat szolgál. A 14 önálló ipari vízmű összes víztermelése felszíni vízből 21 520 m3, talajvízből 4010 m3. rétegvízből 2010 m3. Legjelentősebb vízfogyasztó üzem az új Pécsi Hőerőmű 21 450 m3/nap fogyasztással. Vizét a Mohácsi vízkivételi mű 40 km hosszú 0 700 mm-es acélnvomócsövön keresztül viztosítia. A hőerőmű másfél napi tartalékvizét 3 db 10 000 m3-es vasbeton medence tárolja.

Az ipari üzemek vízellátása jelenlegi termelési volumenüket tekintve kielégítőnek mondható, azonban vízigényüket a nyári száraz időszakokban többnyire a városi lakosság rovására elégítik ki. Kívánatos volna a nem ivóvíz minőségű vizet igénylő ipari üzemeket felszíni, vagy talajvíz beszerzésére átállítani és ezzel a felszabaduló ivóvizet a lakosság részére kiszolgálni. A jelenlegi üzemek fejlesztése, valamint új üzemek telepítése csakis újabb vízmennyiség biztosításával képzelhető el.

Komló. Komló 2 jelentősebb ipari vízfogyasztó üzemmel rendelkezik; és pedig az Erőművel és a MÄV Állomással. Ezek együttes frissvíz igénye 3520 m3. Az Erőmű a Kaszárnya patakból felszíni vízkivétellel 1460 m3-t biztosít, 280 m3-t bányavizekből, 30 m3-t talajvízből, 1750 m3-t pedig a városi közműről biztosítanak az üzemek. A ren1.22 AZ IPARI VÍZELLÁTÁS MŰLTJA ÉS JELENE

235