Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
delkezésre álló összes tározótérfogat 3720 m3. Az Erőmű vízellátásában a szennyezett Kaszárnya patak okoz időnként zavarokat, főleg a csapadékszegény időszakokban. Kaposvár. 9 db jelentősebb ipari üzemének napi összes frissvíz igénye 39 000 m3, csúcsidőszakban 44 580 m3. Saját víznyerőberendezésekkel 37 800 m3-t termelnek az üzemek, míg 1200 m3-t a Kaposvári Vízműtől vásárolnak. Az időszakos vízhiány tehát 5580 m3. A saját vízbeszerzés megoszlása az alábbi: felszíni vízbeszerzés 35 220 m3/nap talajvízbeszerzés 340 m3/nap rétegvízbeszerzés 2 240 m3/nap A legjelentősebb fogyasztó a Cukorgyár, mely a Kaposvári Malomárokból 34 500 m3 mennyiségű felszíni vizet vételez, s ezenfelül 600 m3 hálózati vizet is vásárol a Vízműtől. A Cukorgyár kampányüzeme alatt vízhiánnyal küzd, helyzetét emellett megnehezíti az a körülmény is, hogy vízellátásának bázisa, a Malomárok, erősen szennyezett vízfolyás. A vízhiány által okozott termeléskiesés tetemes. A kaposvári ipari vízellátás nem támaszkodhat a városi vízműre, mivel az — főleg nyári hónapokban — még a lakosság igényeit sem tudja kielégíteni. Az üzemek tehát saját ellátásra törekedtek, aminek az lett a következménye, hogy a város bel- és külterületén fúrt számos kút egymásra hatása miatt a kitermelhető vízmennyiség már nem fokozható az egymásra hatás is sok zavart okoz. A városi vízmű fejlesztése mellett egy független ipari vízmű megépítése is szükséges, mert enél- kül az ipar további fejlesztése nem képzelhető el. Mohács. A város két ipari üzemének napi összes frissvízigénye 7 620 m3. A forgatott vízmennyiség 11 000 m3, így a napi ipari vízfelhasználás 18 620 m3. A Farostlemez Gyár 7200 m3/nap mennyiségű ipari nyers vizet vesz át a Pécsi Hőerőmű Mohácsi vízkivételi művétől, 2 saját fúrt kútjából pedig 350 m3/nap mennyiséget termel az üzem és a lakótelep szociális vízigényeinek kielégítésére. Az üzem vízellátása zavartalan és kielégítő, csupán a víz vastartalma kifogásolható. Dombóvár. 5 db jelentősebb ipari üzemének ösz- szes napi frissvíz beszerzése 2030 ms, melyből 1520 m3 felszíni vízműből, 910 m3 pedig 4 db mélyfúrású kútból biztosított. A Kapos kisvíz idei szennyezettsége főleg a MÁV vízellátásában és ezen keresztül a közlekedésben okoz zavarokat, mivel a szennyeződés hatására habzó víz kazántápvíz céljaira alkalmatlan. A Komlói Szénbányászati Tröszt üzemeinek ipari vízellátása. A tröszt 7 üzemének összes frissvíz beszerzése 1970 m3/nap, melyből 370 m3-t saját víznyerő berendezéseiből, 1600 mM; pedig a Komlói Vízmű vezetékéből biztosítanak, összes tározókapacitásuk 1320 m3. Saját vízbeszerzésük 1 felszíni vízkivételből (60 m3/nap), 2 talajvízkútból (30 m3/nap) és a Kossuth-aknai bányavíz-kivételből (280 m3/nap) áll. A bányaüzemek biztonságos vízellátását a nyomócsővezetékek alatti bányaművelés veszélyezteti, mely a gyakori csőtörések okozója. Ez okból célszerű a kétoldali vízellátás megoldására törekedni. A komlói bányaüzemek egyre több vizet igényelnek, ennek biztosítására feltétlenül szükséges a Komlói Vízmüvet fejleszteni. A Pécsi Szénbányászati Tröszt üzemeinek vízellátása. Az üzemek száma a pécsújhegyi szénmosóval és az egyes aknákkal együtt 4. összes frissvíz-igényük 5290 m3/nap, melyet teljes egészében saját berendezéseikből elégítenek ki. zömmel (80%'> az aknákból kiemelt bányavízből. A savas bányavizet a pécsújhegyi szénmosóüzem használja, az ivóvízminőségű bányavizet, pedig szociális, valamint a lakótelepek ivó- és háztartási vízigényének kielégítésére fordítják az egyes üzemek. Az összes tározó térfogat. 3130 m3. A bányavizek ivóvízellátási célra történő hasznosítását az előző fejezet tárgyalja. A terület vízellátása általában kielégítő, eltekintve az elavult és nagyrészt eltö- műdött vezetékrendszer, valamint a kis kapacitású tározórendszer okozta kisebb zavaroktól. Vízhiány leginkább a vasasi bányakerületben észlelhető, ahol az ásott kutak vízmennyisége kevés. A vasasi felszíni duzzasztó vizének a komlói Béta-akna által történő elszennyezése egyízben járványos megbetegedéseket okozott a Petőfi-aknai telepen. 1.3 A vízellátás fejlesztésének szükségessége I SI A7, IVÖVfZETXÄTÄS FE.HÆSZTRSENF.K ssüks Édessége Az ivóvízellátás jelen állapotában a Déldunántúli Vízgazdálkodási Területen lakók 59%-a fogyaszt egészségügyileg kifogásolható vizet. A városi vízművek általános vízhiánnyal küzdenek. Ez a körülmény nemcsak a lakosság életszínvonala emelésének, az indokolt szociális igények kielégítésének, de az iparfejlesztésnek is gátat állít. A közegészségügyi szervek kimutatásai szerint a községek vízellátási helyzete a legsúlyosabb. Somogy megye vízellátása országos viszonylatban a legutolsó helyen áll. de Baranya megyében is hasonló állapotok uralkodnak. A legújabb megfigyelések szerint a nagy nitráttartalmú talajvizek fogyasztása következtében főleg a csecsemőmegbetegedések aránya mutatható ki egyes községekben. Szocialista községeink kialakításánál, a város és a falu közötti különbségek eltüntetésénél elsőrendű követelmény a falusi lakosság vízellátási színvonalának jelentékeny növelése. A törpevízművek megépítését sok esetben nemcsak egészségügyi és szociális, hanem gazdasági szempontok is indokolják. Számos községben áll kihasználatlanul a nagy költséggel létesített fúrt közkút, azért, mert vize vasas, vagy a kedvezőtlen vízszintviszonyok miatt a kézi szivattyúzás fáradságos, vagy egyszerűen azért, mert róla messziről kell a vizet hordani. Ezeket a jelenleg parlagon heverő kihasználatlan beruházásokat csakis a rájuk telepített törpevízmű megépítésével lehet rentábilissá tenni. 236
