Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
Á tortyogói területen 22 db új kút megépítése és bekapcsolása után a tortyogói terület hozama 6000 m3-ről 13 000 m3-re nőtt. Ezzel egyidejűleg a tortyogói központi telepen 1200 m3-es tárolómedencét építettek, valamint a gépházba új, nagyteljesítményű gépiberendezést állítottak be. Továbbfejlesztették az elosztórendszert is, a Rigóder tetőn 3000 m3-es víztároló és szivattyútelep épült, melyet a tettyei víztartóval 0 300 mm-es nyomóvezetékkel kötöttek össze. Korszerűsítették a Sziget utcai átemelőtelepet is. A PeUérdi („P”) vízgyűjtőterületen 20 db új kút létesült és ezeknek 11 km hosszú nyomóvezetékkel az alsó zónában való bekapcsolásával napi 6000 m3-rel növekedett a vízhozam. Pécs város belterületi lakosainak száma 1960- ban 106 590 fő. A nem Pécsett lakó, de munkára bejáró mintegy 15 000 dolgozóval együtt a fogyasztók száma 130 000-re becsülhető. A közművesítés nélküli városszéli településeken kb. 40 000 ember lakik, így a városi vízműnek jelenleg 90 000 fő vízellátásáról kell gondoskodnia. Tapasztalatok szerint Pécsett 200 1/nap az egy főre jutó vízfogyasztás, mely magában foglalja a városban lévő kisebb üzemek (mosodák, garázsok, vendéglők stb.) fogyasztását is. Ezek szerint a Pécsi Vízműnek napi 20—25 000 m3 vizet kell termelnie ahhoz, hogy az igényeket kileégítse. a) A víztermelés művei 1. A tortyogói vízgyűjtőterület Pécstől nyugatra 10—15 km távolságban, Kővágószcllős, Bicsérd és Bakonya községek határában, mintegy 12 km3 kiterjedésű. E területen 34 mélyfúrású kút szolgáltatja a vizet napi 12—13 000 m3 mennyiségben. A kutak egyenként egymástól 500 m távolságra, a felső pannon homokrétegekből termelik a vizet búvárszivattyúkkal. A kutakból termelt víz a tortyogói központi szivattyútelepen levő 1200 m3-es gyűjtőmedencébe jut. 2. Az ún. „P” vízgyűjtőterület Pécstől délre és délnyugatra Pécs, valamint Pellérd és Keszű községek területén, a Pécsi-víz mindkét oldalán, mintegy 10 km2 nagyságú területen 20 db 100—140 méter mélységű mélyfúrású kútból összesen kb. 10 000 m3/nap vízmennyiséget szolgáltat. A kutakból a vizet beépített búvárszivattyúk termelik és. szállítják a fogyasztókhoz, illetve a víztározókba. 3. A mecseki karsztvizekkel kapcsolatos víznyerő létesítmények. A Tettye forrás 232 ni fakadási szintű karszt- forrás a Tettye északnyugati részén. A csapadék- viszonyoktól függően 500—25 000 m3/nap vizet szolgáltat. A forrásfoglalás 1892-ben létesült. A forrás vizét ü. V. cső vezeti a tettyei tározómedencébe. A tettyei karsztakna és tározó a mecseki mélykarsztvizeket gyűjti össze és átlagosan napi 500— 1000 m3 vizet szolgáltat. A 40 m mély akna aljából összesen 808 fm hosszban tárót hajtottak ki. 4. A város területén 5 db meglevő mélyfúrású kút vizet kapcsolható rá a hálózatra, melyek ösz- szes hozama 1200—1400 m3/nap. Csak rendkívül vízigényes időszakokban használja a vízmű, mert vizük nem kifogástalan. 5. Még a központi vízellátás kiépítése előtt több, a város területén fakadó forrás vizét foglalták és vezették el rövidebb-hosszabb vezetékeken a fogyasztókhoz. Ezeknek a forrásoknak jó része jelenleg is működik, de tartó- és csőrendszerük független a városi hálózattól. A források összes napi hozama 250 m3-re tehető. Az összes tározótérfogat 150 m3, a lefektetett gravitációs csőhálózat hossza 3500 fm. Az ún. Kniffer-forrás kivételével a források jóminőségű, egészséges vizet adnak. b) Vízellátási zónák Az ismertetett létesítményekkel termelt víz legnagyobb részét 7 szivattyútelep többszöri átemeléssel juttatja el a vízmű fogyasztóihoz, illetve az egyes vízellátási zónák víztartóiba. A vízmű 4 ellátási zónából áll. Az I. vízellátási zóna az összes közül a legnagyobb, a város legsűrűbben lakott területe. Jelenlegi vízfogyasztása 13—14 000 m3/nap. Elsősorban a Tortyogó és „P” területek vizét kapja a Szigeti utcai átemelőtelep közvetítésével. Mindezeken felül abban az esetben, amikor a Tettye forrás napi 5000 m3-nél több vizet ad, a többletből annak mennyiségétől függően a forrásból és a karszt- aknából is kap az I. zóna napi 4—5000 m3 vizet. Az I-es zóna elosztóvezetékeinek összes hossza kb. 103 km. A II. vízellátási zóna vízszükséglete napi 2000 m3. Kedvező esetben kizárólag a Tettye forrás adja gravitációsan a vizet, a tettyei 100 m3-es víztározóból. Ha a forrás vize már nem elegendő a felső zónák vízigényének kielégítésére, elsősorban a karsztakna napi 500 m3 vizét emelik át a Tettye vízmű tárolójába. Amikor ez sem elég a Damjanich utcai és a Rigóder tetői szivattyútelepek pótolják az I. zónából a vízhiányt, A II. zóna elosztó- vezetékeinek összes hossza kb. 47 km. A III. vízellátási zóna két részből áll, az egyik a város belterületétől északra lévő hegyoldal 215 —260 m magasságú területsávja, a másik a keleti városrész (Újmeszes) 200 m-nél magasabb területén épült része. Az elsőt a Hunyadi úti 200 m3-es víztározó, a másikat a meszesi 300 m3-es víztorony nyomása uralja. A vizet a Tettye téri, illetve a Rigóder-tetői szivattyútelep szállítja a zóna hálózatába, illetve víztárolóiba. A IV. vízellátási zóna a város legmagasabban épült létesítményeit; az üdülőszállót, a körülötte levő villatelepet, állatkertet, Dömörkaput és környékét látja el vízzel. A hálózati nyomást a Misina déli oldalán épült 120 m3-es medence biztosítja. A tárolóba a Tettye téri szivattyútelep emeli át a vizet. c) A Pécs vidéki hányák vízellátása A Pécs-környéki bányászat a XVIII. század utolsó évtizedében indult meg és a XIX. században fejlődött ki nagyüzemmé. A bányászatot 1912—25 között korszerűsítették. A bányatelepek lakosságát ellátó vízvezetékrendszer kiépítése is erre az időre esik. A vízvezetéki vízzel ellátott terület nagysága mintegy 18 km2, az összes csővezeték hossza kb. 90 4 TVK 233
