Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás
ságok az állam tulajdonába a Halgazdasági Tröszt és egyes állami gazdaságok kezelésébe kerültek. Az 50-es évek után számos új tógazdaság épült, akkor kapcsolódtak be a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek is a halastóépítésbe. Ezek a szövetkezetek tavaikat melléküzemágként tartják üzemben, általában kisebb területen. Tavasszal beszerzik az ivadékot, a halakat pedig nyáron, ősszel értékesítik. Teleltetők a tsz-tavak mellett általában nem is épültek. A tógazdaságok építésének fejlődéséről az 1. táblázat kimutatás nyújt képet: 1. táblázat 1899—1900 50 1,7 1901—1910 150 12,0 1911—1920 200 6,8 1921—1930 1543 52,6 1931—1945 140 4,8 1945—1960 647 22,1 Halastavak rendszerét a területi adottságok szabják meg. A Déldunántúli Vízgazdálkodási Terület domborzati térképére rátekintve, azonnal megállapítható, hogy a talajfelszín nagyon változatos: hegyvidék, dombvidék és síkság váltakoznak. Ennek következtében az ismert halastóépítési rendszerek mind előfordulnak: a körtöltéses, hossztöl- téses és völgyzárógátas elrendezésűek. Fel töltésük mindenütt gravitációs. Ennek természetes magyarázata az, hogy még a kis esésű, déli területek vízfolyásai is rendelkeznek akkora eséssel, hogy duzzasztó, tápcsatorna segítségével gravitációsan is megoldható a tavak vízellátása. A terület mintegy 80%-át foglalja el hegy- és dombvidék. Ezeket a területeket aránylag sűrűn hálózzák be az elég szűk völgyek és bennük nagy (2%, vagy ennél nagyobb) esésű vízfolyások, amelyeknek kisvízhozama kicsi, vízjárása heves. A vízfolyásokon található helyi, kis esésű kiszélesedő szakaszok nagyon kedvezőek a völgyzárógátas és hossztöltéses rendszerű halastavak gazdaságos létesítésére. Ez eredményezte, hogy nagy számmal létesültek ezen a vidéken tógazdaságok, és ez magyarázza egyben azt is, hogy az egy tórekeszre eső terület csak kb. 9 ha. A mgépült halastavak rendszer szerinti megoszlása a következő: Völgyzárógátas 1582 ha 54% Hossztöltéses 967 ha 33% Körtöltéses 381 ha 13% Az üzemelő tógazdaságok üzemeltető szerinti megoszlását a 2. táblázat tartalmazza: 2. táblázat H a 1 h o z a m Üzemeltető Terület ha összterület %-ában összes q fajlagos kg/ha Halgazdaság 1762 60,2 10 502 5,95 All. Gazdaság 746 25,4 4 489 6,02 Tsz. 360 12,3 1 514 4,2 Egyéb 62 2Д 84 1,4 A tógazdaságokban mindenütt pontytenyésztés folyik. A 3. sz. mellékletben a kiépített területnagyságoknál a vízjogi engedélyezés alkalmával figyelembevett területeket általában tüntettük fel. A kiépített és üzemelő tóterületek közötti különbséget egyrészt a völgyzárógátas halastavaknál nagymértékben fellépő feliszapolódás okozza, másrészt oka az is, hogy a tavak műszaki létesítményeinek kevésbé gondos fenntartása miatt sok helyen a tervezettnél alacsonyabb üzemvízszint tartható. Azokat a halastavakat, amelyek bő vízutánpótlással rendelkeznek, öntözés céljára is több helyei felhasználják. Néhány helyen a tógazdaságok mellett víziszárnyas-telepet létesítettek. Szép eredményeket értek el a Görösgali Á. G., Szentegye*! pusztai tavai mellett létesített kacsatelepen. Csak szennyvízzel táplált halastó a területen nincs üzemben, de részben szennyvízzel táplált a pellérdi tógazdaság. 1.23 A JÁRULÉKOS HALTENÏÊSZTÉS MÚLTJA ÉS JELENE Járulékos haltenyésztést a területen nem folytattak. 1.3 A fejlesztés szükségessége A Déldunántúli Vízgazdálkodási Területen üzemben volt tógazdaságokban a halhozam 1960. évben 16 598 q volt. A lakosság létszáma ezen a területen 672 075 fő. Az egy főre eső halfogyasztás 2,5 kg/fő/év volt. Az egy főre eső halfogyasztás terén európai viszonylatban az utolsók között van, pedig a hal egyre keresettebb népélelmezési cikk. Az export lehetőségei is kiválóak. Mindezek feltétlenül indokolják a hal term elés növelését. 1.31 A TERMÉSZETES VIZEK HALÁSZATI FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSËGESSEGE A természetes vizeken a lehalászási eredmények aránylag kis ráfordítással fokozhatok. Haltermelés szempontjából, azonban a fejlesztés lehetősége, a tógazdaságok fejlesztéséhez mérten lényegtelen. 1.32 A TÓGAZDASÁGOK FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSEGESSEGE Haltermelés lényeges növelése elsősorban a tógazdaságok fejlesztésével érhető el. A fejlesztési lehetőségeket, valamint annak szükségességét vizsgálva megállapítható, hogy sok olyan terület található, mely még költséges talajjavítással sem alkalmas szántóföldi művelésre, halastavak létesítésével viszont gazdaságosan kihasználható. A terület éghajlata is kiválóan alkalmas a haltenyésztésre. A völgyzárógátas tavak létesítése kedvező hatás223
