Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)

VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás

sal van a levonuló árvizekre is. Á nagyobb tavak tározó hatása az érkező árvízcsúcsokat csökkenti és így a vízfolyások alsóbb szakaszának a kiépítési mértéke is csökkenthető.

1.33 JÁRULÉKOS HALTENYÉSZTÉS

FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE

Bár a területen eddig járulékos hal tenyésztés nem volt, a haltermelés fokozására ezen az úton van meg a legnagyobb lehetőség. Tekintettel arra, hogy a vízfolyások nagy részének nyári kisvízhozama nagyon csekély, fejlődő mezőgazdaságunk öntözővízszükségletének keilégítése elsősorban tá- lozók építésével történhet. A kisebb vízmélységű víztározók természetes haltenyésztésre felhasználhatók.

Ugyancsak sok helyen gondot jelent a szennyvizek tisztítása az élővízfolyások kisvízhozama miatt. A halastavakba bevezetett szennyvizek a tisztítást olcsóbbá teszik, egyben pedig kiváló haltermelést is eredményeznek. Erre más területen már nagyon jó tapasztalatok vannak.

2. A halászati vízhasznosítás fejlesztése

2.1 A tervezés alapjai

2.11 A TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK, ADATGYŰJTÉSEK, FELTÁRÁSOK ÉS A TERVEZÉSI MUNKÁK ISMERTETÉSE

Először kell említeni a jelenlegit megelőző 1954- ben készült Vízgazdálkodási Kerettervet (VÍZI- TERV 423. munkaszám), amely a természetes és mesterséges vizek halászati fejlesztésén kívül kitért még a komplex vízgazdálkodású síkvidéki tározók építésére is.

A Keretterv a tógazdaságok területét 40 000 ha- ra kívánta felemelni (68 650 kh), a síkvidéki tározókkal együtt, amelyből 16 300 ha teljes értékű új halastó volt tervbevéve.

Halászatfejlesztéssel foglalkozott továbbá:

a) A halászat 15 éves terve, amelyet 1957-ben készítettek. Ez a perspektív terv foglalkozott a természetes vizek halászatával is, rámutatva az egyes halászati szövetkezetek fogási eredményeire, részletesen foglalkozott a tógazdaságok fejlesztésé- val, irányelveket adott a fejlesztésre.

b) A Vízgazdálkodási Adatgyűjtemények IH/f fejezete is részletesen ismerteti e terület halászatának múltját, jelenlegi állapotát és a fejlesztési lehetőségeket.

c) Az 1959-ben készült VITUKI regionális terv szintén feldolgozta mind a természetes vízi, mind a tógazdasági halászat adatait, ismertette a halászat akkori helyzetét és a terület fejlesztési lehetőségeit.

d) Az OVF Vízhasznosítási Osztálya 1960-ban elkészítette a Mezőgazdasági vízhasznosítás 20 éves távlati tervét. (1960—1980), amely részletesen tárgyalja a tógazdaságok és a síkvidéki tározók építését. E szerint a Duna vízrendszerében 14 700 ha, míg a Tisza völgyében 34 000 ha, vagyis összesen 48 700 ha új halastó épülne az elkövetkezendő 20 év alatt, amely az 1960-ban üzemelt tavakkal együtt kereken 64 706 ha tógazdaságot eredményezne.

e) Az FM Halászati Felügyelősége 1960. évben három alternatívát dolgozott ki a halászat második ötéves és a távlati (20) éves tervére vonatkozólag.

2.12 A TERVEZÉSNÉL KÖVETENDŐ FEJLESZTÉSI ALAPELVEK

Édesvízi haltermelésünk Európában az elsők között van, de halhúsfogyasztásban az utolsók közt vagyunk. Jelenleg fejenként 1,4 kg az országos átlagfogyasztás. Ugyanakkor a vitamindús, köny- nyen emészthető hal világszerte keresett cikk. Hazai adottságaink is indokolják a halászat fejlesztését, mivel

a) hazánk éghajlata nagyon alkalmas nemesponty tenyésztésre,

b) igen sok mélyfekvésű és csak tógazdaságra alkalmas terület van e térségben is,

c) a tavak vízigényének nagy része az öntözési idényen kívül jelentkezik,

d) a hal eddigi tapasztalatok alapján, legjobban értékesíti a takarmányt, sőt felhasznál állati etetésre már alkalmatlan takarmányt is,

e) ezen a vidéken az öntözés érdekében szükséges komplex vízhasznosítás révén gyorsabban megtérül a tavak beruházása.

— Távlati fejlesztési terveink szerint a halhúsfogyasztást 4—5 kg/fő évre kívánjuk felemelni.

A Déldunántúli Vízgazdálkodási Területen a lakosság 1980-ban 823 258 főre fog szaporodni, 5 kg fejadag figyelembevételével a 41163 q halhús előállítására volna szükség, csak a belső fogyasztásra. Fenti számítás alapján 8 q/ha halhúshozammal 5160 ha halastó terület fejlesztés adódik. A meglévő 2930 ha halastavat figyelembe véve 5160— 2930 = 2230 ha halastó fejlesztés volna még szükséges 1980-ig.

A természetes vizek halhozamát, amely eddig évente kb. 500 q-t tett ki, alig vehetjük figyelembe, mert a szükséglet 1%-át jelentette. 1980-ra legfeljebb 100%-os emelkedéssel számolhatunk, vagyis évi 500 q helyett 1000 q halhozammal.

— A halhozam növelése, de a természetes vizek halállományának tervszerű és fokozott utánpótlása érdekében is, elsősorban a tógazdaságokat kell bővíteni. Az árvízcsúcsok lefogása, és a vízjárások egyenletessé tétele céljából is fokozni kell a halastavak területét. Az öntözések érdekében pedig a nagyobb vízmélységek betervezésével növelni keil a tavak tározási térfogatát. Járulékos hasznosítás224