Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás
1.2 A múlt és a jelen 1.21 A TERMÉSZETES VIZEK HALÁSZATÁNAK MÜLT JA ÉS JELENE Nyílt vizeink rendszeres halászatát az 1888. évi halászati törvény biztosította. A régi idők halbősége a kultúra előrehaladásával (folyószabályozás, ipari szennyezés, stb ...) fokozatosan megszűnt, a halászat terén fennálló rablógazdálkodás pedig a halállomány kipusztulásával fenyegetett. A fent említett törvény ezen a helyzeten kíván segíteni. A dunai szakaszon 1898-ban alakult meg az első halászati társulat, a Dunaszekcső—Drávatoroki Társulat. Vízterületének kiterjedése 8335 kh volt. Hozzátartozott az élő Dunán kívül a jobb- és balparti holtágak halászata is. Később az egész terület Frigyes főherceg uradalmának halászterülete lett. Az 1920 évben kötött békeszerződés alapján a terület déli részét Jugoszláviához csatolták. A dunai szakasz halászvizeit jelenleg az 1946- ban alakult mohácsi „Petőfi” halászati termelőszövetkezet HTSZ bérli, amelynek öszes halászterülete 3820 ha. Ez a víztükörnagyság az élő Duna, külső Béda, belső Béda, Böki Duna és a Mocskos Duna területeiből tevődik össze. A HTSZ a Déldunántúli Vízgazdálkodási Területre eső bérleménye 200 ha. A belső bédai Dunaág nagyobbik része 63 ha kiterjedésben a Magyar Országos Horgászszövetség bérlete. A belső Bédai ágnak a HTSZ-hez tartozó területén 1960 évben a halászat a halállomány fejlődése céljából szünetelt. Egyes évek vízjárásának ingadozása, az árvizek jelentkezésének időpontja és tartósággá, jelentősen befolyásolja a természetes vizek és holtágak halászati eredményeit. 1960 évben a tavaszi magas vízállás a Dunán elmaradt, illetőleg nagyon rövid ideig tartott és a halaknak sem volt idejük és módjuk behúzódni az ártéri holtágakba. Ennek következménye lett az átlagoshoz mért kisebb lehalászási eredmény. Összehasonlításképpen megemlítem, hogy pl. külső Bédában 1960. évben 123 q halat fogtak, míg ugyanitt a kedvező vízjárásű 1959 évben 360 q volt a kifogott hal mennyisége. A Kölkedi Dunaágban 1960-ban 8 q, 1959. évben 30 q halat fogtak. A mellékletben szereplő lehalászási eredmények tehát nem tekinthetők átlagos értékeknek. A kifogott halmennyiség 20%-a I. osztályú, 80%-a II. osztályú minőségű volt. A lehalászott halfajtákat tekintve, a fogások legnagyobb részét a vegyes fehér halak, keszegfélék teszik ki (60%), utánuk sorrendben következik a ponty, csuka, süllő, máma, kecsege, elvétve angolna és tok. A mohácsi H. Tsz. a halállomány növelése érdekében rendszeres kihelyezéseket végez. Így 1960. évben a külső Bédai és Kölkedi Dunaágba 30 Cj pontyivadékot (5—15 dkg), és 35 db süllőfészket, a belső Bédai Dunaágba 10 db süllőfészket helyeztek ki. A Dráva — mivel nem annyira szabályozott és nem is forgalmas víziút — kedvező természeti adottságokkal rendelkezik halászat szempontjából. Sajnos ez az előnye határfolyó volta miatt nem használható ki. A határvonal nem követi a meder vonalát, vannak részek, amelyek teljesen túl esnek a határon, és csekély az olyan részek területe, amelyeknél mindkét part Magyarország kezelésébe esik. A közös részeknél a halászat tilalmi idejének és kötelező szempontjainak betartása nehézségbe ütközik. Ezeken a vizeken mindkét fél a minél nagyobb fogási eredményre törekszik és nem fordít gondot a halállomány védelmére, benépesítéssel való fokozására. A Dráva halászati joga kezdetben a szomszédos birtokos földesurak használatában volt. (Drasko- vich, Benyovszky Lajos, Schamburg Lippe herceg, Frigyes főherceg, stb...) 1909-ben elrendelték, hogy a földesurak halászati társulattá tömörüljenek. Az alapszabályok is elkészültek, a társulat azonban még sem alakult meg. 1945-ben a halászati jog az államra szállt, és két éven keresztül kisha- szonbérbe adtak ki. 1946-ban megalakult a Barcs— Péterhidai Halászati Szövetkezet. Halászterületéhez tartozott a Dráva és holtágainak magyar területre eső szakasza. A szövetkezet 1950-ben feloszlott és területén megindult a Haltenyésztési Kutató Intézet határvízi kísérleti halászata. Ez később az FM Halászati Kísérleti Üzemévé alakult át. 1955-ben alkalmazták először itt az elektromos halászat! módszert, kezdetben egy, később már több géppel. Az elektromos halászati kísérletek célja, hogy a hálóval le nem halászható vizeknek modern, a régi módszernél jóval nagyobb fokú lehalászását biztosítsa. Jelenleg a fent említett vizeket a drávai „Határőr” halászati termelőszövetkezet bérli, melynek a Déldunántúli Vízgazdálkodási Területre eső vízterülete 1150 ha. Az 1. sz. mellékletben feltüntetett értékek, a terület és fogási eredmények arányában a Megyei Halászati Felügyelő által becsült adatok, mivel a H. Tsz.-nek Zala megye területén is van bérleménye. A kisvízfolyások halászat szempontjából jelentéktelenek. Nagyrészük időszakos, de a többinek is oly kicsi a nyári kisvize, hogy csupán sporthorgászati célokra jöhetnek számításba. Némelyik (pl. a Pécsi-víz, Kapos cs. egyes szakasza) erősen szeny- nyezett volta miatt még erre a célra sem alkalmas. 1.22 A TÓGAZDASÁGI HAI,TENYÉSZTÉS MÜLTJA ÉS JELENE A mesterséges tógazdaságok építése a múlt század végén alakult Országos Halászati Felügyelőség működése alapján indult meg. Az első tógazdaság, amely jelenleg is üzemben van, 1899-ben épült a Halászati Felügyelőség tervei alapján, Somogycsi- csón, a Tekeresberki és Űjréti patakon, völgyzárógátas kivitelben. A kezdeti lassú megindulás után a húszas évek hoztak erőteljes fellendülést. Az ezt követő gazdasági válság, majd a háború következtében a fejlődésben törés állt be. 1945 után a meglévő tógazda222
