Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
hőerőmű, továbbá a város gép- üveg, kerámia, vegy- és bőripara, továbbá Komló bányászata, Kaposvár cukor- és textilipara, Dombóvár és Pécs- várad konzervipara, valamint Mohács textil- és bőripara. A vízgazdálkodás szempontjából a mezőgazda- sági vidékeken az erózió elleni védelem az egyik jelntősebb tevékenység. A Kapos a vízgyűjtőjének nyugati felén, továbbá a Rinya, de más kisebb vízfolyások is lemossák a hegy- és domboldalakról a termő talajt. A hordalék az alsóbb szakaszokon sokszor betemeti a vízfolyások medrét. Különösen nagy mértéket öltött az erózió azokon a szőlővidékeken, ahol a művelés a lejtő irányában folyt. Ilyen helyeken szakaszékos, vagy vízmosásos rendszerek keletkeztek. Ezeknek megkötése elsősorban ott sürgős, ahol a vízmosások már belsőségeket, vagy közlekedési vonalakat veszélyeztetnek. Az erózió okának megszüntetése nélkül azonban minden védelmi mű csak tüneti kezelés, mely állandó költséges fenntartást igényel. Siklós község belsőségét pl. 1950-ben a község északi szélén álló szőlőhegy vízmosásainak hordalékától nemcsak hordalékfogó gátakkal, hanem azzal is igyekeztek menteni, hogy a befogadó csatornáktól sankolással tartották távol a hordalékot. Amíg azonban a vízügyi beruházások 1950-ig túlnyomó részben mezőgazdasági jellegűek voltak, azóta elsősorban ipari és kommunális jellegűek, ami természetszerűleg következik a terület iparának és bányászatának fejlődéséből. Ez azonban csak viszonylagos, mert a mezőgazdasági célú víz- .gyi kiadások végeredményben nagyobbak most, mint voltak a tervgazdálkodást megelőző időkben. A nagyüzemi mezőgazdaságra való áttérést a domborzati viszonyok ugyan lasítják, de a gépesített mezőgazdaságban feleslegessé vált népesség az iparosodó helyeken igyekszik letelepedni. Ez a tényező viszont az utóbbi helyeken központosítja a vízigényt. A társadalmi fejlődés mind mezőgazdasági, mind ipari vonatkozásban szorosabb kapcsolatot hozott létre a vízgazdálkodással. Bár ezn a területen a már említettek szerint, lassabban alakulnak ki a termelőszövetkezeti nagyüzemek, az állami gazdaságok már régebben a termelőszövetkezeti nagyüzemek pedig a terület túlnyomó részén folyamatosan mégis kialakulnak. Lassanként állandósulnak azoknak határai, s ez lehetőséget ad, hogy véglegesen és komplexen megoldjuk összes vízgazdálkodási problémáinkat. Így gyökeresen meg kell akadályozni a további eróziós pusztításokat, továbbá meg kell oldani a mezőgazdasági nagyüzemek ivóvízellátását, szennyvízelvezetését, belvízrendezését, ahol arra lehetőség van fejleszteni kell az öntözést s ki kell építeni a tógazdasággal összekötött víztározást. Még szorosabb a kapcsolat a kommunális igények kielégítése szempontjából. A társadalmi fejlődés következtében nemcsak a városban, de a falvakban is nő a jobb ivóvíz iránti igény. Ahol ugyanis eddig megelégedtek az ásott kutak vizével, azt most fúrt kútból, sőt ha lehet közműves ellátással igyekeznek biztosítani. Fokozatosabban jelentkezik az igény az ipari üzemek és iparosodó községek vonatkozásában. Igen szép példája ennek a kisközségből országos- hírű bányavárossá fejlődött Komló esete, melynek ipari- és ivóvízszükségletét 10—12 km-es körzetből kell beszereznie. De a vízigények növekedésé következtében valamilyen vonatkozásban gondjaik vannak a többi iparosodó községeknek és városoknak is, mint amilyenek Pécs, Kaposvár, Szigetvár. Nagyatád, Siklós, Tamási és Dombóvár. E tekintetben talán legelőnyösebb helyzetben van mégis Komló, amelyik először építette meg közüzemi csatornaművét s csak utána a vízmüvét. Előnyös helyzetben van Mohács is, amelyik a Duna partján korlátlan vízszerzési és hajózási lehetőségeinek köszönheti jelenlegi ipari fejlődését. A múltra vonatkozólag lépésről-lépésre kimutatható, hogy a terület gazdasági és társadlmi életének fejlettsége mindig szoros kapcsolatban volt a vízgazdálkodás fejlettségével, vagy annak hiányosságával. Mint ismeretes, a terület az ókorban Pannónia néven része volt a római birodalomnak. A töredékesen ismert korabeli adatok szerint a rómaiak végezték itt a III—IV. században az első mocsár- lecsapolási. mederrendezési és ármentesítési munkákat. Öntöző- és feltételezhetően malomcsatornákat, a városok vízellátását biztosító vízvezetéket építettek, s a területen virágzó mezőgazdasági kultúrát honosítottak meg. Közismert, Trajánus híres Al-Dunai útja. melv mint vontató út a dunai hajózást is szolgálta. Vízépítkezésükkel virágzó mező- gazdasági kultúrát honosítottak itt meg. Pannónia a római birodalom éléstára lett. ahonnan árpát, bort, gyümölcsöt, tölgyfát szállítottak a birodalom más vidékeire. Feltételezhetően fejlett volt állattenyésztésük is. s a római kori vadászat és főleg á halászat fejlettségéről számos adat tanúskodik. A római birodalom bukása után a népvándorlás viharaiban Pannónia mezőgazdasági kultúrája ugyan lehanyatlott, de az elért eredmények nem vesztek el teljesen. Nem is veszhettek el, mert továbbra is fennmaradtak Pannónia rendkívül kedvező földrajzi adottságai, fennmaradtak az utak, átkelőhelyek, halászhelyek, másrészt pedig azért sem. mert az itt lakó népeket leigázó nomád népek nem pusztították el a leigázottakat, hanem csak adófizetőjükké tették őket. Pannónia mező- gazdasági kultúrája így fennmaradt a Frank Birodalomban is. melyhez ez a terület a VIII—IX. században tartozott. Kétségtelen azonban, hogy ebben a korban a magasabb mezőgazdasági kultúrát feltételező vízrendezések tevékenysége szünetelt, a lecsapoló csatornák eliszapolódtak, a terület elmo- csarasodott, s a mezőgazdaság számára már egyszer meghódított területek ismét elvesztek. A délorosz pusztákon vándorló félnomád magyarságról már az arab és perzsa történetírók feljegyezték, hogy nagy szerepet játszott életükben a víz. Telephelyüket mindig valamilyen álló- vagy folyóvíz mellett, vizenyős területek által védett hátságokon, folyók által körülvett szigeteken választották ki. A hadászati megfontolások mellett kétségtelenül szerepet játszottak ebben a halászat 22
