Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
kolás által való megvédéséről. A talaj csövezés mint korszerű, jól bevált talaj vízszint-szabályozási mód szintén elő van irányozva. A tervezéshez egész kevés irodalom, néhány régebbi terv állott csak rendelkezésre. Részletesebb színvonalú térkép, talajtani térkép szintén nem található, a Kreybig térkép nem eléggé megbízható a területen. Ugyancsak hiányzott az idősebb, évtizedeket a Dráva mentén szolgált vízügyi dolgozók segítsége is. Sem kísérletek, sem kutatások nem voltak itt a múltban. A terv készítéséhez az igazgatósági tervtárból beszerezhető adatok és a helyszíni bejárás során szerzett tapasztalatok álltak rendelkezésre, így a részletesebb felvételek, megfigyelések, kutatások módosítást eredményezhetnek. A terv legfontosabb érdeme az, hogy rámutat a Dráva mentén található alföldi jellegű, sík területek elhanyagolt korszerűtlen vízügyi helyzetére, arra, hogy kb. 80—100 év óta nincs e területen fejlődés. Pedig a gazdaságossági vizsgálatok azt mutatják, hogy 1—2 év megtérülési idő következtében az általános felújítás, korszerűsítési jellegű munkákat a mezőgazdaság által kívánt ütemben érdemes elvégezni. A terv a vízgazdálkodással, védekezéssel kapcsolatos minden kérdésre kitérés fejlesztésére a ma ismert legkorszerűbb megoldásokat javasolja. 62/b—64/b Mohács—Villányi vízrendszerek: Fenti területeken a belvízrendezés a XX. század első és a múlt század utolsó éveire tehető. A Duna menti és a Karasica menti terület között lényeges eltérés van kiépítés és fejlesztés tekintetében. A Duna mentén a korszerű ármentesítés (töltés nyomvonal) következtében, korszerű vízrendezés kialakítására volt lehetőség. A vizek gyorsabb eltávolítására esésnövelő szivattyúállások tervezése, a csatornák kevés fenékesése következtében vált indokolttá. Ugyancsak szükséges a homokos mederszakaszok rendezése is, mert enélkül nem lehet biztosítani a szükséges vízszállítást. Szükségszerű feladat a szivattyútelepek korszerűsítése is, mert elmulasztásukkal a vízirendezés előtt mocsaras állapot jönne létre. A villányi öblözet vizeit csapadékos időben Jugoszláviában kell átemelni. Az átemelés költségéhez a magyar államnak hozzá kell járulnia. Éppen ennek elkerülése végett helyes a vizeket Magyar- ország területén felfogni és tervszerűen leereszteni. A hordalék lerakatása nemcsak a csatornák gyors feliszapolódásától mentesít, hanem a mélyebb területek feltöltése révén értékesebb területek keletkeznek. A Duna menti területen 4 esésnövelő szivattyúállás építése van előirányozva összesen 1,6 m3/s vízszállítással, míg a Karasica mentén 3 torkolat szivattyúállás építése 2,1 m3/s összkapacitással. A vízrendszerben célszerű és helyes a fejlesztést végrehajtani, mert a megtérülés 1—3 év. A terv gazdaságosan kivitelezhető, mert a létesítendő művek általában nem költség- és anyag- igényesek. 3.13 VÍZGYŰJTŐTERÜLETEK RENDEZÉSE A terv első ízben dolgozza fel az ország hegy- és dombvidéki területét az eróziós viszonyok feltárása és az erózió elleni védekezés szempontjából. A Magyar Tudományos Akadémia Agrokémiai Kutató Intézete szerint hazánkban búza-egyenér- tékre számítva, az évi terméskiesés 10 millió mázsával egyenlő. Hazai szerzők véleménye szerint a hegy- és dombvidéken folyó talajpusztulás átlagos évi mennyisége 100—120 millió tonna. Figyelembe véve, hogy a mezőgazdaságilag művelt hegy- és dombvidéki terület — a rét-területeket leszámítva — kereken 2 850 000 ha, az évi talajpusztulás 35—42 to/ha-ra adódik. A lepusztult termőtalajban lévő ásvány és szerves anyag (humusz) talaj alkotórész értékét figyelembe véve, a talaj évi károsodása miatt 550 millió forintra tehető. A kidolgozásra került tervben a talajpusztulás felső határát 15 to/ha értékben szabták meg a tervezők, és a védelmi berendezéseket úgy tervezték, hogy ez az érték realizálható legyen. Ha a terv megvalósul, a talaj lepusztulás évi mennyisége 43 millió tonnára, tehát majdnem egyharma- dára csökken. A még fennmaradó talajpusztulás ásványi- és szervesanyag értéke kereken 200 millió forintra tehető. A terv megvalósításával évi átlagban csupán a talajerőgazdálkodás területén mintegy 350 millió Ft megtakarítás érhető el. A terv végrehajtásának eredményeképpen a kisvízfolyások medreinek feltöltődési üteme lelassul és a medertisztogatási, jókarbahelyezési, szabályozási munkák élettartama mintegy háromszorosára nő. A hegy- és dombvidék talajvédelmi berendezésével kialakul azoknak főképpen állattenyésztő, szőlő- és gyümölcstermesztő profilja. Ez természetesen komoly járulékos beruházásokat is jelent, de ebben a tervben és a korábbi talajvédelmi tervekben elvégzett vizsgálatok alapján ezek a beruházások minden esetben gazdaságosnak mutatkoztak. A terv vízgazdálkodási területekként objektív tényezők alapján rangsorolta a sürgősség és fontosság szerint talajvédelemre berendezendő területeket. Ezzel módot nyújt arra, hogy felsőbb szinten a vízgyűjtők talajvédelmi berendezésének sorrendjét meg lehessen határozni. A tervezés eredményeképpen feldolgozásra került az ország hegy- és dombvidéki területeinek lejtőkategóriakénti megoszlása, amely módot nyújt arra, hogy a hegy- és dombvidéken szükséges, a természeti viszonyokhoz mért nővénytermesztési arányokat és a sajátos üzemi gépesítést biztosítani lehessen. A terv megvalósításával, a helyes hegy- és dombvidéki gazdálkodás megteremtésével a további terméskiesés nagyrészt megszüntethető, sőt a mai gazdálkodási szinthez képest 30—50% termésnöveke- kedés érhető el. 204
