Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)

V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése

Elsőrendű feladat a Kapos folyó rendezése. A Kapos és mellékcsatornáinak kiöntése folytán keletkező károkra vonatkozóan megbízható adat­gyűjtés és megfigyelés nem áll rendelkezésre, így a jövedelmezőségi mutatónak az elhárított kár ér­téke alapján történő kiszámítása fiktiv eredményt ad, és nem tükrözi híven a fejlesztés kapcsán vár­ható többletjövedelem alakulását. ­74/b—75/b—76/b Dráva balparti vízrendszerek: Az 1. és 2. fejezetben leírtak alapján megálla­pítható, hogy a Dráva balparti vízrendszerben a vízrendezés és vízgazdálkodás a jelenlegi, de főleg a jövőbeni korszerű, belterjes gazdálkodási igé­nyeknek nem felel meg. A területen jelenleg a ká­ros csapadékvizek évente 87 290 000 Ft-tal károsít­ják a népgazdaságot. Ezek a kárók 22 000 ha szántó, 32 000 ha rét és legelő területen jelentkeznek, míg a vízrendezés következtében 14 000 ha rét és legelőként haszno­sított területen létesíthető több termést hozó szán­tóföldi művelés. Mindezekhez hozzászámíthatok a pénzben ki nem fejezhető közegészségügyi szem­pontok, az utak és vasútvonalak, valamint a házak állapotában bekövetkező javulás, hiszen a belvíz­rendszer területén 79 község települt, az úthálózat hossza cca. 200 km, a vasútvonalak hossza 140 km. Fentiekből adódik, hogy a terület 162 280 000 Ft hi­telt igénylő vízrendezése szükséges, az a népgazda­ságra hasznos és a munkák elvégzése a falu fel­emelését a mezőgazdasági többtermelést, követke­zésképpen az életszínvonal emelkedését szolgálja. A vízrendszer területén a vízmentesítés kezdete százéwel ezelőtti időre tehető. Ebben az időben elődeink, a kor igényeinek megfelelően korszerűen oldották meg a feladatokat. Ebben az időben épült a még ma is számtalan helyen megtalálható zsilip, híd, áteresz, ebben az időben készültek a csator­nák is. Mivel ekkor még nem ismerték a betont a műtárgyak téglából készültek. Ezek ma már mind anyagukban, mind kezelésük, kezelhetőségük tekintetében elavultak, ezért átépítésük, felújítá­suk időszerű. A csatornahálózat kiépítésének idején a szivat­tyú-telepítés még nem volt ismert, a későbbiek­ben pedig a korszerű gőzüzemű szivattyútelepek építése nagy költséget igényelt. Ezért átemelő mű a területen nem épült. Az átemelés érdekében ké­szültek ugyan tervek, de ezek a tervek nem ke­rültek kivitelre. Az adottságokhoz alkalmazkodva a sűrű csatornahálózat ellenére, a mentesítendő mélyebb területeken rét és legelő művelést végez­tek. A lecsapolás következtében megjavult rétek és legelők teremtették meg a hiressé vált dél-ba­ranyai állattenyésztést. A területen alakult társulatok a hagyományok­hoz híven, csak a vizek eltávolítását vették tekin­tetbe, a gravitációs mentesítés lehetőségei által sza­bott határokon belül. A felszabadulást megelőző időben a területen működött vízrendező társulatok munkája általában a csatornák fenntartására, a csatornahálózat to­vábbi sűrítésére irányult. A mezőgazdaság kor­szerű vízrendezést nem igényelt és miután a bel­vízi elöntések a Fekete-víz mentén a külvízfolyá­sok elöntésével közösen jelentkeztek, így a vízfo­lyások mederbővítése és az árvédelmi töltés jellegű depóniák építése és erősítése állandó feladatot je­lentett. A vízrendszerben a mély területeket enyhe haj­latok, apró dombocskák tarkítják, így összefüggő­en nagy vízborítások nem fordulhatnak elő. A mély, elöntések által rendszeresen veszélyeztetett, jó termőerővel rendelkező, talajvízben bő, értékes termőtalajok a károsan magas talajvizek eltávolí­tásával még gazdag termést nyújtanak, ezért gaz­daságos a szükséges fejlesztést elvégezni. A befogadó Dráva folyó tartósan magas és kö­zepes vízállásai május—július hónapban szoktak jelentkezni, éppen akkor, amikor a növényzet leg­kényesebb az elöntésekre. A magas és közepes víz­állás következtében a folyó évente átlagban mint­egy 2—4 hétig nem fogadja be gravitációsan a víz­rendszerek vizét. A másik befogadónál a Fekete- víz és mellékágainál ez a vízállás évente kb. 6—7 napra tehető. A befogadók magas vízállásából adó­dó fenti időveszteség túlságosan nagy. Ezért an­nak érdekében, hogy nyáron 2 nap, télen és kora tavasszal 14 nap alatt mentesíthető legyen a terü ­let, torkolati félstabil szivattyútelepeket, szivattyú- állásokat és víztározókat kell építeni. A vízrend­szerben elő van irányozva 37 db torkolati átemelő mű létesítése 22 m3/s összes vízszállító képességgel, 25 db víztározó építése, illetve felhasználása 991 összterülettel, 13 942 millió m3 összkapacitással, a mezőgazdaság által támasztott igények szerinti üte­mezésben. A nyárigát és megyei töltés mentén üte- holtágak víztározás céljára való felhasználásához feltételezendő a Fekete-víz betorkollás Felsőszent- márton közötti Dráva szakaszon az új Dráva kö­zelében létesítendő árvédelmi töltés. A területen igen kedvezően felhasználhatók a vizek átemelésé­re zsilipkapu szivattyúállások, melyeknek igen könnyű a kezelése és a területen érdekelt állami gazdaságok és termelőszövetkezetek traktoraival rendkívül gazdaságossá és korszerűvé teszi a víz­mentesítést. A zsilipkapu szivattyúállás építési költsége alig több, mint egy zsilipé, ha a szivattyút az üzem he­lyének közelében tárolják, mindenkor üzembe he­lyezhető. A szivattyúállások által nyújtott üzemi eredmények birtokában lesz célszerű dönteni arról, hogy hol kell a szivattyúállást szivattyúteleppé fejleszteni. A vízlevezetést késleltető másik tényező a csa­tornák kevés (10—20 cm/km) eséséből származik. Az esésnövelést szivattyúállásokkal és zsilipkapu szivattyúállásokkal lehet elérni, amiért is a víz­rendszerben 19 db szivattyúállás van előirányoz­va 7,7 m3/s ossz. vízszállítással. Ugyanakkor gondoskodni kell a talajvízszint és a csatomavízszint visszatartására és szabályozására szolgáló zsilipek építéséről is. A vízrendszerben a futóhomok és homok réte­gekben lévő csatornaszakaszokat korszerű módon burkolni, a szívóárok-hálózatot jókarba kell he­lyezni. Ugyancsak nem szabad elfelejtkezni a hor­dalék által veszélyeztetett csatornaszakaszok san­203

Next

/
Thumbnails
Contents