Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)

I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban

I. FEJEZET À vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban í. vIzgazdAlkodAs A vízgazdálkodás a természetes vízháztartásnak a társadalom szükségleteivel való összhangba-ho- talára irányuló tevékenység. Ezt a megfogalma­zást annyiban kell kiegészíteni, hogy e fogalomhoz tartozik még a vizek természeti megjelenési for­máinak megváltoztatása, esetleg kártételei elleni védekezés, amely lényegében ugyancsak a társa­dalom szükségletei szerint történik. A vízgazdál­kodás történelmi fejlődése is tulajdonképpen a kár­tételek elleni védekezéssel, illetve a vizek termé­szetes folyásának a társadalom szükségleteinek megfelelően való irányváltoztatásával, a lecsapo- lásokkal indult meg. Természetesen a vízgazdál­kodás fogalomkörébe tartozik a felszínalatti vizek­kel való gazdálkodás is. Ennek múltja tulajdon­képpen azonos a maival, azzal a különbséggel, hogy ma a felszínalatti vizekből való gazdálkodás lényegesen intenzivebb, mint volt a múltban. Visz- szatérve a felszíni vizekre, megállapítható, hogy csaknem a felszabadulásig országos mozgalommá kifejlődött vízhasznosításról, mely a vízgazdálko­dásnak aktív részét képezi, nem lehetett beszélni. Ez a vízgazdálkodási tevékenység tulajdonképpen a háború után indult meg hazánkban országszerte és óriás léptekkel halad ma is előre. A vizek ilyen nagyarányú hasznosítása természetesen csak úgy lehetséges, hogy a vizek folyásának mesterséges irányításával ma oda tudjuk vezetni a vizeket, ahol arra szükség van. Éppen ezért a múltban, bár szét­szórtan, helyi érdekeknek megfelelően folytak víz­gazdálkodási tevékenységek, mégis ezek a tevé­kenységek szerves részét képezték a ma és a jövő vízgazdálkodásának. Ilyen előzmények után érkezett el tulajdonkép­pen a társadalom a mai és nem is olyan régi komplex vízgazdálkodási szemlélethez, amelynek tulajdonképpen a célja az, hogy valamennyi víz­gazdálkodási ágazati tevékenységet az optimumig összehangolja. Mivel a víz természetes körfolya­mata a természetben nagyobb időközökre közel állandó vízmennyiséget biztosít, a vízigények pe­dig mind a mezőgazdaságban, mind az iparban, de magában a kommunális vízellátásában is egyre fo­kozódnak, a népgazdasági igényeket és a vízgaz­dálkodási lehetőségeket csak azok összehangolt ál­lapotában lehet megfelelően kielégíteni. Az öntözéses mezőgazdasági művelésnél elérhető termésnövekedés, a halászati vízhasznosításban fel- élpő halhús-többtermelésre való törekvés, az ipar­ban a vizes technológiák fokozódó alkalmazása, a társadalom életszínvonalnövekedése igényelte nagy mennyiségű vízigény és a növekvő igények termé­szetes következményeként növekvő szennyvízki­bocsátások a különböző népgazdasági ágak és a vízgazdálkodás kölcsönös egymásrahatását dombo­rítják ki, illetve azt, hogy a vízgazdálkodás szere­pe a népgazdaságban lényegesen megnőtt és növe­kedni fog a jövőben is. 2. déldunAntCüli vízgazdAlkodAsi terület vIzgazdAlkodasAnak kialakulása. Déldunántúl területét a Mecsek északkelet—dél­nyugat irányú gerince, illetőleg a Belső-Somogyi dombvidék keleti nyúlványai osztják ketté. A víz­választó kerincétől északra a Sióba ömlő Kapos vízgyűjtőjét, délre a Drávába torkolló Zdála, Ri- nya, Fekete víz, valamint a Dunába folyó Karasica és több kisebb vízfolyás vízgyűjtőjét foglalaja ma­gában. Közigazgatásilag Baranya megyének Dunántúlra eső egész területére, továbbá Tolna és Somogy me­gyék egy-egy jelentősebb részére terjed ki. Északon és keleten a 3. és 4., északnyugaton a 2. és délkeleti csücskében 7. TVK területével ha­táros. Délkeleten rövidebb szakaszon természetes határa a Duna, délen pedig hosszabb vonalon a Dráva. A Duna—Dráva háromszögben Jugoszlá­viával határos. Talaja a vízválasztótól északra vályogos, homo­kos lösz, mely lenyúlik a Dráva menti öntéstalajig. A Mecsektől délre fekvő terület a Duna mellett lösz, s ettől nyugat felé fokozatosan a mészszegény homokig lazul. Az évi átlagos csapadék a Dunától nyugat felé 620 mm-től 720 mm-ig nő. A terület nyugtalan, hegyes-völgyes, dombos fel­színű s igazi síkságot csak a folyók völgyében ta­lálunk. Népgazdasági szempontból túlnyomóan mezőgaz­dasági jellegű terület, de a Mecsekben kiváló mi­nőségű fekete szenet bányásznak, s ismeretes pécsi 21

Next

/
Thumbnails
Contents