Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
„Vízrendezések tervezésénél mértékadó csapadékok” című tanulmánya alapján a dombvidéki területeket három intenzitású körzetre osztjuk, melyeket „nagy”, „közepes”, „kis” jelzőkkel jellemezhetünk. Nagy intenzitású csapadékkörzetnek minősülnek azok a területek, amelyeken a 4 éves gyakoriságú, egyórás időtartamú csapadék a 28 mm/óra értéket meghaladja. Közepes intenzitásúnak minősülnek azok a területek, ahol a nevezett csapadék intenzitása kisebb volt, mint 24 mm/óra. A minősítés során a tenyészidőben leesett csapadék 50 évi átlag értékeit is figyelembevették. A sáncok egymástól! távolságának meghatározása a lejtőn Blakely—Coyler és Steele kutatóknak az Északamerikai Egyesült Államokban foly- tartot kutatásain alapul. A sáncolás mértékének meghatározása során minden egyes lejtőkategória-tartományban alkalmazni kell a felszíni elfolyást megszakító lejtős sáncolási rendszert. Tévhitnek kell minősíteni azt. a, mind a mai napig gyakran vallott nézetet, hogy a 0—5% lejtőkategória-tartományban semmiféle műszaki és agronómiái védekezésre nincsen szükség. Természetesen a lejtőhajlásszögtől az egyes természeti tényezőktől ési az agronómiái berendezkedésektől függően a különböző lejtőkategória tartományokban más és más mértékű sáncolásra van szükség. A szántóföldek, legelők és a 25%-os lejtésen aluli területeken létesítendő gyümölcsösök esetében a vízlevezetést túlnyomóan gyepes vízlevezetők létesítésével célszerű megoldani. Az üzemek talajvédelmi berendezése során esetenként elkerülhetetlen lesz gyepes vízlevezetők helyett előregyártott, vagy monolit szerkezetű vízlevezetők létesítése. Ezt jelen tervezés során figyelmen kívül hagytuk. A táblásításokkal szinte kivétel nélkül olyan műszaki jellegű munkát kell végezni (gyepű-irtás, árkok, vízmosások bedöntése, régi utak megszüntetése stb.), amelyeket tapasztalati értékszámokkal kellett beállítani. A 25—40%-os lejtésű területek talajvédő mező- gazdasági berendezése és hasznosítása egyes vízgyűjtőkben jelentős gyümölcsös- és szőlőtelepítést indokol, ami természetesen teraszozást kíván. A tervben e telepítésnek csupán talajvédelmi (te- raszozási és vízlevezetési) beruházási igényei szerepelnek, míg a csemete és telepítési költség, valamint az első három esztendő művelése nem. Amint már volt róla szó a 25%-os lejtésen aluli gyümölcstelepítések agronómiái és esetleges sáncolási beruházási igényeit az ugyanerre a területre megállapított szántóföldi védelmi költségekből fedezni lehet. A gyümölcsösök területét 'szintvonalas berendezés és a sorközök szintvonalas művelése esetén elsősorban agronómiailag kell védeni. A sáncolás, vagy megszakításos gyümölcsös teraszozás egyetlen esetben sem haladja meg a szántóföldi hasonló munka költségeit. A 25%-on aluli lejtők szőlőinek talajvédelmi igényeit külön kell szerepeltetni. — A 2.1222 alatt megállapítottuk, hogy teraszozni a 12%-os lejtésen felül kell. Ezek azok a területek, amelyeket a tervben — legalább megközelítőleg — meg kellett határozni. A meghatározás nehézségeire kívánván rámutatni, ismételten utalni kell az 1:100 000-as méretarányú térkép arányainak elkerülhetetlen pontatlanságára, amely mellett a területeknek vízgyűjtőjük szerinti kiterjedését — és különösen a lejtőkategóriák szerinti megoszlását — csupán becsülni lehetett. — Ez utóbbi területek talajvédelmi gyümölcstelepítések agronómiái és esetleges sáncolási beruházási igényeit az ugyanerre a területre megállapított szántóföldi védelmi költségekből fedezni lehet. A gyümölcsösök területét szintvonalas beruházási igényeit is ennek megfelelően kell értékelni. A területi kiterjedés az ország meglévő, illetőleg alapos megfontolással tervezett jövendő telepítéseihez van mérve. A szőlőkben (0—40%-os lejtés mellett), valamint a gyümölcsösökben (25— 40%-os lejtések között) jelentkező beruházási igény erősen elkülönül az egyéb mezőgazdasági művelésű területek talajvédelmi beruházási igényeitől. Az így berendezendő és hasznosítandó területek összes kiterjedése a mezőgazdasági művelésű egyéb területek összes kiterjedéséhez viszonyítva, aránytalanul kisebb, míg a talajvédelmi beruházási szükséglet aránytalanul nagyobb. Ennek indokoltságát népgazdasági érdekek határozzák meg, A talajvédelem országos feladatait túlnyomóan szántó, legelő és a 25%-on felüli lejtésű erdősítendő területek talajvédelmi szükséglete jellemzi, Ennek a területnek és az összes beruházásnak viszonyszáma adja a jellemző fajlagos beruházási értéket. A talajvédelmi beruházások összesen egy-egy vízgyűjtő valamennyi beruházási igényét mutatja. A vízgyűjtők közötti sorrendiség megállapításához két talajvédelmi igény alakulásának adatait lehet felhasználni. Az első a fajlagos sáncolási költség, amely együttesen tartalmazza a talaj csapadék, domborzat és növényi borítottság tényezőit úgy. hogy a talajpusztulás konstans, 15 t/ha mértékű. Ez azoknak a vízgyűjtőknek az esetében döntő, amelyeknek területei túlnyomóan az 5—17%-os lejtőkategória tartományaiba esnek. Azoknál a vízgyűjtőknél, ahol a lejtős területek nagy mértékben, vagy túlnyomóan a 25%-on felüli lejtőkategória tartományba esnek, a szántóterület és az erdősítés fejlagos beruházási igénye lesz a mértékadó. A táblázat teljességét az utolsó rovat adja, amely a vízmosáskötések és a talajvédelem összes költségeit mutatja ki. A 4. számú melléklet táblázatának és ezzel a tervezési eljárásnak áttekintése után a keretterv lényeges részei adatszerűén is kiemelésre kerülnek. A mezőgazdasági hasznosításról — különösen a minőségi szőlőtermesztésről — tett rövid, összefoglaló megállapítások után nagy vonásokban ismertettük a terület talajviszonyait, még pedig abból a szempontból, hogyan viselkednek az eróziós lepusztító erőkkel szemben. A talajvédelmi tervezés szempontjából lényeges csapadékviszonyok a már ismertetett intenzitású körzetek alapján vannak megadva, mégpedig minden esetben felsorakoztatva azokat a vízgyűjtőket, amelyek az egyes csapadék-intenzitási körzetekbe tartoznak. 196
