Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
Az 1:100 000-os méretarányú lejtőkategória feldolgozása során kitűnt, hogy a térkép a 0—5% lejtőkategóriatartományba eső területeket a valóságnál nagyobbnak, az 5,1—12% lejtőkategóriatartományba eső területeket a valóságosnál kisebb kiterjedésűnek mutatta. l:10U00-es méretarányú 2,5 m szintvonalsűrűségű térképekkel végzett ellenőrző vizsgálatok alapján az 5,1—12% lejtőkate- gória-tartomány területeit a terep domborzati gyűrtségének megfelelően 16—11%-kal kellett növelni, a 0,—5,0% lejtőkategória-tartomány területeinek rovására, a területnövelés alapelve az volt, hogy ha a 25%-on felüli területek aránya az ösz- szes szántó területhez képest a 4%-ot meghaladta, akkor a területnövelést az 5,1—12%-os lejtőkate- gória-tartományban 16%-os. Ha a 25%-os felüli terület az ossz szántóterülethez képest 2—4% közé esik, a növelés 13,5%, míg ha a 25%-on felüli területek aránya az összes szántóterülethez képest 2% alatt volt, a növelés 11%. A 0—5%-os lejtőkategória vízszintes, és az 5,1—12%-os lejtőkategória táblás, sávos műveléséhez tartozó táblásítási munkák geodéziai előkészítését már az így korrigált területek alapján számították ki. Megjegyzendő, hogy a két lejtőkategória esetében ugyanúgy, mint a további lejtőkategóriáknál, a táblásítás geodéziai költségei mellett figyelembe vannak véve az esetleges agronómiái tervezési költségek is. A sávos és szigorított sávos művelés terület adatai egyeznek a lejtő-kategória-térképeken leolvasott értékkel, mert ezekről meg lehetett állapítani, hogy 1:100 000-es méretarányú térképlapok kielégítő pontossággal tükrözzék azok összes kiterjedését. Az üzemi agronómiái feladatokhoz tartozik a legelők, kaszálógyepek telepítése és az erdősítés (még akkor is, ha az utóbbit nem maga az üzem, hanem helyette az erdészeti szervek hajtják végre). A tervben e munkák kizárólag a 25%-on felüli területeken vannak figyelembe véve. A gyepterületek telepítésére gyakorlatilag a 25%-on aluli lejtések mellett is sor kerül, de ennek költségei sohasem haladják meg az ugyanarra a lejtőkategóriára számított szántóföldi munkák költségeit (a gyep- telenítés és talajvédelem költségei fedezhetők a szántóföldi alapon számított költségekkel). Maga a gyeptelenítés nem beruházás, hanem üzemgazdálkodási feladat. Az említett beruházási szükséglet az esetleges sáncolásból és a vízelvezetők kiépítéséből adódik. E meggondolások alapján csak a 25%-on felüli lejtésű területek gyepesítése van kimutatva, még pedig csupán annak területi alakulása. A 25%-on felüli erdősítések beruházási költsége már beruházásként van kezelve. A 25%-on felüli területek visszaerdősítése ugyanis elsősorban és szinte kizárólagosan talajvédelmi célzattal történik és az erdők véderő jellegűek. Hasznosításuk ezért csak igen korlátozott mértékben és mindenkor a talajvédelem szabályainak betartásával engedhető meg. Az üzemi műszaki munkák szervesen kapcsolódnak az agronómiái berendezésekhez. A tervezés során fel kellett tételezni, hogy a távlati, 20 éves növénytermesztési szerkezeti arány egy bizonyos módon oszlik meg a síkvidék és a dombvidék között. Ez az arány pedig úgy alakul, hogy a jövőben mindinkább érvényesül a lejtős területek növénytermesztésében a talajvédelem igénye. Ez más szóval annyit jelent, hogy a növénytermesztés arányai az egyéb természeti és művelési feltételek mellett jobban igazodnak a lejtési viszonyokhoz. Ez a követelmény egyúttal egybevág a lejtős területek mezőgazdaság fejlesztésének közgazdasági érdekeivel (a takarmánytermesztés és az azzal arányos állatenyésztés fejlesztése). A hegy- és dombvidéki tetrületekre most már a síkvidéki területek figyelmen kívül hagyásával megállapított országos vetésszerkezeti arányok a lejtőkategória-taromány függvényében úgy kerültek szétosztásra, hogy a kapási-kultúrák zömmel az enyhébb lejtésű, az évelő szálas takarmányok zömmel a meredekebb lejtésű területekre kerüljenek. A lejtőkategória tartományokon belül a vetésszerkezeti arányok pedig úgy vannak megállapítva, hogy a lejtőhajlás növekedésével a talaj és a növényzet által együttesen képviselt erózióval szembeni talajellenállás növekedjék. További feltétel volt a talajlepusztulásokon kívánatos mértékének megállapítása, amely a magyarországi klimatikus viszonyok között megengedhetőnek mondható. Ez a talajlepusztulási határérték 15 t/ha év. Az agronómiái talajvédelem hatékonyságának maximális kihasználása végett az 5—25% közé eső lejtőkate- gória-tartományokban sávos növénytermesztési rendszer van tervezve, amely rendszer mellett a talajlepusztulás a lejtő irányú növeléssel szemben 70%-kal. a vízszintes műveléssel szemben 40%-kal kisebb. Ennek szabályait a 2.1222 fejezet ismerteti. A műszaki talajvédelmi eljárások közül a szántóföldi területeken kizárólag a felszíni elfolyás megszakítását célzó gyepes vízlevezetőkbe kötött lejtős sáncokat terveztek. A sáncok egymástóli távolságát a lejtőn az illető lejtőkategória-tartomány erózióval szembeni talajellenállás értéke szabta meg, valamint az, hogy a talajpusztulás évi értéke 15 t/ha nagyságot ne haladja meg. A 0—12% közé eső lejtőkategória—tartományokban átművelhető, nagy alaphosszúságú, átlagosan 2 m3/fm földöltést igénylő sáncokat irányoztuk elő, míg a 12—25%-os lejtőkategória-tartományokba eső területeken ugyancsak 2 m3/fm földtöltést igénylő át nem művelhető teraszsáncokat. A sáncolás költségeinek számításnál az üzem saját erejéből végzendő kivitelezését vették tekintetbe és a költségek is ilyen módon vannak számítva. Ez természetesen feltételezi, hogy az üzemek olyan erőgépekkel (összke- vékmeghajtású függesztett munkaeszközt vivő traktorokkal) legyenek felszerelve, amelyekkel az üzemi feladatokon kívül a talajvédelem gépi földmunkái is elláthatók. A sáncolás mennyiségnek meghatározásánál a talajtani tényező melett a csapadékosság tényezője is figyelembe van véve. — Babos Zoltán: 195
