Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
A területen Kórós községtől északra, a Pécsivíz—Bükkösdi vízrendszer déli részén, Sumony— Monosokor községek térségében, Dencsháza és Okorág községek térségében, Endrős községtől északra és Hóból—Molvány községektől délre az Almás—Gyöngyös öblözetben talajcsövezés kiépítése szükséges. A talaj csövezésre javasolt terület nagysága 13 000 ha, hitelszükséglete 66 millió Ft. A többi, Dráva menti területen a nyílt árokhálózat a talajvízszint szabályozására elégséges. Foltokban fejleszteni kell az árokhálózatot, általánosságban pedig a régen jókarbahelyezett szívóárokhálózat felújítása szükséges. 62 b—64/b. Mohács—Villányi vízrendszerek: A területen alagcsövezés nem javaslhoató. A nyílt felszínű lecsapolás bővítése nem szükséges. A lecsapolóházat fenntartása elégséges. 2.22 A VÍZGYŰJTŐTERÜLET RENDEZÉSI KERETTERVE A vízgyűjtőterület rendezési keretterve (adatai a 4. sz. mellékletben) az 1.1; 1.32; 2.11 és 2.12 alatt ismertetettek és az alább közöltek alapján készült. A lejtőkategóriák lehatárolása az 1:100 000-es méretarányú — általában 20 cm-es szintvonalakat tartalmazó — Gausa — Krüger térképlapokon történt. Az így készített lejtőkategória térkép terepfoltjainak nagyságát és azok összes kiterjedését a Vízgazdálkodási Területek, a vízgyűjtők, a megyék és vízügyi igazgatóságok által lehatárolt területek alapján — kilenc hektáros osztási sűrűségű rácshálózattal — határozták meg. A lejtőkategóriák mellett külön vannak kezelve az erdők (ideértve a zárt faállományú, illetőleg túlnyomóan fás, bokros, ligetes területeket), a rétek és a belterületek. Ezek területi kiterjedésének meghatározása szintén a rácshálózattal történt. A lejtőkategórizálás azokon a nyílt mezőgazda- sági művelésű területeken folyt, amelyeknek ilyen jellegét az említett méretarányú térképlapokon meg lehetett különböztetni. Nem szerepeltek a lejtőkategorizálás területei között azok a kisebb területi oltok, amelyek a térképen az erdőktől nem voltak megbízhatóan elkülöníthetők (sok esetben a zárt kertek, régi telepítésű az erőkben beékelten fekvő kisebb gyümölcsösök és szőlők). Ez utóbbiak az erdők foltjaiba estek. A terv végrehajtásának első lépése a talajvédelmi művelési ág változtatás. Ennek során minden művelési ágat — a sajátosságainak megfelelően — kell a lejtőn elhelyezni (lásd a 2.1222 alatt mondottakat). Ez a művelési ág változtatás lesz a hegy- és dombvidéki mezőgazdaságfejlesztés talajvédelmi szabályokat követő megalapozása. A talajvédelmi szabályokat követő művelésiág változtatás végrehajtásával a 25%—os lejtésű területekre települnek. A 25%-on felüli lejtésű mezőgazdasági művelésű területeket — a vízgyűjtők helyi természeti, 74 b—75/Ъ—76 b. Dráva-balparti vízrendszerek. mezőgazdasági és általában közgazdasági viszonyai alapján — a terv úgy rendezi be, hogy azokon a jövőben szőlőt, gyümölcsöst, legelőt, kaszálógyepet, vagy erdőt kell telepíteni. A legelők a déli verőkön általában megszűnnek, vagy legfeljebb a 12%-os lejtésig maradnak meg. Az uralkodóan északi verőkön a meglévő legelők 0—35%-os lejtésig maradnak meg, egészülnek ki, vagy eddig a határig újonnan létesülnek. A szőlők és gyümölcsösök meglévő — de kisüzemi — telepeit felülvizsgálva, ot telepítik újra talajvédő és nagyüzemi módon, illetőleg ott telepítenek e szabályok szerint új szőlőket, ahol ez a már ismertetett elveknek megfelel. Az új szőlő és gyümölcsös területek a 0—40% közötti lejtéstartományokban fekszenek. A nagyüzemi szőlő és gyümölcsösök fokozatosan megszűnnek. A véderők a tervben a 25%-nál meredekebb területeken települnek. Minden tervezési és kiviteli feladatot azzal a feltételezéssel kellett megállapítani, hogy az egész területre rendekezésre állnak az üzemi kiviteli tervezéshez és végrehajtáshoz az 1:10 000-es méretarányú — 2,0—2,5 m szintvonalakat tartalmazó — domborzati térképek, valamint az ugyanilyen méretarányú üzemi talaj térképek (mindkét térképezés folyamatban van, csupán intézkedés szükséges, hogy elsősorban a hegy- és dombvidéki területek térképezése készüljön el a talajvédelmi berendezés feladatainak meghatározása céljából). Feltételezés volt továbbá, hogy az üzemek talajvédő gazdálkodásnak feltételét jelentő hegy- és dombvidéki üzemi géppark is az üzemek számára időben beszerezhető lesz. A gépesítés során a legfontosabb eszközök egyike hárompontfüggesztéses, hidraulikusan emelhető, egyetemes egyengető lemez, illetőleg dózerlap, amelynek használatára a terv teljes sánco- lási munkája épül. Ez utóbbiak sorozatgyártása 1963-tól megindul. Külön hangsúlyozni kell, hogy az üzemeket a kívánt mennyiségben el kell látni összkerékmeghajtású, hidraulikus emelőszerkezettel működő traktorokkal. A táblázatra, illetve a keretterv készítésére visz- szatérve, meg kell állapítani, hogy az 1:100 000-es méretarányú térképek éppen méretarányuknál fogva nem alkalmasak arra, hogy segítségükkel az egyes lejtőkategóriákon belül a szántó-, legelő-, szőlő- és gyümölcsös területek (jelenlegi és jövendő) elhelyezését és helyi kiterjedését meg lehessen állapítani. A területi elhatárolás, e méretarány mellett 2—5%-os hibaforrást rejt, amely nagyobb, mint esetenként a szántón kívüli egyéb mezőgazda- sági művelésű darabok összes kiterjedésének aránya. Ez utóbbiak tehát a hibahatáron belül vannak. Az üzemagronómiai kiviteli munkák felmérése során először a 0—25%-os lejtésű területek talaj- védelmi igényét kellett meghatározni. Ezek nagyságrendje határozottan elkülönül a lejtőkategóriák szerinti agronómiái berendezkedésnek megfelelően. Ezeken szántóföldi berendezéssel járó talajvédelmi igényeket határoztak meg, ezek szerepelnek a táblázatban.
