Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
vízfolyás torkolati szakaszát a befogadó völgyének széléig visszatöltésezik. A rendezésnél a tervezés alapjául szolgáló árvízhozamnak — a Vízügyi Tervező Iroda által kiadott 3. sz. Irányelvkiegészítésnek megfelelően — a 10 éves gyakorisággal előforduló árvizet vettük mezőgazdasági művelés alatt álló területek vízfo- lyásszakaszain. A belsőség! területeken, valamint hidaknál a mértékadó árvizek a 2.121.06 pont előírásainak felelnek meg. Az árvizeknél a tervezett maximális középsebesség — ahol erre szükség volt —, 2 és 3 m/s érték között van, mivel ezek a sebességi értékek az árvizek rövid levonulási idejét és 10 évenkénti előfordulási valószínűségét, valamint kisebb sebességi értékek rendkívül gazdaságtalan voltát figyel embevéve megengedhetőnek mutatkoztak. A maximális középsebességek értékeinél természetesen figyelembe van véve a meder talajszerkezete is, egyes helyeken az állandó vízhozam vagy a talajszerkezet kedvezőtlen volta a meder burkolását vagy a meder belépcsőzését tette szükségessé. Az előirányzott mederminta-keresztszelvény általában trapézalakú, kivéve azokat az I. kategóriájú vízfolyásokat (pl. Babócsai Rinya), ahol a meglévő tervek csészeszelvényt írnak elő. A rézsűhajlás a szelvényeknél valamennyi esetben 1:1,5. Azokon a helyeken, ahol a belsőség! szakasz 2, illetve 1%-os árvizeit kellett a 10%-os árvizek levezetésére tervezett mezőgazdasági szakaszok között levezetni, ott lehetőség szerint megmarad a mezőgazdasági szakasz talajba vágott szelvénye és a kiöntések ellen ezeket a nagyvizeket töltések között kell levezetni. Ilyen esetekben a nagyvizek töltések közé való betereléséről a belsőség i szakasz felső végén természetesen gondoskodni kell. A vízrendezésnél, a mederméretek megállapításánál. ahol csak erre mód volt, figyelembe van véve a tározásokkal történő árvíz visszatartása is, vízhasznosítással egybekötve. A kimondottan víz- hasznosítás céljaiból létesített vagy létesítendő tározóknál (halastavaknál) az árvízmennyiség táro- zásos csökkentéssel van számításba véve. A műtárgyak átépítésénél, illetve újonnan való tervezésénél a 2.121.06. pont előírásai mértékadók. A költségek (kivéve azokat a főleg I. kategóriájú vízfolyásokat, ahol terv állt rendelkezésre) az e célra kiadott tervezési segédletekkel kerültek meghatározásra. A gazdaságossági mutatók közül a fajlagos beruházási mutató az, amely minden esetben ki van számítva. Az ehhez alapul szolgáló érdekeltségi területet részben a meglévő tervek, részben pedig a becslésszerű értékek adják meg. A rendezés alapjául szolgáló vízhozamok meghatározása ott, ahol egyéb tényezők vagy tervek nem határozták meg, a VITUKI által készített segédlet alapján történt. 2.211 I. II. és III. kategóriájú vízfolyások rendezése (A vízfolyások neve után zárójelbe feltüntetett szám itt is a táblázati sorszámot jelenti.) Kapos főág (1). A Kapóson egységes elvek szerint felépített terv alapján egységes rendezés még nem volt. A tervezéshez szükséges felmérés 1963-ban indult meg, a rendezés célja az általános célokon túlmenően az, hogy egységes elvek alapján történjék a kiválasztott mértékadó vízhozam kiöntésmentes levezetése. I kategóriájú szakaszok: A Kapos Dombóvár alatti szakasza A VÍZITERV-nek 1954-ben a Kaposvölgy alsó részének rendezésére készített vázlatos tanulmánya szerint a Kapos alsó szakaszának kiépíthetőségét a Sió befogadóképessége szabja meg. A vizsgálatok szerint a Kaposvölgy teljes ármentesítése esetén kb. 186 m-Vs torkolati Kapos-árvízhozamra kellene számítani. Ennek befogadására a Sió medrét ezen a szakaszon 285 m3/s vízhozam vezetésére kellene kiépíteni. A Sió azonban a Kapostorkolatnál csak 120 m3/s Simontomyától lefelé a töltésezés folytán 160 m3/s vízszállítóképességű és 285 m3/s víz- szállításra való kiépítése nincs tervbevéve. Ezért kell megelégedni a nyári árvizek töltések közti kiöntésmentes levezetésével, míg a lényegesen nagyobb tavaszi hóolvadásből és esőből eredő árvízhozam a töltéseken túlcsordulva a völgyben szétterülve folyik le. Ily módon a völgyben folytatható a fejlett állattenyésztés érdekében a jóminőségű ártéri réteken fenntartandó rét- és legelőgazdálkodás. A mértékadó nyári vízhozamok: Domb.várnál 70 m3/s Kurdnál 82 m3/s Pincehelyen 83 ms/s A torkolatnál 84 m3/s A Kapos ezen szakaszán 38 ha halastó, 63 ha öntözés és 250 m3/nap szennyvízlevezetés is települt. A fenékvonalazásnál a jelenlegi állapotot nem változtatják meg, mivel a fenéksüllyesztés száraz időben a mezőgazdaságra káros mértékben leszállítaná a talajvízszintet. A mederrézsűk hajlása 1:3, a medertől padkával elválasztott 2 m-es koronájú töltések biztonsági magassága 0,75 m, a töltésrézsűk hajlása a meder felől 1:3, a mentett oldalon 1:4—1:5. A hidak közül csak a tolnanémedi, a pincehelyi és a békatói vasúti híd, továbbá a szakályi és a kurdi vasúti híd megfelelő nyílású, a többi átépítést igényel. Partbiztosítás szükséges 4 km hosz- szan. A Kapos Dombóvár feletti szakaszon (a kategória- határig). Főleg mezőgazdasági érdekből rendezendő. A 82,8—63,5 km szelvényekben a gyenge altalaj folytán megbomlott a meder, ide műtárgyak szükségesek. Egyébként a függőleges vonalvezetés megmaradhat, a középsebesség a megengedhető 2 m/s- mal szemben csak 1,28 m/s. A vízlevezetést töltésszerű depóniák közt tervezik. Kaposvár belsősé167
