Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)

V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése

pítése esetében folyamatos, lejtős koronájú teraszo­kat kell építeni. A teraszkorona lejtése 17%-nál kisebb. A fölös vizek elvezetéséről minden esetben gondoskodni kell. 2.13 AZ EGYES SZERVEK SZEREPE A VÍZGYŰJTŐTERÜLETEK RENDEZÉSÉBEN A vízfolyások és a vízgyűjtőterületek rendezésé­nek országos szintű irányítását az O VF végzi terü­leti szinten pedig ugyanilyen módon az illetékes Vízügyi Igazgatóság feladata. Azonban az Igaz­gatóságok egyelőre csak a vízrendezési feladato­kat irányítják. Az I. kategórájú vízfolyások rende­zése teljesen állami hitelből, az Igazgatóság terve­zése és kivitelezése szerint történik, a II. kate­góriájú vízfolyások rendezését ugyancsak az Igaz­gatóság végzi, csak részben állami hitelből, míg a III. kategóriájú vízfolyásszakaszok és vízfolyás rendezéséről kizárólag az érdekeltek, ill. a tanácsi szerveknél e célra rendelkezésre álló vízügyi hi­telből a tanácsi szervek gondoskodnak. A felada­tok megoldására vízrendező társulatokat is szer­veznek. Az ilyen érdekeltségi alapon történő vízrende­zésnél jut közvetlen feladat az FM különböző gaz­dasági szerveinek. A vízgyűjtők rendezésével kapcsolatban az OVF a Földművelésügyi Minisztériummal (FM-el) és az Országos Erdészeti Főigazgatósággal, (OEF-fel) va­lamint az Országos Talajvédelmi Tanáccsal egyet­értésben elkészíti a vízgyűjtők talajvédelmi irány- tervét. Az OVF, illetőleg az FM az arra rendelt szak- igazgatási szervekkel támogatják a vízgyűjtők üze­meit a talajvédelemre történő felkészülésben (ta­lajvédelmi. vagy talajvédelmi és vízrendezési tár­sulat megalakítása; a szakmai tudás elsajátítása, stb.), gondoskodnak arról, hogy a talajvédelmet az országos kutatási témák közé sorolják, valamint a kutató munkákhoz biztosítják a kellő szubvenciót. Gondoskodnak továbbá az üzemi tervezési igények kielégítéséről, a talajvédelmi műszaki kiviteli mun­kák végrehajtásához szükséges vállalati kiviteli, továbbá művezetési kapacitásról, a szakismeretek állandó terjesztéséről és a kiviteli munkák állami hiteleinek biztosításától; végül felső szinten ellen­őrzik a talajvédelem szabályainak betartását és a talajvédelem létesítményeinek okszerű használatát, fenntartását. Az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal (AFTH) az érintett üzemek egybehangzó kíván­ságára, a megyei tanácsok közreműködésével felül­vizsgálja a földrendezést, és a talajvédelmi (hegy­vidéki üzemszervezési) igényeknek megfelelően ki­igazítja azt. Résztvesz az üzemek táblásító mun­kájában. Az FM szakigazgatási szerveivel irányítja a hegy- és dombvidéki (talajvédő) növénytermesztést és az ezzel összefüggő állattenyésztést; az üzemi gépesítést (a hegy- és dombvidékek üzemeinek sa­játos gépesítése); az üzemek közötti kooperáció ki­alakítását. Az OEF végrehajtja a kopárok és a talajvéde­lem érdekében kijelölt egyéb területek fásítását. A megyei és járási tanácsok mezőgazdasági osz­tályai (az állami gazdaságok megyei igazgató­ságai) talajvédelmi felügyelők kirendelésével — közvetlenül irányítják és ellenőrzik az üzemek talajvédelmi felkészülését, a talajvédelmi feladatok végrehajtását és a társulatok talajvédelmi mun­káját. A vízügyi igazgatóságok irányítják a társulatok talajvédelemmel kapcsolatos vízrendezési tevé­kenységét, illetőleg főleg azoknak a társulatoknak a munkáját, amelyek a talajvédelem mellett a víz- rendezési feladatok ellátását is vállalják. A gépállomások közreműködnek az üzemek ta­lajvédelmi berendezésének végrehajtásában; gép­parkjuk fejlesztésekor a talajvédelmi igényeknek megfelelően egészítik ki azt. A Magyar Tudományos Akadémia Agrokémiai és Talajtani Kutató Intézete és Mezőgazdasági Üzemtani Intézete, a mezőgazdasági tájintézetek, a Szőlészeti és Kertészeti, az Erdészeti a Mező- gazdasági Gépkísérleti, az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet, az Állami Gazdaságok Üzemszervezési Kutató Intézete, a Mezőgazdasági Üzemszervezési Kutató Intézet, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, az Agrártudományi Egyetem, a Kertészeti Főiskola és a mezőgazdasági akadémiák kutató tervüket úgy állapítják meg és úgy folytatják tudományos tevékenységüket, hogy a gondozásukra bízott tájak, illetőleg tudo­mányos témák talajvédelmi vonatkozású kérdé­seit hézagmentesen tisztázni lehessen. A szakpropaganda szervei gondoskodnak a tu­dományos és gyakorlati eredmények állandó elter­jesztéséről. E téma ismertetésével egyébként a Keretterv XVIII. fejezet is foglalkozik. 2.2 A kisvízfolyások és vízgyűjtőterületeik rendezésének keretterve 2.21 A KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSI KERETTERVE Általában megállapítható, hogy kevés kivétellel valamennyi vízfolyáson további bővítéseket kell végrehajtani. A rendezés tervezéséhez csak na­gyon kevés esetben, főképpen III. kategóriájú víz­folyásoknál fordult elő, hogy legalábbis vezér­fonálképpen ne lett volna terv, vagy akár egy felvétel a vízfolyásokról; Erre a tényre vala­mennyi vízfolyásnál a részletes tárgyalás során ki­térünk. A tervezés elve az, hogy töltések közötti árvíz­levezetést (töltésszerű deponiák is ide értendők! kizárólag az I. kategóriájú vízfolyásoknál célszerű távlatilag tervezni. A II. és III. kategóriájú víz­folyások rendezése a depóniák teljes elteregetésé- vel történik, kivéve egyes II. és III. kategóriájú vízfolyások torkolati szakaszait, ahol a kiöntés csak úgy hárítható el, ha a II. vagy III. kategóriájú 166

Next

/
Thumbnails
Contents