Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
2. táblázat A növények csoportosítása talajvédelmi hatásuk szerint A talajvédelem hatásfoka A növények ranghelye a védőhatás sorrendjében Jó 1. Állandó gyep (kaszálással hasznosítva) 2. Herefüves keverék 3. Lucerna 4. Vöröshere 5. Baltacím 6. Szarvastkerep Közepes 1. Bíborhere, repce 2. őszi takarmánykeverék 3. Őszi árpa 4. Őszi rozs 5. Tavaszi árpa, rozs 6. Őszi búza 7. Gátalökapás burgonya Gyenge 1. Tavaszi ta ka rmány keverék 2. Borsó 3. Bükköny 4. Csalamádé 5. Szudán! fű 6. Szójabab 7. Bab 8. Burgonya Rossz 1. Takarmányrépa 2. Cukorrépa 3. Dohány 4. Kalarábé 5. Napraforgó 6. Kukorica Szigorított sávos művelés esetén a sávos művelés méreteit alkalmazzák, de az alkalmazott vetésforgóban az évelő szálastakarmányok túlsúlyban vannak. Ha sávosan művelt lejtőn sáncolás szükséges, akkor célszerű a sáncokat 0—12%-os lejtőkategó- ria-tartományokban a sávok közepén átművelhe- tően létesíteni, 12%-os lejtésen felül a sáncok a sávhatárok mentén vezetnek. A lejtők talajművelését mindig a szintvonalakat megközelítően, indokolt esetben pontosan a szintvonalak irányában végezzék. A 0—5%-os lejtőkategóriába általában elegendő a szintvonalas művelés. Az 5,1—12%-os lejtőkategóriában táblás sávokat képeznek ki. A 12,1—17%-os lejtőkategória területein sávos növénytermesztést folytatnak. A 17,1—25%-os lejtőkategória területein szigorított sávos növénytermesztést alkalmaznak. Valamennyi lejtőkategória területén megállapítják, hogy az alkalmazandó kultúrák a talajjal együtt milyen eróziós ellenállást képviselnek. Ugyanakkor meghatározzák azt az esztendei átlagos talajpusztulást, amely a talajvédelmi szabályokat követő agronómiái védekezés ellenére is fennáll. Ha ez a 15 t/ha/év mennyiséget meghaladja, alkalmazni kell a megfelelő mértékű műszáki védelmet. A műszaki jellegű talajvédelem a szántóterületeken túlnyomóan sáncolást és övárok létesítését, a vízlevezetés (gyepes vízlevezetők és kövezett vízlevezetők útján való) megoldását jelenti. A műszaki talajvédelem feladata az agronómiái védekezés teljessé tétele, az okszerűen hasznosított területeken a felszíni elfolyás megszakítása, a fölös vizek kártétel néküli elvezetése. A szőlőkben: A lejtős területek szőlőtermesztését — különösen a történelmi borvidékeken — fenntartják. A nagyüzemi szőlőtermesztést kiterjesztik mindazokra a lejtős területekre, amelyeken minőségi szőlő- és főleg a bortermelés gazdaságosan folytatható. E területeket úgy rendezik be, hogy az a talaj- védelem és a gazdaságos nagyüzemi termelési igényeknek egyaránt megfelelő, népgazdasági szinten feltétlenül gazdaságos legyen. Ennek érdekében a 12—40%-os lejtésű területeket a szőlőtelepítés céljaira teraszozni is szükséges. A szőlő terület talaját a telepítés előtt megfelelő állapotba kell hozni. A szőlőket lejtős területeken minden esetben szintvonalasán kell. telepíteni, lehetőleg kordono- san, 180 cm sorközökkel. A 0—12%-os lejtőkategóriák tartományába elegendő a szintvonalasán telepített kordonművelés. A 12—40%-os lejtőkategóriák tartományaiban folyamatos teraszozással oldják meg a talajvédelmet, a vízelvezetés igen gondos biztosítása mel. lett. Lejtős teraszkorona esetében annak hajlásszöge nem haladja meg a 12%-ot. 40%-os lejtés felett nem gazdaságos szőlőt telepíteni. Ezeket a területeket fokozatosan erdősítik, gyepesítik. A meglévő, és huzamos ideig helyben maradó, de talajvédelmi eljárások nélkül telepített szőlők esetében általában az övárkos talajvédelmi megoldást választják. A gyümölcsösökben: Minden vízgyűjtőben, ahol a kedvező természeti és közgazdasági adottságok indokolttá teszik, a hegy- és dombvidék nagyüzemi gyümölcstermesztést kívánatos megvalósítani, mind a mező- gazdasági termelés, mind a talajvédelem érdekében. A 0—12%-os lejtőhajlás mellett elegendő a szintvonalas telepítés és a sorközök szintvonalas művelése: a 12—25-%-os lejtésű lejtőkategória-tartományokban indokolt lehet a megszakításos teraszozás, a 25%-on felüli lejtésű területek gyümölcstele165
