Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
A vízgyűjtőterületeken végzendő egyéb rendezéseket katonai térkép, eróziós térkép, és helyszíni szemle alapján irányozták elő az alábbiak figyelembevételével : A terület mezőgazdasági hasznosításának általános rendezése során a művelési ágakat a természeti viszonyok által megszabott körülményekhez igazítják (talajvédelmi célú művelési ág változtatás). A művelési ág változtatás során a mezőgazdasági művelési területeket úgy rendezik be, hogy azok a népgazdaság érdekeit, — az eróziós talajlepusztulás megállítása mellett — a legjobban szolgálhassák. Ennek érdekében a következő elveket váltják valóra: A szántóterületek a 0—25%-os lejtésű területekre kerülnek. A legelők túlnyomóan az északi, északkeleti és északnyugati lejtőkre települnek, lejtésszögük ebben az égtáji fekvésben nem haladja meg a 35%-ot (déli fekvésben a 12%-ot). A 25%-on felüli lejtőjű korábbi szántóterületeken a természeti és technikai művelési lehetőségektől függően — szőlőt, gyümölcsöst, kaszálógyepet, legelőt vagy erdőt telepítenek. A hegy- és dombvidék meglévő szőlő és gyümölcsös területeinek ösz- szes kiterjedését kiegészítik azoknak a lejtős mezőgazdasági területeknek betelepítésével, amelyeknek ilyenmódon való hasznosítása a legkedvezőbb, ideértve a 25—40%-os lejtésű korábbi szántóterületek érintett részét is. A meglévő lejtős szőlő- és gyümölcsösöket, amelyek egyelőre túlnyomóan kisüzemi jellegűek — fokozatosan, a talajvédelem szabályai szerint, nagyüzemi módon és a gazdaságos művelés követelményeinek betartásával szükséges újra telepíteni. Legelőt, illetőleg kaszálógyepet létesítenek minden olyan lejtőn, amelynek hasznosítása a helyi viszonyoknak megfelelően indokolt. Erdősítést, fásítást irányoznak elő minden olyan területen, amely lekopottságánál vagy lejtésénél, illetőleg általános fekvésénél fogva mezőgazdasági művelésből kivonandó. Erdősítik, fásítják továbbá azokat a területeket, amelyek arra hivatottak, hogy ilyen módon védjék az alattuk fekvő értékesebb mezőgazdasági területek talaját az eróziós lepusztulástól. 3. A talajvédelem feladatainak meghatározása a talaj, a csapadék, a lejtőszög és a lejtőhossz alapján. (1. táblázat.) A szántóföldeken: Lejtőkategóriánként és a talaj minősége szerint állapítják meg azokat a vetésszerkezeti arányokat (növeléscsoportok alapján állítva össze), amelyek az általános termelési igényektől függően a vízgyűjtők helyi viszonyai szerint a talajvédelem érdekeinek a legjobban megfelelnek. 1. táblázat A Déldmiántúli Vízgazdálkodási Területen alkalmazott vetésszerkezeti (vetésforgó) arányok növényi csoportokkal kifejezve Vetésforgó jele Az alkalmazás területe Az azonos talajvédelmi hatású növényi csoportok részesedési aránya lejtőkategória talaj Talaj védő hatású к jó 1 közepes | gyenge rossz A 0,0— 5% lejtés 10 40 10 40 В 0,0— 5% lejtés 17 33 17 33 C 5,1—12% lejtés 20 40 20 20 D 12,1—17% lejtés meszes 50 25 12,5 12 E 12,1—17% lejtés savanyú .13,3 33,3 33,3 — F 17,1—25% lejtés 60 20 20 Az А, В, С, F vetésforgók összetétele közömbös a talaj kémhatását illetően, a D, vetésforgó meszes talajra lucernával és az E vetésforgó savanyú talajra vörösherével készült. A különböző védőhatású növényeket egymással váltakoztatva, tehát sávosan helyezzük el a lejtőn. (2. táblázat.) Az egyszerű táblás sávok hosszanti oldalai lehetőség szerint párhuzamosak, azok esése a vízszintestől nem tér el 4%-nál nagyobb mértékben, egyirányú esési hosszuk pedig nem haladja meg a 200 m-t, a lejtőre keresztirányban. A táblák szélesség-hosszanti aránya 1:5—1:10, a szélesség az előírt fedettség biztosítása esetén nem haladhatja meg az eróziótól mentes terep- szakasz kétszeresét. A szélesség szélső mértéke 150 m. A táblák legkisebb kiterjedése 7—10 ha között mozog. A sávos művelés esetén azok vízszintes, vagy közel vízszintes elhelyezési szabálya azonos a táblás sávokéval, de a sávok szélességi méretei csökkennek. A hosszúság-szélességi arány 1:5—1:20. A hosszanti oldalak a vízszintestől legfeljebb 4%- kal térhetnek el, egyirányú esési hosszuk nem haladja meg a 100 m-t, a lejtőre keresztirányban. A sáv-szélesség a talaj eróziós elelnállásától függően 40—80 m. A sávok száma mindig páros, egyazon lejtőn ugyanabban a vetésforgóban 4, 6, vagy 8 sáv helyezkedik el. A sávok hosszanti oldalai lehetőleg követik a párhuzamot. 164
