Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
2. A KISVÍZFOLYÁSOK ÉS VÍZGYŰJTŐ TERÜLETEK RENDEZÉSÉNEK FEJLESZTÉSE 2.1 A tervezés alapjai 2.11 A TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK, ADATGYŰJTÉSEK, FELTÁRÁSOK ÉS A TERVEZÉSI MUNKÁK ISMERTETESS A kisvízfolyások rendezésének tervezéséhez elsősorban a Vízügyi Igazgatóság műszaki és vízi- könyvi tervtárában elfekvő tervek és tanulmányok adtak anyagot. Másodsorban, de legalább ugyanilyen fontos általánosan használt tudományos anyag volt: a VITUKI 1954. évi beszámolójában közölt, kisvízfolyások árvízhozamainak számításáról szóló tanulmány. A VITUKI „Tervezési segédletek csatornák és csővezetékek hidraulikai méretezéséhez” c. segédlet. Markó Iván—Kézdi Árpád: „Földművek védelme és víztelenítése” c. könyv I. kötet. a VITUKI kiadvány: „Magyarország vízkészlete, tározási lehetőségek” III. kötet 1958., a Mérnöki kézikönyv IV. kötet, a Vízügyi Igazgatóság által összeállított „Vízgazdálkodási adatgyűjtemények” anyaga, a Vízügyi Igazgatóság által összeállított Somogy megye és Baranya megye vízgazdálkodásáról szóló tanulmány, valamint a tervvel nem rendelkező vízfolyások tervezéséhez, költségeinek számításához a VlZITERV által kiadott tervezési segédlet. A kisvízfolyásokról teljes egészében elmondható, hogy a vízrendszerek komplex megtervezéséhez egyetlen helyen sem áll rendelkezésre átfogó tanulmány, vagy műszaki terv. A legfeltáratlanabb terület a Rinya és a Dombó vízgyűjtője, de érdemes megemlíteni, hogy ez a hiány egy olyan nagy vízrendszernél is meg van, mint a Kapos vízrendszere. A korszerű vízrendezési elvek megvalósításához elssőorban ezeknek a kimunkálása szükséges. Ugyancsak nincsen elég jól feltárva a vízfolyások mentén elterülő ártéri érdekeltség nagysága, amely a vízrendezési munkák beruházási mutatóinak kiszámításánál elég nagy pontatlanságot eredményezhet. Nincs kellően értékelve és gyakorlati felhasználásra részletezve a VITUKI-nak a részvízgyűjtőkön végzett vízhozammérési, vízállásészlelési, valamint a kisebb meteorológiai állomások adatai. Tulajdonképpen a fenti hiányosságok azok, melyek nemcsak a mostani tervezés, de az eddigi és további tervezéseket is bizonyos fokig bizonytalanná teszik. E ponthoz tartozik még a vízgyűjtőterületek rendezésével kapcsolatos tervanyaghoz VlZITERV által szolgáltatót vízgyűjtő rendezési terv e témával foglalkozó anyaga, mely a következő: A tervezés során elsősorban azok a kutatási eredmények kerültek felhasználásra, amelyeket az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet Meliorációs osztályán 1959—61-ben értek el a talajvédelem módszertani vizsgálata, valamint az üzemi kiviteli tervezés és a talajvédelmi gyakorlati módszerek kidolgozása terén, nevezetesen: 1. tervezés lejtőkategóriák alapján: 2. a természetes lejtőkategóriák lehatárolása erózióintenzitás, függvény hasonlóság, valamint a lejtők művelhetősége szerint; 3. a talajok erodálódási tulajdonságainak meghatározása laboratóriumi vizsgálatok, összehasonlítás és egyéb mérések, valamint megfigyelések alapján; 4. a talajok és a növényzet együttes eróziós ellenállásának megállapítása a tervezés, valamint a végrehajtás módszertani céljaira, helyszíni mérések, vizsgálatok és adatfeldolgozás alapján; 5. az eróziótól mentes terepszakasz megállapítása az agronómiái védekezés gyakorlata, valamint a műszaki védekezés mértékének megállapítása céljából: 6. a vetésszerkezet megállapítása a növényi kultúrák csoportos meghatározásával (azok talaj- védelmi értéke szerint). A tervezők felsorolt kutatási eredményeiket, ill. kidolgozott tervezési módszerüket első ízben 1961- ben az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet Meliorációs osztályán a Koppány vízgyűjtőjének talajvédelmi távlati tervkészítése során használták fel, majd a VlZITERV-nél a Szekszárdi borvidék talajvédelmi rekonstrukciós tervének és a Felső—Zagyva regionális terve készítésekor ismételten kipróbálták. A tervezésnél felhasznált további segédletek a következők voltak: Kreybig Lajos l:25 000-es méretarányú átnéze- tes talajismereti térképlapjai; Stefanovits Pál és Szűcs László genetikus talajtérképe; Matyasovszky .Tenő, Stefanovits Pál és Duck Tivadar eróziós talajtérképe; Babos Zoltán összeállítása a mértékadó csapadékokról. A művelési ágmegoszlást (megyei és járási bontásban) az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal: a növénytermesztés adatait (az állami gazdaságok esetében megyei, míg a tanácsi szektor esetében megyei és járási bontásban) a Központi Statisztikai Hivatal adta meg. A tervezés érdekében lényeges lett volna, hogy a terv megállapításait hazai talajvédelmi kutatási eredményekkel lehessen igazolni. Tekintettel arra, hogy a tudományos kutatás a talajvédelmi gyakorlati kérdésekkel eddig alig foglalkozott, elsősorban külföldi kutatási eredményekre, másodsorban pedig hazai megfigyelésekre és számításokra kellett támaszkodni. Lényeges megállapításhoz vezetett, hogy a hazai megfigyelések, számítási eredmények és tapasztalatok túlnyomóan megegyeztek a külföldi kísérletek eredményeivel. A hazai tudományos vizsgálatok főleg az alkalmazott kutatások területén hiányosak. Ezért ezeket kellene a legsürgősebben, országos méretekben, országos tematika alapján megindítani. A káros és tartós elöntéseknek kitett területek 21 4 TVK 161
