Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)

V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése

ség, valamint azzal, hogy alagcsövezés itt nem ja­vasolható. 1.32 A VÍZGYŰJTŐTERÜLETEK RENDEZÉSI FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE A talaj eróziós lepusztulása miatt az ország va­lamennyi lejtős területe állandóan károsodik. A lepusztulás mértéke azonban vízgyűjtőként, ill. azokon belül is — a természeti és hasznosítási viszonyoktól függően — változik. A felszínre hullott csapadéknak jelentős hányada a hegy- és dombvidékeinken elfolyik. Így keve­sebb víz tárolható a talajban a növényzet számára (ezzel csökkennek a terméshozamok). A felszíni el- folyás keletkezése okozza a talajkárokat is. Az elfolyó csapadékvizek százalékos aránya (le- folyási tényező) vízgyűjtőnként igen eltérő lehet. Azokon a helyeken, ahol mederberágódások, lo­kális nagymértékű erózió lépett fel és ahol más orvoslási lehetőség nincs, mérnöki létesítmények­kel kell a további mederelfajulást megakadályoz­ni. Az ilyen helyi vízmosásokra nagyon hajlamos 1 a Kapos, Koppány vízgyűjtője, a Dunavízgyűjtő, Karasica felső szakasza és közvetlen Dunába tor­kolló kisvízfolyások felső szakaszai, valamint a Dombó vízrendszer kisvízfolyásainak torkolati sza­kaszai. Ezeken a területeken ezideig is több víz- mosáskötés épült és a medrek hordaléktól való védelme érdekében különösen a felsorolt víz­gyűjtőkön további vízmosáskötések építését kell tervbe venni. A vízgyűjtők talajvédelmi rendezése elsősorban a mezőgazdaság fejlesztés kormányzati célkitűzé­séhez kapcsolódik. A talajvédelem alkalmazásával növekszik a hegy- és dombvidék üzemek terme­lésének gazdaságossága, az üzemek jobban meg­szilárdulnak, nő az árutermelés bázisa. Bősége­sebb és állandóbb lesz az ország hasznosítható víz­készlete, csökkennek az állandó jellegű vízrende­zési kiadások, megáll a talajok eróziós (deflációs) lepusztulása. Ha az elfolyást az elkerülhetetlen minimumra csökkentik és a csapadékvizeket a hasznosság ha­táráig a helyszínen a talajba szivárogtatják, az egyéb feltételek biztosítottsága esetén a lényegesen növelhetik hegy- és dombvidékeinken a mező- gazdasági termelés biztonságát és a termésátlago­kat (nagyjából 20—30%-kal). Ezzel a mezőgazda­ság egyik nagy hegyvidéki fejlesztési tartaléka tárható fel. 1.33 A KAROS ÉS TARTÓS ELÖNTÉSEK ELLENI VÉDEKEZÉS FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE 52/b—541b Kapos vízrendszer: A káros és tartós elöntések elleni védekezéssel kapcsolatban a múltban és jelenleg fennálló álla­pot az 1.2 fejezetben már ismertetésre került. Az elmondottakból kitűnik, hogy a jelenlegi védelmi szervezet, védelmi művek, őrházak, telefonhálózat, előrejelzésre szolgáló művek nincsenek kiépítve, vagy csak olyan mértékben épültek ki, melyek nem teszik lehetővé az eredményes és gyors vé­dekezést. A jövőben biztosítani kell, hogy meg­felelő hírközlő berendezések álljanak rendelkezés­re, ott, ahol jelenleg még nincsenek, ki kell épí­teni. A vízrendszerben csak egy raktár van, mely nem elegendő arra, hogy gyorsan a helyszínre le­lhessen szállítani a védekezéshez szükséges anyagot, másrészt a tárolt anyag és eszköz sem elégíti ki a védekezés esetén jelentkező igényeket. Fontos szerepet kell biztosítani az előrejelzéseknek: csapa­dékmérő, állomások, talajvízszint észlelő kutak és egyéb műszerek beépítése nélkül nem tudunk elö­lje felkészülni a védekezéshez. Rendelkezésre álla­nak ugyan védelmi nyilvántartások, de ezek egy- részét a változott igényeknek megfelelően át kell dolgozni. A védekezési tervek elkészítése is csak a közel­jövőben fog megtörténni, mely tulajdonképpen megszabja a védekezésnél követendő intézkedése­ket, zsilipek kezelésére ad utasítást, rögzíti a ve­szélyes pontokat és a gyakran víz alá kerülő terü­leteket. Fentiek biztosítása esetén elkerülhetők vagy csökkenthetők lesznek az elöntések. 74/b—75/b—76/b Dráva-balparti vízrendszerek: Nem elég csak a mentesítő és hasznosító műve­ket megépíteni, hanem szükséges a művek szak­szerű kezelésének biztosítása végett csatornaháló­zatot kiépíteni. A helyi vízkárelhárítás eredményességét, a töl­téseken való szakszerű védekezést csak úgy lehet biztosítani, ha az öntözőtelepek rendelkeznek szak­képzett csatornaőrökkel, védelmi anyagokkal, szer­számokkal és telefonnal. A szolgálat érdeke azt kí­vánja, hogy a csatornaőrök ne a saját, általában községek belsőségében lévő lakásukban, hanem a kezelendő védelmi művek közelébe telepített őr­telepeken lakjanak. A csatorna közelébe telepített őrházból könnyűvé válik a vízmércék rendszeres észlelése, a csatornák vízrajzi viszonyainak jobb megismerése. Ugyanakkor fontos az is, hogy egy- egy zsilip nyitását, vagy zárását, szivattyúzás meg­kezdését, befejezését a csatornaőr időben tudja, az érintett szomszédos csatomaőrökkel és a védeke­zést vezető mérnökkel, vagy technikussal közölni. A hírközlés postai úton való lebonyolítása jövőben nem lesz erre megfelelő. A Fekete-víz felsőbb sza­kasza és mellékágai mellé épített őrházakat a víz­rendszerek csatomaőrházait szakszerű védekezés céljából, a vízrajzi viszonyok szerint hírközlő be­rendezéssel össze kell kapcsolni. 62 b Mohács—Villányi vízrendszer: 1. Bédai—Kölkedi öblözetek. A két belvízöblözet csatornaőri teendőit a szi­vattyútelepi gépészek részben el tudják látni, míg a belvízvédelmi anyagok tárolására őrtelepet kell építeni, közlekedési út közelébe. 2. Villányi vízrendszer A fejlesztés érdekei az előzőekben elmondottak­kal megegyezőek. 160

Next

/
Thumbnails
Contents