Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)

V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése

Vezetni. Éppen ezért alkalmas helyeken, főleg a befogadó magas vízállása idején, a vizeket tárolni kell.

A vízrendszerben az alábbi tározási lehetőségek különböztethetők meg:

1. Ártéri (mentett oldali) tavak. Ezek szakszerű víztározásra kevés munkával alkalmassá tehetők. Vízhasznosítási értékük jelentős, mert miután a talajból és valószínű a Drávából vízkészletük pótlódik. száraz időszakban sem száradnak ki, sőt száraz időben is bővülnek, így öntözési szempontból értékesek. A halászati értékük már kisebb, mert a tavak vize teljes mértékben a jövőben sem lesz leereszthető.

Víziszárnyas tenyésztésre való felhasználásuk a legkedvezőbb.

2. Holtágak víztárolási jelentősége ma még csekély. mert a széles hullámtér következtében azok legnagyobb része hullámtérbe esik és az elöntések időszakában a Dráva árhullámait tározzák. Hasznosítási szerepük főként víziszárnyas, folyami jellegű hal tenyésztés tekintetében jelentős, de öntözési szempontból is, mert száraz időszakban sem száradnak ki.

3. Időszakos tározási lehetőségek a Drávától távolabb fellelhető érvonulatokban.

A hasznosítás legcélszerűbb módja, ami minden tározónál megvalósítható: a víziszárnyas telep. A tározott vizeink egyéb hasznosítását egyedenként vizsgálni és értékelni kell. Igen lényeges tározási lehetőség: a medertározás. A jókarbahelyezett és kifogástalanul működő csatornahálózat a száraz időszakban lehullt záporok vizét is elvezeti. Éppen ezért, különösen a lecsapolásból származó vizek visszafogására: tározó zsilipeket kell létesíteni és működtetni.

Fontos árvédelmi érdeket szolgáló feladat a töltések közelében létesített tározó és övgátolt területen a káros vizeknek, szivárgó vizeknek a visz- szatartása.

64/b Mohács—Villányi vízrendszer:

A belvízhasznosítás fejlesztésének szempontjai az előzőkben leírtakkal megegyeznek.

1.313 A talajvízszint szabályos fejlesztésének

szükségessége a káros és tartós elöntéseknek kitett területeken

52/b—54 b Kapos vízrendszer:

Talajvízszint szabályozás fejlesztésére nincs szükség, miután a jelenleg már meglévő csatornahálózat a műszaki követelményeket kielégíti. Arra azonban vigyázni kell, hogy a Kapos csatornán és az egyes csatornákon nagyobb mélyítéseket ne hajtsanak végre, mert miután tőzeges talajról lévén szó, a talajvízszint állása káros mértékben lecsökkenhet. Fenti szempontot a Kapos vízrende- ! zése c. tanulmánytervben kihangsúlyozták és a vízrendezést fenti elvnek megfelelően kell végrehajtani.

74/b—75/b—76/b Dráva-balparti vízrendszerek:

A Dráva-balparti vízrendszerek területén a lecsapoló csatornahálózat sűrűsége általánosságban elegendő. A meglévő árokhálózat kisebb mérvű sűrítésére azonban majdnem mindenütt szükség van. Találhatók azonban foltokban olyan területek, melyeken a lecsapoló hálózat kiépítésével értékesebb mezőgazdasági művelést lehet végezni. Ezek a területek jelenleg mocsaras hajlatok.

A Dráva menti területek homokos altalajúak, ahol a talajvízszint a nyári száraz időszak kivételével egész évben magasan van. A homokos vályog fedőrétegek a felszíni vizeket gyorsan áte- eresztik, azok hamar elérik a talajvízszint, így a talajok vízbefogadó képessége erősen korlátozott. Éppen ezért szükséges, hogy a — különösen a téli-tavaszi időszakban a megemelkedő — talajvízszint kedvező szintre leszállítsuk. A fedőréteg homoktartalma miatt a Dráva közelében alagcsöve- zést alkalmazni nem célszerű, mert ezek a talajok nyílt felszíni árokhálózattal is szellőzötté tehetők, azonkívül a hom okszemcsék a talaj csöveket el tömnék.

Alagcsövezést javaslunk alkalmazni Szigetvár— Szentlőrinc vonalától délre eső, szerves anyag tartalom következtében erősen vízzáró hideg és kevésbé szellőzött fedőrétegű talajokon.

Ezek a területek a víz- és belvízrendezés előtti időkben a Gyöngyös, Almás, Bükkösdi-víz, Pécsivíz vízfolyások elöntései folytán egész évben víz alatt voltak, így itt nagy kiterjedésű mocsarak terültek el.

A mélyfekvésű szentegáti, kárászpusztai, csobo- kapusztai területek vidékén tápanyagban igen gazdag talajokat találunk. Talaj csövezésük indokoltnak látszik, már csak azért is, mert az alagcső- hálózat nemcsak a káros vizek elvezetését, hanem vei szabályozni kell a talajvízszintet.

Mind a nyílt felszínű, mind az alagcsöves lecsa- polás a talaj szellőzöttségét, a talajvízszint kedvező színben tartását, a talaj mikroklímájának javulását eredményezi. Ugyanakkor tiltok segítségével szabályozni kell a talaj vízsnitet.

A terep kis esése a legtöbb helyen szükségessé teszi a felszíni elöntések gyors elvezetése érdekében a csatornahálózat sűrítését ezzel egyidejűleg a meglévő árokhálózat jókarbahelyezését is.

Az elégtelen lecsapolás nemcsak a növényzet fejlődését gátolja közvetlenül, hanem akadályozza az őszi munkák elvégzését is. A magas talajvíz gyakran gátolja meg az őszi szántás elvégzését, így csakis tavaszi vetésre van lehetőség, miután a talaj felső rétege nem tároz kellő vízmennyiséget; az aszályt a növényzet nehezebben viseli el. Ilyen módon a lecsapolás közvetve is elősegítője a nagyobb terméseredményeknek.

Fentiekből kifolyóan talajvízszint szabályozásra az egész belvízrendszerben szükség van.

62/b—64/b Mohács—Villányi vízrendszerek:

Az előzőekben elmondottak itt is érvényesek azzal a különbséggel, hogy ezekben a rendszerekben csak az árokhálózat jókarbahelyezésére van szük159