Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
emésztésére a meder úgyszólván sehol sem megfelelő. A rétek hasznosítása ma már nemcsak azok lecsapolásával, hanem célszerűen mezőgazdasági vízhasznosítással is megoldható. Tekintettel arra, hogy a két I. kategóriájú vízfolyásnál (Borza patak és Karasica) nemzetközi megállapodások maximálják az országhatáron átbocsátható árvizeket, valamint a terület vízfolyásai a nagy hordalékszállítás következtében gyorsan feliszapolódnak, a vizek visszafogása és esetleg tartós visszatartása az elsőrendű cél, míg azokon a helyeken, ahol tározás gazdaságosan nem valósítható meg, gondoskodni kell a meder 10 éves gyakoriságú árvizek emésztésére való kiépítéséről. A költségeket eleve úgy kell tervezni, hogy a II. és III. kategóriájú vízfolyások mentén teljesen elterített depómák legyenek, mert annak hiánya akadályozza a kiépített medrek funkcióját. Az I. kategóriák mentén viszont inkább a töltések közötti árvízlevezetésről kell gondoskodni, esetleg a meglévő töltéseket áthelyezve a hullámtér növelésével. Gondoskodni kell, hogy a töltéseken kívül rekedt vizek az árvíz levonulása után viszont levezetést nyerjenek. Ez tulajdonképpen csak az olyan széles völgyekben jelentős, mint a Karasica völgyelete Szederkény alatt és ez megoldaná a talajvízszint szabályozást is. E területen ennek a hálózatnak a kiépítésére már nincs szükség, inkább szükséges annak rendszeres fenntartása. A Dráva menti (Rinya—Dombó) vízrendszerben: A Dombó csatorna jókarbahelyezésével tulajdonképpen az ártér vízügyi problémája még nem oldódott meg. Szükséges még a meglévő árokrendszer rekonstrukciója, illetve új árokhálózat létesítése. A 8,5 km-es szelvény környezetében meder- tározási — ennek kapcsán pedig öntözési — célokat szolgáló mederelzárás létesítése kívánatos. A 10 éves gyakoriságú árvizek levezetésére a szűk völgyekben berágódott vízfolyások kivételével csaknem valámennyi vízfolyás medrét bővíteni kell. Mind a Rinya főágon, mind pedig a független Drávába torkolló Rinya ágakon a vízfolyások medre a 10 éves gyakoriságú csapadékvizet levezeni kiöntés nélkül nem tudják. Az időszakonként elöntésre kerülő terület több mint 10 000 ha. A Rinya főág vízgyűjtőjén található lefolyástalan medencék csapadékvizeinek levezetésére csak a teljes vízfolyásrendszer jókarbahelyezése ill. rendezése után lehetséges. Kevésbé veszélyes az elöntésekkel kapcsolatban az ún. Somogyi-Homokhát, ahol az elöntések időtartama nem túl nagy és a talaivíz- szint ingadozására a talaj szerkezet elegendő lehetőséget biztosít. A vízgyűjtő vízfolyásainak rendezésére és vízgazdálkodási problémáinak eredményes megoldására vízgadálkodási társulatok létrehozása célszerű, tekintettel arra, hogy a kis talajvízszint szabályozó árokrendszerek sűrűsége igen nagy és azok bővítése, valamint fenntartása ilyen társulatok működését igényli. A Fekete-víz vízrendszerében: A vízgyűjtő északi részén elhelyezkedő vízfolyások rendkívül nagy intenzitással bocsátják le a viszonylag sík déli területre árvizeiket. Éppen ezért a befogadó vízfolyások déli, torkolati szakaszukon az igen nagymennyiségű árvizeket csak töltések között tudják levezetni. Az északi részen éppen ezért a lehetőség szerint törekedni kell az árvizek megosztására, valamint az árvizek visszatartására. A főbb vízfolyások mentén számos belsőség és nagy népgazdasági vagyont jelentő közlekedési létesítmény van, melyeknek megóvása érdekében nem mindig elegendő a 10 éves gyakoriságú árvizekre a vízfolyás-meder kiépítése, hanem az 50— 100 éves gyakoriságú árvizek emésztésére kell ezeket a vízfolyás-medreket kiépíteni. A Pécsi-víz mentén a pécsi vízszennyezés folytán nagymértékű, idő előtti feliszapolódás jelentkezik, melynek kiküszöbölése kizárólag a pécsi széniszap és bányaiszap kiülepítésével oldható meg. 1.311 A vízgazdálkodás fejlesztésének szükségessége a káros és tartós elöntéseknek kitett területeken 52/b—54/b Kapos vízrendszer: A Kapos tartós elöntésnek kitett területén a I múltban végrehajtott munkák a vízgazdálkodásnak csak a passzív oldalát érintették, tehát a tartósan elöntött terület víztelenítését bizonyos mértékig megoldották, mint elsődleges feladatot, de tovább nem jutottak. A komplex vízgazdálkodás megköveteli, hogy a lecsapoló rendszer fejlesztésénél nemcsak a káros vizeknek a levezetésére, hanem a hasznosításra is figyelemmel kell lenni. Jelenleg a csatornahálózat nincsen olyan mértékben kiépítve, hogy a káros vizeket 12—14 nap alatt le lehessen vezetni. Igaz, a múltban nem is nagyon volt szükség, mert az egész Kapos völgye rét és legelőterület volt. Ma már viszont megváltoztak a mezőgazdasági viszonyok. A rendelkezésre álló szántóterület kevésnek bizonyult és a rétlegelő területet feltörték, jelenleg már sok helyen szántóföldi művelés folyik. Az öntözéses gazdálkodás nagyot fejlődött napjainkban. Gyakori azonban az, hogy a nyári szárazság idején vízhiány lép fel és a természetes vízfolyásaink nem elégítik ki az öntözési igényeket. Ilyen körülmények között egyoldalú beavatkozás lenne, ha csak a vizek levezetésére, a hasznosításra pedig nem gondolnánk. A fejlesztésnél feltétlen figyelembe kell venni a: tározási, vízvisszatartási kérdéseket, hogy szárazság idején a visszatartott eddig káros vizek öntözésre, halászati célra felhasználhatók legyenek. 74/b—75/b—76/b Dráva balparti vízrendszerek: Az életszínvonal folyamatos növelése érdekében a mezőgazdasági területek belterjességét maximálisan fokozni kell. A tartós elöntéseknek kitett rendszerben ugyanakkor igen nagy területeken akadályozzák a káros elöntések a szakszerű mező157
