Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
rétegek elhelyezkedését nem tisztázta még kielégítően, s így a térképen feltüntetett vízvezető rétegek határai, valamint jellemzői a későbbiek során kissé módosulhatnak. A laza üledékes kőzetek osztályozására számtalan módszer ismeretes. A gyakorlat igényeinek megfelelően a fontosabb vízvezető rétegeket az alábbi csoportosításban foglaltuk össze. 1. Homokos kavics, kavics. Az átlagos szemcseátmérő, D átl > 2 mm. A szivárgási tényező, к > 6x1 (H cm/s. H = 10 m-es rétegvastagság esetén, 150 mines átmérőjű fúrt kútnál várható fajlagos vízhozam (a kút vízbősége, vízadóképessége), q > 2000 1/perc/l m. 2. Kavicsos homok. D 4tL = 1,5—2 mm к = 3xl0_1—6x10'1 cm/s A fajlagos vízhozam, q = 1000—200 lit/perc/ 1 m. 3. Murvás durva homok, durva homok. D áti. = 0,5—1,5 mm к = 6xl0"2—3xl0_1 cm/s A fajlagos vízhozam, q = 200—1000 lit/perc/1 m. 4. Homok. D 4a. = 0,2—0,5 mm к 1x10-2—6x10-2 cm/s. A fajlagos vízhozam, q = 50—200 lit/perc/1 m. 5. Finom homok. D itl < 0,2 mm к < ÍxlO'2 cm/s A fajlagos vízhozam, q < 50 lit/perc/1 m. A vízadó rétegek elhelyezkedése és az előzőekben felsorolt jellemző adatok tájékoztatnak arról, hogy az ország különböző területein milyen talajvízkitermelési lehetőségek vannak. A dinamikus talajvízkészlet is azokon a területeken, ahol jó vízvezető rétegek fekszenek, rendszerint kissé nagyobb, mint azokon, ahol a talajvíz finomabb szemcséjű rétegekben foglal helyet, de a vízvezető rétegek fizikai tulajdonságai szükségszeren nem befolyásolják a dinamikus talajvízkészletet. A sztatikus talajvizkészlet nagyságát, mivel a vízadó rétegek geométriai méretei kielégítő pontossággal még nem ismeretesek, nem foglaltuk ösz- sze. A dinamikus talajvízkészlet jellemzőit, amit az egész országra kiterjesztett hidrológiai megfigyelések és hidraulikai törvények alapján foglaltunk össze, „Talajvízkészlet” c. 1:500 000 méretarányú térkép szemlélteti. A vízsziningadozás övezetében előálló átlagos évi víztérfogatváltozás azt a helyhezkötött talajvízforgalmat fejezi ki, ami pozitív értelemben az évi utánpótlódásból származó víztérfogatnöveke- dés, negatív értelemben a természetes fogyasztási tényezők hatásaként előálló viztérfogat-csökkenés. Ez az érték a legtöbb területen 100—200 mm víz- oszlopmagassággal jellemezhető. Nagyobb értékek azokon a területeken fordulnak elő, ahol a talajvíz nagyobb mélységben helyezkedik el. Ha a talajvíztükör mélysége 7—10 m-nél nagyobb, talaj- vízsziningadozás nem mutatkozik és így periodikus víztérfogatváltozás sincs. Ez a vízforgalom természetes állapotában, mesterséges beavatkozás, kitermelés nélkül is egyensúlyban van. A teljes talajvízforgalom magában foglalja a csapadékbeszivárgás, párolgás, hozzá- és elfolyás hatásaként jelentkező összes vízforgalmat, az alapkészleten kívül, évenként periodikusan jelentkező többletvízmennyiséget, területegységre vonatkoztatott fajlagos értékben (lit/s-km2) kifejezve. A talajvízforgalom egyes tényezőit a dinamikus talajvízkészlet mennyiségi jellemzői adják. Vízgazdálkodási, mérnöki szemlélet szerint elsősorban a dinamikus vízkészlet mennyiségi jellemzőinek ismerete fontos, amelyek alapot nyújtanak a célszerű és gazdaságos vízgazdálkodás kialakításához. A talajvízkészlet természetes állapotában, kitermelés nélkül is egyensúlyban van. Vízkitermelés csakis a jelenlegi vízháztartás megbontása révén lehetséges. Általában a műszaki beavatkozások mind negatív, mind pozitív irányban befolyásolhatják a természetes egyensúlyi helyzetet. Ennek megfelelően nem beszélhetünk valamely egységesen megadható „vízkészletmennyiségről”, hanem a vízgazdálkodási tervezést lehetővé tevő mennyiségi jellemzőket keressük. A sztatikus vízkészlet kitermelésével egyszer s mindenkorra szóló vízkészlet-fogyasztást, vízbányászatot állíthatunk be. A vízgazdálkodási tervezés a hidrológiai körfolyamatban résztvevő, dinamikus vízkészlet egy részének folyamatos kitermelésére és hasznosítására törekszik. Az évenkénti utánpót- lódás teljes mértékben nem hasznosítható, mert a természetes fogyasztási tényezők azt vízkitermelés nélkül is felhasználják. így elsősorban arra törekszünk, hogy a dinamikus talajvízkészlet ismeretében, annak egy részét, a jelenlegi természetes felhasználó tényezők rovására termeljük ki. Jelenlegi ismereteink szerint az alapkészlet, a sztatikus vízkészlet megbontása nélkül a horizontális áramlásban résztvevő talajvíz termelhető ki. Természetesen, ha ezt kitermeljük, nem fog megérkezni az alsóbb szelvényekbe, folyókba és csatornákba. A horizontális áramlásban résztvevő talajvízforgalom az alapkészlet mennyiségét nem változtatja, egyes helyeken a párolgást növeli, de főleg a felszíni vízfolyások vízkészletét gyarapítja, s ezek rovására kitermelhető. A Déldunántúli Vízgazdálkodási Terület talajvízviszonyai igen változatosak. A változatos adottságokat a talajvíztérkép és a talajvízkészlet térkép szemlélteti. A*talajvíztükör esése a dombvidéki területeken igen jelentős, a talajvíz áramlásának nagyságát a változatos rétegtelepülés azonban mérsékli. A talajvíz fő táplálója a csapadék. A terület- egységre meghatározott dinamikus talajvízkészlet az alábbi: 101
