Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

Ugyancsak itt kell megemlíteni a Nagyberek lápterületét, melyen a defláció hatására pusztul a talaj. A lápterületek kultúrába vétele csak akkor lehet hosszabb időszakra eredményes, ha az eredeti természeti viszonyok és az ősi növénytakaró megváltoztatásával egyidejűleg a felszín szél elleni talajvédelméről is gondoskodunk.

2.2 Éghajlat

2.21 ALTALANOS ISMERTETÉS

2.211 A terület éghajlati jellemzése

Nem nagy kiterjedése ellenére is változatos éghajlatú terület. Nyugati szegélye a legcsapadékosabb, keleti pereme a legszárazabb hazai területekhez csatlakozik. Északi része a Bakony középhegységi éghajlati régiójába nyúlik, déli tájai pedig a Somogyi-dombság enyhe, Földközi-tengeri hatásokat mutató éghajlatát élvezik.

Nemcsak tájképileg, de hidrometeorológiai szempontból is uralkodó eleme ennek a területnek a Balaton. A fenti, egymással elég sok ellentétes vonást tartalmazó éghajlat-típusokat összekapcsolja anélkül, hogy azok eredeti arculatát mélyebben megváltoztatná. Összekötő szerepe elsősorban abban áll, hogy partmenti, néhány száz méteres sávjában — az ún. „berkek”-ben ennél távolabb is —, párolgó vize a levegőt párásabbá; tükre ezt a sávot, szétszórva benne a napsugarakat, fényben gazdagabbá; síkja a rácsapó szelet sebesebbé teszi. Ugyanez a szűk környezet tavasszal egy-két nappal későbben melegszik fel, ősszel ugyancsak néhány nappal később hűl le, mint a tágabb környék. Röviden ennyiben foglalható össze a Balaton éghajlatmódosító szerepe. Tehát a Balatonnak és környékének nincs önálló éghajlata, nem különül el azoktól a tájaktól, amelyeknek ellentétes vonásait harmonikusan összekapcsolja, de meg nem változtatja.

A 6. ábra is mutatja, hogy területünkön a Bacsó-féle éghajlati beosztás négy (I/b, Ill/а, Ill/b és III/c) körzete is találkozik.

Az egész területre egységesen jellemző a fénybőség, az alföldinél egyenletesebb eloszlású, ősszel- télen néha a kelleténél több, általában azonban közepes csapadékmennyiség, télen a viszonylagos hógazdaság, az enyhe telet, nem túlmeleg nyarat biztosító kiegyenlített hőmérsékletjárás, s a Kis- Alföld felől jövő, a Bakony által megszelídített északi-északnyugati uralkodó szél, amely azonban a Somogyi-partra érve gyakran gyorsul viharos sebességűvé.

2.212 Meteorológiai állomáshálózat

A terület meteorológiai állomáshálózata a mak- roklíma-viszonyok felderítéséhez, alkalmas elhelyezésben, elegendő anyagot adott. De az itt különleges szerepet játszó Balaton környezeti hatásának kimutatására ez az állomáshálózat sem tagjainak

számánál, sem elhelyezésénél fogva nem volt alkalmas. Ezen hiányosság felszámolását tűzte ki célul az Országos Meteorológiai Intézet kutatóprogramjában 1958 óta szereplő terepklímatológiai munka és az annak alapját képező különböző fajtájú ideiglenes állomások, illetve állomáshálózat.

Legjelentősebb éghajlatkutató állomásai: Keszthely es Siófok-Balatoni Obszervatórium. Az előbbinek közel nyolcévtizedes adatsora, az utóbbinak pedig a jelenDen végzett sokoldalú, gazdag meg- ngyerési programja értékes. Komoly értéket jelent a tmanyi (Biológiai Kutató intézet) állomás elhelyezése és csaknem négy évtizedes múltja is. A két világháború között, a 80-as évek táján szervezett Badacsony, Balatoniüred, Balatonkenese és Fonyód jelentős segítséget nyújtottak a Balaton-part éghajlatának megismeréséhez, de mivel a parttól távolabb elhelyezett állomások nem voltak, ezek mégsem tettek lehetővé a Balaton térségének a helyi különbségekre rámutató részletesebb éghajlati vizsgálatát. Sajnálatos, hogy a Külső-Somogyi dombságnak a területre eső részén egyetlen éghajlatkutató állomás sem volt, s ma sincs. A környező területek állomásai közül ezt a vidéket Kaposvár és Iregszemcse (4. TVK-egység), illetve Tab (ö. TVK-egység) adataival jellemezhetjük, a Balaton- felvidék középhegységi tájait pedig Veszprém (5. TVK-egység) és Farkasgyepü (1. TVK-egység) adatai reprezentálják.

A területnek 30 legalább öt évtizede működő csapadékmérő állomása van, amelyek közül a csapadékviszonyok átlagos értékeinek és szélsőségeinek jellemzésére, Tihany és Balatonkenese klímaállomások adatai mellett, Városlőd anyagát is felhasználtuk.

2.213 Makroszinoptikus időjárási típusok

Hess és Brezowsky kutatásainak felhasználásával az egész ország területére s így területünkre is érvényes nagyterületeken (pl. kontinensrészeken) egyidejűleg előforduló (makroszinoptikus) időjárási típusokat Péczely György állította össze. Ezeknek a jövőben a távprognózisokban is közlendő makroszinoptikus típusoknak az ismerete a vízgazdálkodási gyakorlatban is hasznosítható lesz, mivel minden egyes betűszimbólummal jelölt időjárási típushoz az ország különböző tájain meghatározott időjárási elemek (hőmérséklet, légnyomás, csapadékösszeg és esetleg — intenzitás, stb.) tartoznak. (A CMm típus előrejelzésekor pl. nyáron a Dunántúl egyes részein 50 mm-t meghaladó, a Tiszántúlon alig 1—5 mm-es csapadékra lehet számítani.)

Az 1. táblázatban csak azt a 9 időjárási típust ismertetjük, melyeiknek évi előfordulási gyakorisága hazánkban az 5%-ot meghaladja. — A 10%-ot meghaladó gyakoriságú típusokat az I., az 5—10% közöttieket a II. kategóriába soroltuk.

Az 1. táblázatban szereplő időjárási típusok jellemzése:

A: Anticiklon centrum, illetve levegő-szétáramlá- si terület (divergencia) a Kárpát-medence felett. Szélirány: határozatlan jellegű. Tartós szárazság.

50