Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
A Balatontól északra igen változatos geológiai alapanyagon (dolomit, lösz, bazalt, pannon üledékek, permi homokkő, harmadkori mészkő stb.) nagyon változatos talajtakaró alakult ki. Az itt elhelyezkedő rendzinák, humuszkarbonát talajok, fekete nyiroktalajok, valamint podzolos és agyag- bemosódásos barna erdőtalajok vízgazdálkodási tulajdonságai elsősorban nem a talaj genetikai típusától, hanem az alapkőzet minőségétől, a domborzati elhelyezkedéstől, az erodáltság mértékétől, s mindenekelőtt attól függenek, hogy a felszínhez milyen közel jelenik meg a vízzáró alapkőzet. A balatoni felvidék bazaltkúpjai gyakran teljesen kopárak, vagy az ezeket borító fekete nyirok alig pár cm vastag. Ilyen esetben a „talaj” vízgazdálkodásáról alig beszélhetünk. A rendzinák, humuszkarbonátok, felszínhez közeli és tömör alapkőzettel rendelkező barna erdőtalajok vízbefogadóképessége szintén egészen minimális. A pannon üledékeken és löszön kialakult agyagbemosódásos barna erdőtalajok és barnaföldek vízgazdálkodási tulajdonságai már kedvezőbbek. Egészen sajátságosak viszont a tapolcai medence tőzegláptalajainak tulajdonságai. A TVK-egység Balatontól D-re elterülő része egységesebb. Itt a magasabb részeken — löszön — agyagbemosódásos barna erdőtalajok, az alacsonyabb térszíni fekvésű helyeken — homokos löszön — barnaföldek találhatók. A В-szint kedvezőtlen tulajdonságai (tömöttség, nagy agyagtartalom, rossz szerkezet stb.) itt nem jellemzőek, s e talajok jó vízgazdálkodásúak. Vízvezetőképességük jó, s víztározóképességük is megfelelő. Holtvíztartalmuk vízkapacitásukhoz viszonyítva kicsi, s átlagos csapadékviszonyok mellett a növények zavartalan vízellátását a felvehető vízkészlet bizto- stíani tudja. A TVK-terület D-i részén (agyagbemosódásos barna erdőtalajok) a talaj vízgazdálkodása rosz- szabb mint az É-ra elterülő barnaföldeken, a cser- nozjom barna erdőtalajokon és az ÉK-i részeken megtalálható csernozjomokon. A Balatontól D-re elterülő részeken, a térszín legmélyebb helyein a láposodás és mocsarasodás folyamatának eredményeként gyakran gazdag tőzegkészlettel rendelkező síklápok helyezkednek el. Legnagyobb ezek közül a Nagyberek, ahol vízrendezett láp területen intenzív mezőgazdasági termelés folyik. A nyíltárkos altalaj öntözésre berendezett kotus lápon eredményes zöldség (káposzta, dinnye, gyökérzöldség) és ipari növény (kender) termesztés folyik. A D-i részen a növénytermesztés főnövényei a búza, rozs, kukorica, burgonya. Öntözésre való alkalmasság szempontjából elsősorban a Balaton D-i partvidéke és külső Somogy kevésbé dombos területei jöhetnek számításba. Itt a terület vízgazdálkodási tulajdonságai kedvezőek és a domborzat szabja meg, hogy melyik öntözési módot alkalmazzuk. Elsősorban a Balaton parti zöldségtermesztés továbbfejlesztése valósítható meg sikeresen öntözéssel (pl. a Siófok környéki csernozjomokon stb.). Ezeken a területeken az öntözés káros hatásaival számolni nem kell. A Balaton menti lápterületeken telkesítés és vízrendezés után (a Nagyberkihez hasonlóan) eredményes növénytermesztés folytatható, nyíltárkos altalaj öntözéssel. Rizstermesztésre a körzet területén alig van lehetőség (Zamárdin történtek kísérletek), s ugyancsak kevés az olyan terület, ahol halastavak létesítése indokolt és gazdaságos. 2.125 A talajeróziós viszonyok jellemzése A „Talajeróziós viszonyok” c. 1:500 000 méretarányú térkép szerkesztésénél feltüntettük a különböző mértékben erodált területeket, megkülönböztetve a gyengén erodált szántókat, melyeken az eredeti talajszelvénynek még legalább 70%-a megmaradt, a közepesen erodált területeket, melyeken a talajréteg 30—70%-a pusztult el, valamint az erősen erodált talajokat, melyek szelvényében az eredeti rétegnek csak 30%-a maradt fenn, vagy a megmaradt réteg nem vastagabb 30 cm-nél. Ezek a területi elhatárolások az 1:75 000 méretarányú felvételek alapján történtek. Becslés- szerűen jelöltük ezen kívül a deflációs területeket, melyeken száraz időszakokban a növényborítás nélküli felszíneken a szél felragadja és elszállítja a talajrészecskéket. Jelöltük a nem erodált, valamint a szedimentá- ciós területeket is. Külön jelzéssel tüntettük fel a geológiai viszonyokat, az erózió szempontjából hasonló viselkedésű csoportokba vonva össze a kőzeteket. A térkép, valamint a térképezés közben szerzett tapasztalatok alapján a terület talaj eróziós viszonyait a következőkben jellemezhetjük: Az erózió mértékét, úgy mint az erősen-, közepesen-, gyengén erodált területek egymáshoz való százalékos arányát, a 30:30:10 arányszám fejezi ki. A terület két egymástól lényegesen eltérő részből áll, a Balatonfelvidékból és a Somogyi dombvidékből. a) A Balatonfelvidék középhegységi területein a bazalton, dolomiton, mészkövön és permi homok- kövön kialakult talajok között sok a sekély termőrétegű, rossz vízgazdálkodású talaj. Itt a lejtőviszonyok is kedveznek a talajeróziónak, mely legtöbb esetben árkos, vízmosásos alakot ölt. A talajok kultúrába vétele az erodálhatóságukat jelentősen megnöveli. Különösen nagy a veszély a szőlőterületeken, melyek déli kitettségük és meredek lejtőjük miatt a nyári heves záporok alatt igen sok talajt vesztenek. b) A Somogyi dombvidék löszös, homokos talajai között megkülönböztetjük a Balatont kísérő fiatal homokterületet. Ezen ritkább és kisebb mértékű az erózió. A régi löszhátak maradványain a felületi rétegerózió mellett igen sok a vízmosás is. A terület D-i részének tagolt felszíne az erózió mértékét jelentősen fokozza és ezzel párhuzamosan nő a további erózió veszélye is. A lepusztult talajrétegek helyén felszínre került lösz és homokos lösz az eróziónak csak igen kevéssé áll ellen különleges tulajdonságai következtében. 7 3 TVK 49
