Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
A negyedkor Külső Somogybán főleg lösz, a Balatonra merőleges völgyekben homok, Belső Somogybán folyóvízi homok képviseli. Holocénben keletkezett a balatoni berkek és a mélyebb völgyszakaszok tőzeges üledéksora, az öntés képződé- nyékén kívül. 2.12 A TERÜLET TALAJVISZONYAI 2.121 A terület általános talajtani ismertetése 2.1211 A TÁJ FOGALMA; A TÁJALKOTÓ FÖLDRAJZI TÉNYEZŐK A táj önálló, meghatározott, állandó fejlődésben levő természeti egység, mely a tájalkotó tényezők együttesének hatására alakult ki. A természeti táj fogalmába beletartozik az emberi élet hatására bekövetkezett változás is. Ott, ahol az ember rövi- debb, hosszabb ideig megfordult, jelenlétének, tevékenységének látható nyoma maradt, mely ugyanúgy hozzátartozik a természeti tájhoz, mint egyéb tájalkotó tényezők. A táj egyben természettörténeti kategória is, mert a ritmusos kéregmozgások, éghajlatváltozások összjátékának eredményeként kialakult szakaszos fejlődés pillanatnyi állapotát jelenti. A táj kialakulását, jellegét a tájalkotó tényezők szabják meg. Ezek elemed: a szilárd kéreg (kőzet, szerkezet, domborzat), a légkör (éghajlat), a vizek, az élővilág és a talaj. A tájalkotó és egyben talajképző tényezők földrajzi zónánként más-más jellegűek. A sarkvidéki övezetben az éghajlat az uralkodó, az egyenlítő vidékén az éghajlat és a növényzet, a sivatagokban a besugárzás’ hatására fellépő aprózódás, valamint a defláció. A mérsékelt égövi zónában a táj fejlődésének lényeges tényezője a folyóvízi erózió és akkumuláció. Itt a folyóvíz mennyiségét és munkáját meghatározó éghajlati és szerkezeti elemek, valamint az ezek hatásából formálódó domborzat szabják meg a táj alakulását. Hazánkban is a domborzat a táj váza. A domborzat döntő fontosságú az éghajlati elemek eloszlásában. Megszabja a vizek időbeni és: térbeni lefutását, továbbá hatással van a növénytakaró kialakulására is. Ebben az együttesben jelentős szerepet játszik az emberi beavatkozás a természet rendjébe; a gazdálkodás, a talajművelés, a növénytakaró megváltoztatása, a talajerózió meggáíMsa vagy elősegítése. A domborzat alkalmas arra, hogy azonos tájalkotó tényezők segítségével hasonlóvá formálja a vidéket. Ezen az alapon Magyarország területe nagy egységekre, nagy tájakra osztható. Az ország hat nagytája: az Alföld, a Kisalföld, az Alpokalja, a Dunántúli-dombság, a Dunántúli-középhegység valamint az Északi-középhegység. A szerkezeti és domborzati alapokon egyesített nagytájak a tájakat foglalják magukban, melyek kiterjedését az 5. ábrán közöljük. Magyarázat az 5. sz. »-Magyarország természeti-földrajzi beosztása« c. ábrához I. Alföld a) Mezőföld (a Fejér megyei Sárréttel) b) Dunavölgy c) Dráva melléki sík az Ormánsággal d) Duna-Tisza közi hátság e) Bácskai löszhát /) Alsó-Tisza mente g) Dél-tiszántúli löszhát h) Körösvidék (az Érmellékkel i) Bereg-szatmári sík (az Ecsedi láppal) j) Nyírség k) Bodrogköz (a Rétközzel) l) Hajdúság m) Közép-Tisza mente n) Jászság II. Kisalföld a) Győri-tatai teraszvidék b) Győri-medence és a Fertő-Hanság medence c) Marcal-medenoe III. Alpokalja a) Rábántúli kavicstakaró b) Kernen eshát c) Vasi-hegyhát (Alsóörséggel) d) Kerka-vidék e) Göcsej f) Soproni-hegység, Kőszegi-hegység IV. Dunántúli-dombság a) Zalai-dombság b) Belső-Somogy c) KüJső-Somogy d) Tolna-Baranyai dombság e) Baranyai szigethegység V. Dunántúli-középhegység a) Bakony b) Vértes (Vértesalja, Velencei hegység, Zámolyi-medence) c) Gerecse (Zsámbéki-medenoével) d) Budai-Pilisi-hegység e) Visegrádi-hegység VI. Eszaki-középhegység a) Börzsöny b) Cserhát és a Gödöllői dombság c) Mátra d) Bükk e) Nógrádi-medence f) Karan cs-Medves g) Borsodi-medence h) Aggteleki-karszt i) Cserhát j) Zempléni-hegység 45
