Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
napsütétes órák magas száma 2000 körüli. Az uralkodó szélirány észak-keleti és észak-nyugati, ezek a szelek igen erősek, 3—4 napig szakadatlan erősséggel lépnek fel. A léghőmérséklet évi átlaga 10,7° C. A leghidegebb hónap 50 év átlaghőmérséklete Keszthelyen — 0,8° C, a legmagasabb 21,5° C. A terület legnagyobb szabad vízfelületének a Balatonnak évi párolgása sokévi átlagban 893 mm. A talajvízszintnek évi rendszeres és jellegzetes játéka van, mely hasonló a talajviszonyok között a kontinentálissal, arányban van bizonyos késéssel. Jellemző a májusi fagyveszély, a folyók és tavak nyári kisvizei. Felszíni vizek A 3. sz. Balatoni Vízgazdálkodási Keretterv területén a felszíni vízkészlet eloszlása elég kedvező. A Balaton hatalmas 600 km2 nagyságú tározó, amelyből a jövőben a művek kiépítése után a tartalékvíz a fürdőkultúra veszélyeztetése nélkül kivehető lesz. Felszíni vizeink mennyisége időben rendkívül szélsőségesen ingadozik, rendszerint a tenyészidőben, amikor az öntözéseknek van rá szüksége, igen csekély mennyiségű. Hogy a jövőben ki tudjuk elégíteni az egyre növekvő vízigényeket, elsősorban meg kell építeni a partvédelmet és a Sió lépcsőzését. Rendszeres vízhőmérséklet-mérések 1921-től folynak a Balatonon. A tó vízszínének pillanatnyi helyzetéről, illetve a vízfelszín időszakonkénti változása alapján számítható készletváltozásokról a tó partján, általában a kikötők medencéjében elhelyezett vízmércéken végzett leolvasások adnak tájékoztatást. összesen 17 állomáson végeznek észleléseket. A terület felszíni vízkészletét a Balaton és az 5580 km2 vízgyűjtőterület mintegy 30 kisvízfolyása és a Zala képviseli. A vízhozamot az utóbbi évtizedektől eltekintve még a Zalán is alig-alig mértek, a kisvízfolyásokon pedig egyáltalán nem. 1950—55. között a Zalán 15 helyen, kisvízfolyásoknál 10, patakon 18 szelvényben végeztek rendszeres vízhozamméréseket. A Zala torkolati szelvényében lefolyó vízhozamok sokévi átlagát 10 m3/s-ban jelölhetjük meg. (Számított érték.) A déli parti vízfolyások együttes hozama 3 m3/s. Az északi parton Balatonba torkolló vízfolyásoké 4 m3/s-re tehető. A Balatont tápláló vízfolyások összhozama tehát 17 m3/'s-ra becsülhető, ami a tó felületére vonatkoztatva évi 887 mm vízoszlop mennyiségnek felel meg. A mérések a VITUKI által folyamatban vannak, további értékelésük ezután történik. Felszínalatti vizek A talajvízkészlet számbavételénél két alapelvet követünk. Elsősorban csak a jó vízadó képességű területrészeket vettük figyelembe, azokat, ahol a talajvíz még jó vízvezető rétegekben helyezkedik el, így gazdaságos vízkitermelés érhető el. Ezeknek a kiterjedése mintegy 520 km2, kereken 15%-a a TVK területének. A hasznosítható talajvízkészletet a vízvezető rétegek mozgásban levő, a hidrológiai körfolyamatban résztvevő dinamikus vízkészletekből, a talajvízforgalomból határoztuk meg. Folyamatosan és tartósan kitermelhetőnek tartjuk a dinamikus vízkészlet egy részét, azt ami a horizontális szivárgás formájában mozgásban van, és kitermelése az adott terület statikus vízkészletét nem csökkenti. A 3. sz. Balatonvidék VK talajvízben igen szegény. A hasznosítható talajvízhozam összmennyisé- ge 0,3 m3/s, ez a terület a Balatontól délre található. A talajvíz vegyi összetétele keménység, ol- dottsó stb. alapján igen változó. Teljesen használhatatlan talajvízzel nem számolunk. Rétegvíz kitermelhető mennyiségét földtani tájegységekre bontva és azon belül víztartó szintenként határoztuk meg. A TVK II. és XII. fejezetei az utánpótlódó dinamikus készletet, részben a statikus készlet egy részének felhasználását is tervbe veszik. A rétegvízkészlet közepes, 1,5 m3/s megoszlása egyenlőtlen, főleg a Balatontól délre található. A karsztvízkészlet hegységekre, illetve hegységrészekre megállapított vízkitermelési értékkel vettük számításba a II. és XVII. fejezetben. A terület vizei két minőségi osztályba scorolha- tók: a vízkivételek útján nyert víz mindenre felhasználható, a bányavíz csak ipari célokra. Szabad karsztvízkészlet 2 m3/s felhasználását elsősorban a Balaton-környéki ivóvízellátásra kell előirányozni. Ásvány-, hév- és gyógyvizekkel részletesebben a XIII. fejezet foglalkozik. A jelenlegi feltárás mellett részletes készlet megállapítást végezni nem lehet. A már ismert hévízi terület gyógyvízkészletének kihasználtsága 94%, nagyobb mértékű növelése nem lehetséges. A Balatontól délre, a somogyi dombvidéken valószínű számos termálvíz feltárási lehetőség van, a becsült szabadkészlet 695,5 1/s-re tehető. A meleg- és hévizek a terület általános és helyi sajátosságainak megfelelően a legkülönbözőbb ösz- szetételűek lehetnek, ezért csak a ténylegesen feltárt víz minősége alapján lehet sorolni a készleteket. 2.203 Arvízmentesítés, árvízvédelem. Folyók és tavak szabályozása A 3. sz. Balatonvidék TVK területén a Zala alsó szakaszának árvízvédelmével és a Balaton szabályozásával foglalkozunk részletesen. A Zala árvízvédelmi vonalának építésével a környező területek árvizek pusztításától való védelme, a vízhozam, hordalék, jég kár nélküli levonulása a cél. Részletesen csak a .Zala-balparti védővonalával foglalkozunk, mert az képezi a 3. sz. Balatonvidék TVK anyagát. A teljes Zala menti védelmi vonal egyetlen árvízvédelmi szakaszt foglal magában, ennek egy részét alkotják a balparti töltések. Az árvízvédelmi töltéseket az 1921-ben alakult kisbalatoni vízrendező társulat építette. A töltése- zett medrek mély árvízvédelmi öblözetet alakítod tak ki. 318
