Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
1953-ban a védvonal a Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság, illetve jogelődjei kezelésébe került. 1960-ban a Zala balpartján a védővonal hossza 39 816 fm, a mentesített ártér 6027 ha. A távbeszélő-vonal hossza 26,10 km. Tábveszélő állomások száma 2 db. A Balaton vízszintjének szabályozásával már a rómaiak foglalkoztak. A XIX. század eleje óta állandóan napirenden volt a Balaton-szabályozásá- nak gondolata különböző szempontok előtérbe, ill. háttérbe helyezésével, amíg a mai érvényben levő 45.151/1960. számú OVF utasítás kiadást nyert. A század elején a fürdőkultúra rohamos fejlődése a partvédelemben is fejlődést hozott. A vízállás szabályozásának hosszú múltja mellett alig van adat a Balaton partjának szabályozására vonatkozóan, ez a Balaton part magántulajdon jellegéből ered. 1925-ig minden telektulajdonos a partját engedély nélkül védhette. 1925-től a Balatoni Kikötők Felügyelősége hatásos működése következtében megindult a nagyobb arányú partfalépítés (függőleges, ferde homlok felületű partfalak, kőhányás, szádfal és azok kombinációi). 1934 után kezdték meg az íves felületű partfalak építését, valamint a KND típusú és előregyártott vasbeton partvédőművel való kísérleteket. Ebben az időben merült fel először a balatoni szabályozási vonal gondolata, amely azóta többször módosult és jelenben sem tisztázott végleges helye. A második világháború után megépül az új vízleeresztő és hajózsilip és a partvédőművek építésében és fejlesztésében is jelentős változások történtek. Országos tervpályázat kiírása történt a balatoni partvédőművekre, s ennek során a szádfal nélküli KND partfal és a kőhányás, mint a partfalépítés lényeges eleme került előtérbe. A Balaton szabályozásával kapcsolatos teendőket a vízügyi szolgálat különböző szervei intézték. 1960 óta az akkor életrehívott Balaton Vízügyi Ki- rendeltség végzi. A Balaton partjának védettsége 1960-ban: Teljes parthossz 195,1 km. Partvédőművel megvédve 50,9 km. Partvédőművel nincs védve 144,2 km. Ebből nádassal némileg védve 90,0 km. Teljesen védetten 54,2 km. A fejlesztés során a Zala balpartjának töltéseit nagyobb árvizek levezetésére is biztonságossá kell tenni, hogy a környező területek mezőgazdasági hasznosítása főleg jóminőségű takarmány termelésével biztosítható legyen. Ennek érdekében 1980- ra az alábbiakat terveztük: Gátőrtelep 1 db. A távbeszélő-hálózatot 3,2 km- re kell bővíteni. A töltések megerősítéséhez és építéséhez 222 900 m3 föld mozgatását irányoztuk elő. Ennek összes költsége 12 millió Ft. A Balaton szabályozásának kérdésében a fürdőkultúra és idegenforgalom fejlődésének következtében a partfelépítéseket kell a következő 20 évben a jelenlegi ütemben 2 km/év folytatni. A Balaton vízszintjének szűkebb határok közé szorítása nem oldható meg gazdaságosan. A Balaton-part partvédőművel való megvédését a déli parton kell a legsürgősebben eszközölni, amely alatt a Bala- tonmária nyugati határától a Balatonaliga keleti határáig terjedő partszakaszt értjük. Az uralkodó szélirány következtében a fenti partszakaszok vannak a hullámok romboló hatásának legjobban kitéve. A Balaton feliszapolódása elleni védelem kérdésében a keszthelyi öböl környékén és a Zala folyó mentén van a legtöbb tennivaló. Partvédelemre a szükséges kotrásokkal együtt az alábbi mennyiségeket terveztük: Az építendő új partfal hossza 40 km, ebből 35 km a déli parton, 5 km pedig az északi parton kerül megépítésre. Szabályozó kiegészítés 10 ill. 2 km, összesen 12 km szükséges. A kotrások meny- nyisége a fenti megoszlás szerint 3,5—3,5 millió m3-t tesz ki. A felhasználandó kőanyag mennyisége 133 000 m3 a szükséges betonmennyiség 63 000 m3 Ennek építési költsége 411 millió Ft. összes költsége 488 millió Ft. A 3. sz. Balatonvidék TVK területén tehát árvíz- védelemre és tószabályozásra összesen 500 millió forintot kell fordítani. A Zalán a rendezés után a fenntartási munka elegendőnek bizonyul, de a balatoni partfalépítések üteme 1980 utáni 15 év alatt várhatóan nem fog csökkenni. Tehát 1980—1995-ig 30 km partfal és 5,3 km szabályozás kiegészítés építése szükséges, 205,3 millió forint költséggel. 2.203 Síkvidéki területek vízrendezése A Balaton körül elterülő belvízöblözetek 1864 előtt az ős Balatonhoz tartoznak, vízfelületük azzal összefüggött. A mezőgazdasági termelés megvalósítása érdekében a felszíni vizeket le kellett vezetni. A Balaton vízszintjének leszállításával, a Sió szabályozásával és a Zala rendezésével vette kezdetét a belvíz- rendezés. A felszíni vizek levezetése a később épített szivattyúállások, szivattyútelepek ellenére is lassú volt, a kis terepesés és a mellékcsatorna hálózat hiánya miatt. Ebből eredően a területen rét- és legelőművelés alakult ki. A fejlesztésnél azt kívánjuk elérni, hogy a talajvízszintet csatornahálózat létesítésével, szivattyútelepek korszerűsítésével és létesítésével a mezőgazdasági növények szempontjából kívánatos szinten tartsuk, tehát csapadékos időszakban a vízszintet le kell szállítani, száraz időszakban viszont vízszintszabályozó művek segítségével a csatornahálózatban a felszíni vizet visszatartjuk a talaj vízháztartási egyensúlyának biztosítása érdekében. A Balatonhoz csatlakozó belvízöblözetek fejlesztés szempontjából három csoportba sorolhatók. a) A Kis-Balaton belvízrendszer Zala-balparti része, amely a múltban csak kis mértékben lett mezőgazdasági célból figyelembevéve. Az öblözet talaját vastag tőzegréteg alkotja, amely fontos ipari nyersanyag és a terület mező- gazdasági hasznosításánál ezen népgazdasági érték megóvására is figyelemmel kell lenni. 319
