Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
A vízgazdálkodás és az általa kiszolgált népgazdasági ágazatok fejlesztési lehetőségeinek felmérésében tájékozódni kell az egyes tájak távlati vízmérlegéről, vagyis a vízkészletek és a vízhasználatok várható alakulásáról is. A 20 éves előretekintést nyújtó 1980. évi helyzet felmérésben bizonyos mértékig támaszkodni lehet az utóbbi években, illetve évtizedben tapasztalt változások irányzatára és ütemére, továbbá egyes konkrét tervekre és fejlesztési előirányzatokra. A mintegy 50 évre előretekintő nagytávlati vízmérleg felvázolása során — különösképpen a vízminőségi kérdések és a vízhasználatok alakulása tekintetében — többé-kevésbé önkényes feltevésekhez kell kötni a számszerű értékelést, mert az ipar és a mezőgazdaság fejlődésének hosszú távlatát számos, ma még ismeretlen tényező is befolyásolni fogja. A fentiek alapján a távlati vízmérlegek összeállításában bizonyos területi és szerkezeti összevonásokat, illetve egyszerűsítéseket célszerű bevezetni. 2.31 VÍZKÉSZLET 1980-BAN A vízgazdálkodási célokra hasznosítható felszíni és felszínalatti vízkészletek időbeli alakulását lényegében csak az emberi beavatkozások (víztározás, erdőgazdálkodás, talajművelés, bányaművelés stb.) befolyásolják, mert a természeti tényezők (éghajlat, geohidrológiai viszonyok) csak geológiai időméretben változnak. A vízkészletek mennyiségi változása részben az ilyen célból végzett beavatkozások (tározók építése, az erdőgazdálkodási módok megváltoztatása, párolgáscsökkentő vegyszerek alkalmazása stb.) eredménye, részben más célú munkálatok (talajművelésben, a mezőgazdasági termelés viszonyokban, a bányaművelésben beálló változások stb.) járulékos következménye. Ezek a hatások általában előzetesen felmérhetők és a közelítő átlag, illetve szélsőértéke alapján számszerűen is értékelhetők. Lényegesen nehezebb a vízkészletek minőségi változásainak előzetes értékelése, mert az a rendkívül gyorsan változó ipar-technológiai folyamatok függvénye és alakulását nagymértékben befolyásolja az is, hogy milyen mértékben sikerül érvényre juttatni a vízkészletek minőségének megóvására vonatkozó előírásokat. A vízkészletek nagyságának és minőségének előzetes értékelésében előnyt jelent, hogy a Balaton- vidék területének vízrendszere teljes egészében az ország határain belül ered. 2.311 A vízkészlet nagysága 1980-ban A 2.2 pontban összefoglalt adatokból kitűnik, logy a Balatonvidék felszíni vízkészletének jelentékeny része a Balatonbó kivehető vízfelesleg, aminek jövőbeli alakulása legfőképpen a vízszintszabályozás eredményességétől függ. A Balaton 2.3 Távlati vízmérlegek északi és déli partvidékének kisvízfolyásaiból biztosítható vízkészlet tározómedencék létesítésével növelhető. A terület hasznosítható karsztvízkészlete — bányaművelés várható bővülése következtében — 20 éves távlatban számottevően csökkenni fog. A vízfolyásokból és a talajvízből kitermelhető vízkészlet alakulását kis mértékben az erdőgazdálkodási viszonyok és a mezőgazdasági terméshozamok növelésében elért eredmények is befolyásolhatják. Húsz évi távlatban említést kívánnak még a vízfelületek és a természetes térszín párolgásának vegyszerekkel való csökkentésre irányuló kutatások. 2.3111 A BALATONBÓL KIVEHETŐ VÍZKÉSZLET A Balatonból 12 m3/s-nyi évi átlagos vízfeleslegének legnagyobb részét — amint az előzőekben már említettük — a vízszintszabályozást szolgáló vízeresztések kötik le. A vízszintszabályozásra fordított vízmennyiségek hatékonyságát elsősorban a Balaton vízállásának előzetes ismerete, vagyis a tó vízviszonyaira vonatkozó hosszú idejű előrejelzések tudnák fokozni. A tavaszi legnagyobb vízállások 4 hónappal való előzetes ismeretében igen jelentékenyen lehet csökkenteni a Balaton éven belüli vízszintingadozásait. Az előrejelző szolgálat várható fejlődését tekintve a jelenlegi mértékű vízszintszabályozás mellett 1980-ban — a jelenlegi 2,5 m3/s helyett — mintegy 3,5—4 m3/s vízmennyiséget lehetne vízhasználati célokra felhasználni. Tekintve azonban, hogy az idők folyamán a fürdőkultúra fejlődésvei a vízszintszabályozással szemben támasztott követelmények is fokozódnak, célszerűnek látszik az 1980. évi vízmérlegben 2,5 m3/s-ig terjedhető balatoni vízkivétellel számolni. Ebből azonban 1,5 m3/s már a jelenlegi vízmérlegben szerepel, ezért 1,0 m3/s többletet veszünk csak figyelembe a nagytávlati vízmérlegben. Ha a tó partián, vagy a Sió mentén olyan vízigények jelentkeznek, amelyeknek kielégítése bizonyos mértékig összeegyeztethető a vízszintszobá- lyozást szolgáló vízeresztésekkel (pl. halastavak feltöltése), a fenti értéknél nagyobb vízmennyiséget lehet hasznosítani a Balaton vízfeleslegéből. 2.3112 a víztározással elérhető KÉSZLETNÖVELÉS A hegy- és dombvidéki víztározással foglalkozó XII. fejezet a Balatonvidék területén 9 jelentékenyebb hegy- és dombvidéki tározási lehetőséget tart nyilván 29 millió m3 együttes tározótérfogattal. A mezőgazdasági célra létesítendő tározókat a mérlegben úgy vettük figyelembe, hogy az éves tározók hasznos térfogatát egy öntözési idény (5 hónap), többévesekét pedig két idény (10 hónap) másodperceivel osztottuk. Ugyanígy jártunk el az emeltszintű halastavak esetében is, azok hasznos térfogatának a felső 50 cm-es réteget tekintve. Más célra szolgáló tározók esetében teljes évre elosztva határoztuk meg a jellemző vízsugarat. Az így számítható teljes többlet 4,05 m3/s. 294
