Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
2.3113 AZ ÉLŐVÍZ (ALAPVlZ) SZÜKSÉGLET 1980-BAN A felszíni vizek használható készletét — amint a 2.2 ponttal kapcsolatosan részletezve van — a teljes kisvízi vízkészlet és a mederben hagyandó élővíz (alapvíz) különbségeként állapították meg. Az 18-80. évi vízmérleg esetében élővízként a kérdéses hónapbon előforduló minimális vízhozam 75%-a szerepel. Feltételezhető, hogy hosszabb távlatban az élővízigény viszonylagos nagysága a szennyvizek tisztítására és elhelyezésére vonatkozó előírások fokozottabb érvényre jutásával fokozatosan csökkenni fog. Az 1980. évi felszíni vízkészlet megállapításában — az ország egész területére érvényes előírás szerint — ezért az élővízigényt a havi minimális vízhozam 25%-ában vesszük figyelembe, vagyis az 1960. évi állapothoz képest lényegesen nagyobb hasznosítható vízkészletekkel számolunk. 2.3114 A FELSZÍNALATTI VÍZKÉSZLET 1980-BAN Az 1960. évi állapotra becsült talajvízkészlet csökkenését, vagy növekedését számos körülmény okozhatja. Csökkentheti a talajvízkészletet a belvízlevezető, illetve lecsapoló hálózat fejlesztése, a kisvízfolyások medrének rendezése, a mezőgazdasági terméshozamok növelése stb. Növelheti a talajvízkészletet a nagybbarányú öntözés, halastavak és tározómedencék létesítése, a folyók csatornázása, a felszínalatti víztározás (talaj vízdúsítás), stb. A helyi adottságoktól függően csökkentőén, vagy növelőén hathat a talajvízkészletre az erdőgazdálkodás módjában beállott változás. Minthogy a fenti tényezőknek a Balatonvidék területén való fejlődését és összhatásukat szinte lehetetlen előzetesen felmérni, figyelembe véve továbbá, hogy az 1960. évi készlet mag is közelítő, becsült érétk, az 1980. évi vízmérlegben változatlanul megtartottuk az ez idő szerinti állagra becsült 300 1/s talajvízkészletet. A karsztvízkészlet és a rétegvízkészlet alakulásában egyedül számszerűen értékelhető tényező a bányavíz kitermelés. Minthogy ez a vízmennyiség részben hasznosításra kerül, részben növeli a felszíni készletet, a teljes mérlegben hatását figyelembe vennünk nem kell. Ez a közelítés legfeljebb annyi bizonytalanságot jelent, hogy a készletnek egyes csoportjain belül változik a kihasználás aránya. Az erre vonatkozó adatok még bizonytalanok, az elhanyagolás tehát nem ad nagyobb hibát, mint ha a bányavizek várható kitermelésének mértékét is figyelembe kívánnánk venni. A készletek alakulását befolyásolható egyéb tényezők hatása a készletbecslés bizonytalanságai mellett elhanyagolhatónak látszik. Ezért az 1980. évi karszt- és rétegvízkészlet is az 1960. évi állapotra megállapított 3919 d/s és 1474 1/s értékkel vetütk figyelembe. 2.312 A vízkészletek minősége 1980-ban A vízkészletek minőségének várható alakulását — mint elöljáróban említettük — rendkívül nehéz előzetesen értékelni, mert az ipari-technológiai eljárások és ezzel kapcsolatban az elhelyezendő ipari szennyvizek mennyisége és minősége az idők folyamán igen nagymértékben változhat. Országunkban a vízkészlet minőségének védelméről — a számos nyugati országban bekövetkezett katasztrofális helyzet tapasztalataiból okulva — külön kormányrendelet intézkedik (1/1961. sz. MT rendelet). Ha a rendeletben foglalt előírásoknak az elkövetkező évek során sikerül következetesen érvényt szerezni, az ország területéről származó vízkészletek ezidőszerinti minőségének megóvása biztosítottnak tekinthető, sőt bizonyos javulás is várható. Az 1980. évi vízmérleg összeálításában a Balatonvidék területén — rendeletekben és megállapodásokban foglaltak érvényre juttatását és szükség szerinti folyamatos kiegészítését feltételezve — a jelenlegi vízmennyiségi állapotot vettük alapul. 2.32 V1ZFELHASZNÄLÄS 1980-BAN Az 1980. évi vízfelhasználási adatok megállapításának alapját a 3. sz. Balatonvidék VK vízhasználati fejezetei szolgáltatják. Minthogy ezek a fejezetek párhuzamosan készülnek és végleges lezárásukhoz éppen a vízmérleg-vizsgálat eredményei adhatnak támpontokat, a csatolt vízmérlegben feltűntetett vízfelhasználási értékek nem tekinthetők minden részletükben végleges adatoknak. A vízfelhasználási adtokat a jelenlegi (1960. évi) vízmérlegben alkalmazott ágazatonkénti és részterületenkénti bontásban foglaltuk össze. Megállapításuk módjára és pontosságuk megítélésére az alábbiak szolgálhatnak támpontul : a) A kommunális és az ipari vízhasználatok adatainak megállapításában a nagyobb településekre kidolgozott 20 éves fejlesztési tervek szolgáltak alapul (Keszthely, Tapolca, Siófok). A kisebb települések vízigényének várható alakulására az Országos Tervhivatal állapított meg a lakosok számára vonatkoztatott irányszámokat. A nagyobb településekre kidolgozott fejlesztési tervek az igénybe venni tervezett vízkészletek fajátáját is megadják, a kisebb települések esetében a vízkészlet féleségen- kénti megoszlását az egyes részterületek vízviszonyainak sajátosságait figyelembe véve becsléssel lehetett megállapítani. b) A vízfelhasználás legjelentékenyebb tételéről, az 1980. évi öntözési és halászati vízigényekről a 3. sz. Balatonvidék VK-egység területére vonatkozó adatok meglehetőesen hiányosak. A Balatonból mezőgazdasági célokra közvetlenül kivehetőnek ítélt 2,5 m'Vs-nyi vízmennyiséget a 2.3112 pontban említett általános tájékoztatást nyújtó vizsgálatok eredményei alapján állapítottuk meg. Kívánatos volna, hogy erre a célra a szóbanforgó vízigények sajátosságait és a gazdaságossági mutatókat is figyelembe vevő részletes vizsgálat történjék. 295
