Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
ték egységes alapulvétele azt jelenti, hogy az ivó- és ipari vízellátásnál gyakorlatilag a teljes biztonság követelményeit szándékoztunk kimutatni. 2.122 Területi bontás A vízkészletek és a vízigények térben is erősen változók. Hű képet kis területek, Ш. súlypontok egyedi vizsgálata és a szomszédos területek kölcsönhatásainak mérlegelése nyújthat. Kerettervezésnél ilyen részletvizsgálatokra sem mód, sem szükség nincs. A vízmérleg térbeli realitásának biztosítása érdekében vízfajtánként részterületekre bontottuk a TVK-egységek területét. Ily módon a vízigény- és a vízkészlet-eloszlás aránytalanságának a mérleg szempontjából félrevezető hatását elég jól ki tudjuk küszöbölni. A felszíni vizeknél ezt még egyes nagyobb vízfolyások „kiemelésével" is igyekeztünk szolgálni. A táblázatokban a felszíni vízkészlet vízgyűjtőhatárok szerinti beosztását a latin abc kisbetűivel, a partiszűrésű- és a talajvizeknek a felszínközeli víztározó-rétegek elhelyezkedésére figyelemmel kialakított részterületeit a görög abc kisbetűivel, míg a réteg- és a karsztvizeknek a vízföldtani tájegységek szerinti részterületeit a latin abc nagybetűivel jelöltük. 2.123 Minőségi bontás A vízhasználatok legtöbbje minőségi követelményeket támaszt. Vizeink minőségi jellemzői a meny- nyiségieknél is nagyobb változatosságot mutatnak mind térben, mind időben. Meghatározásukhoz csak az utóbbié vekben végzett rendszeres vizsgálatok szolgáltatnak több-kevesebb támpontot. Ezeket az adatokat felhasználva, a vízkészletet a felszíni és felszínalatti készletre való bontáson túl — a használhatóság szempontjából — négy minőségi kategóriába soroltuk: „A” .......mindenre alkalmas „B ”.......csak öntözésre (felszín alatti vizeknél; és ip ari célra) alkalmas „C”.......csak ipari és halászati célra alkalmas „D ”........mindenre alkalmatlan A felszíni vizek ismertebb, rendszeresebben vizsgált minőségeit — a csoportbaállítás számtalan nehézsége ellenére is — viszonylag elég jól meg tudtuk állapítani. A finomításnak az a mértéke, hogy a minőséget a vízhazomhoz kapcsoljuk, a jövő feladata. Mist még csak általános minőségi megállapításokat tehettünk. A felszínalatti vizek közül a talajvízminőség vizsgálata haladt leginkább előre. Ezért a talajvizeknél is eléggé jól meg lehetett becsülni a minőségi hovatartozást. A karsztvíz általában mindenre alkalmas minőségű, — a kiemelt bányavizek egy részén kívül. A rétegvíznél és partiszűrésű víznél minőségenként! szétválasztást, a kevés adat birtokában, tenni nem tudtunk. Ezért a partiszűrésű és a rétegvizeknél csak a mindenre alkalmas kategóriát alkalmaztuk. Meg kell jegyezni, hogy ezt a feltevést a későbbi részletesebb vizsgálatok általában valószínűleg megerősítik majd. Jelentősen nehezebb volt a minőségi bontás a vízigényeknél. Itt feltételeztük azt, hogy a víz- használat általában a számára megfelelő kategóriájú, s ha ez kevés, akkor egy fokozattal jobb vízkészletből elégíti ki egényeit. Ez a feltételezés némiképpen bizonytalan, de a nagy számok törvénye a hibákat kiegyenlítheti. 2.2 Jelenlegi vízmérleg 2.21 A VÍZKÉSZLET 1960-BAN E pontban — a részleteket mellőzve — a jelen TNerületi Vízgazdálkodási Keretterv II. fejezetének értékelő összefoglalását adjuk. 2.211 A felszíni vízkészlet A felszíni vízkészlet jellemző értékeit, — amint azt a 2.11 pontban már érintettük — a vízrajzi megfigyelések alapján, illetve a hidrológiai hasonlóság törvényszerűségeinek alkalmazásával határoztuk meg, a TVK-egység alsó határszelvényére vagy — ha ez a területen van — a torkolati szelvényre. Ebből következik, hogy általában a vizsgált szelvényen ténylegesen átfolyó vízmennyiség kiválasztott valószínűségű (pillanatnyi) hozamértéke volt a kiinduló érték. Ez tehát nem fedi a természetes állapotot, mert a mesterséges beavatkozások egy részének a következményeit is tükrözi. így tartalmazza a külföldi vízhasználatok hatását, a bányavíz-bevezetéseket, a szennyvíz-bevezetések minőségrontó hatását; de nem öleli fel a mezőgazdasági vízhasznosítások időszakosan és szakaszosan jelentkező módosító befolyását. A felszíni vízkészletet minőségi szempontjából az előzőkben már négy kategóriába soroltuk. A mérleg realitása érdekében a különválasztottuk a több TVK-egységet lényegesen érintő országos jelentőségű nagy folyókat, kiemeltük a TVK- egység legnagyobb víztárolóját a Balaton és csak ezen felüli kisebb vízfolyások készletével számoltunk, mint helyi vízkészlettel. Természetes hogy a helyi vízkészletet nem számolhattuk el mégegyszer a terület kisebb vízfolyásainál, vagy az országos jelentőségű vízfolyásoknál: a felsőbb vízrendszerben (vízfolyásnál, szakasznál) elszámolt vizeket az alsóbbnál levontuk. A vízkészletet igyekeztünk a rendszer legfelőbb területénél kimutatni, abból az elvből kiindulva, hogy a területen elosztva jelentkező víz értékesebb lehet, mint a befogadó vonala mentén a koncentráltan mutatkozó. Kivételt ott tettünk, ahol a befogadó a jelenlegi igényeket is csak úgy tudta kielégíteni, ha a felsőbb vízkészletből kiegészítést kapott. (Igyekeztünk tehát mindig a vízjogi törvény szellemében eljárni.) Ezen tehát mindig a vízjogi törvény szellemében eljárni.) Ezen gravitációsan átfolyó („átvett”) vizek között szerepel a felsőbb terület minimális élővízforealma is. A meglévő tározók hasznosítható készletet növelő hatását nem kell indokolni, míg a tározási lehetőségekről a 2.32 pontban emlékezünk meg. A 37 s TVK 239
