Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
szenny- és használt vizekkel külön is foglalkoztunk, mert az ivó- és ipari vízigényeknél nemcsak a vízfelhasználást (vízveszteséget), hanem az egész frissvízigényt kellett szakszerűségi okokból feltüntetni. A kisvízi készletnek egy jelentős hányadát elvileg nem szabad hasznosítani olyan vízgazdálkodási ágazatban, amely a kivett vizet nem adja vissza, így biztosítható a közegészségügyi szempontból megkívánt élővíz-forgalom és így tudják az ipartelepek a frissvízigényüket kielégíteni. Ennek az élővíz-forgalomnak a jelenlegi viszonyok mellett megkívánt minimális értékére — több érdekelt szervvel egyetértésben — a havi legkisebb vízhozam 75%-át vettük fel. Rá kell mutatnunk azonban arra, hogy a) az 1961. évi kisvíz idején végzett vízminőségi vizsgálatok szerint egyes folyókat jelenleg még olyan szennyezések érnek, amelyek ennél az értéknél jóval nagyobb, gyakorlatilag megvalósíthatatlan élővízigényt támasztanak, másrészt b) a vizek tisztaságának biztosítása tárgyában foganatosítandó intézkedések a távlatban mind belföldön, mind külföldön várhatóan a jelenlegi körülmények között becsült minimális élővíz-igényeknek kb. 1/3-ára való leszorítását eredményezi majd. A 2.41 táblázatnak a felszíni vízkészletre vonatkozó rovatait mind vízszintesen, mind függőlegesen összesítettük. Az összegek — a tározott többlet és a szenny-használt vizek kivételével — csak a számítás ellenőrizhetőségét szolgálják, de fizikailag nem értelmezhetők. E táblázatban megjegyezzük, ha a vízkészlet jelentékeny hányada külföldről érzik. Tettük ezt azért, mert a távlati tervezés során ezen vízfolyásoknál beható vizsgálatot igényelnek a környező államokban bekövetkező beavatkozások hatásai. Ezek egyes esetekben alapvetők lehetnek. — Az elmondottaknak megfelelően a 3. sz. TVK-egység felszíni vízkészlete;augusztusi 85%-os alapkészlet 1,3 m/s, amely vízátvezetésekkel és a Balaton megengedhető vízszintsüllyesztésével 3,2 m3/s-ra növelhető fiktív vízkészletet eredményez, míg a megfelelő 99%-os szeptemberi értékkel 1,1 m3/s alapkészlet is 2,9 m3/s fiktív készlet. 2.212 Felszínalatti víz 2.2121 PARTI SZŰRÉSŰ VlZ A 3. sz. TVK-egység területén említésreméltó partiszűrésű vízkészlet nincs. 2.2122 A TALAJVÍZ A talajvízkészlet számbavételénél két alapelvet követtünk. Elsősorban csak a jó vízadóképességű területrészeket vettük figyelembe, azokat, ahol a talajvíz jó vízvezető rétegekben helyezkedik el és így gazdaságon vízkitermelés érhető el. Ezeknek a kiterjedése mintegy 520 km2, azaz kereken 15%-a a TVK-egység összterületének. A vízkészlet mennyiségnek a megállapításánál másrészt nem foglalkoztunk az ún. sztatikus vízkészlettel. Ez a hézagokat kitöltő teljes víztérfogattal egyenlő, nagy mennyiséget képvisel, de csak egyszeri vízkitermelést, vízkészletfogyasztást tesz lehetővé. A „hasznosítható” talajvízkészletet a vízvezető rétegek mozgásban lévő, a hidrológiai körfolyamatban résztvevő dinamikus vízkészletéből, a talajvízforgalomból határoztuk meg. Folyamatosan és tartósan kitermelhetőnek (hasznosíthatónak) ítéltük a dinamikus vízkészlet egy részét, azt ami horizontális szivárgás formájában mozgásban van és kitermelése az adott terület sztatikus vízkészletét nem csökkenti. A Balatonvidék talajvízben igen szegény. A Balatontól északra fekvő rész jelentős területét a külszínig érő mezozoós kőzetekből álló hegységek foglalják el. Kisebb vízmennyiség kitermelését egyes homokrétegek teszik lehetővé. A hasznosítható talajvízhozam összmennyisége 0,3 m3/s. Egyes kutaknál kis vízadóképességre, maximum 100—200 lit/perc vízhozamra lehet számítani. A talajvizek szomszédos területekkel nincsenek kapcsolatban. A talajvizeket minőségileg (ellentétben a felszníi vizekkel —, nem 4, hanem 3 kategóriába soroltuk. Ha a víz SO3 tartalma 300 mg/1 és összke- ménysége 25 nk° alatti, továbbá a domináns anion és kation alapján öntözésre alkalmas típusú, akkor mindenre (ivóvíz céljaira is) alkalmasnak ítéltük. Magasabb SO3 tartalom vagy keménység esetén a talajvizet ivóvízellátáshoz már alkalmatlannak minősítettük, végül a kedvezőtlen típusú talajvizeket csak ipari célra alkalmazhatónak osztályoztuk. Teljesen használhatatlan minőségű talajvizekkel tehát nem számoltunk. 2.2123 A RÉTEGVÍZ A rétegvíz kitermelhető mennyiségét földtani tájegységekre bontva és azon belül víztartó-szin- tenkint igyekeztünk meghatározni. Ez a tájékoz- kus készletet, részben a sztatikus készlet egyrészé- nek felhasználását is magában foglalja. A vizsgálatok során természetesen igyekeztünk a rétegvizeket elválasztani a talajvizektől, illetve karsztvíztől. Ez, sajnos, nem minden esetben sike- tató jellegű érték részben az utánpótlódó, dinami- rült, de az egybefonódások nem okoznak számottevő hibát. A vízmérleg célját tartva szem előtt csak a hidegvízkészletet, vagyis a felső 400—500 m mélységig terjedő rétegekben található vizeket vettük figyelembe. A termálvízkészletet, illetve termálvízmérleget külön állítottuk össze a 2.2125, illetve 2.2325 pontban. A rétegvízkészlet minőségi megosztását a vízmérleg szempontjából nem készítettük el. Feltételeztük ugyanis, hogy minden rétegvíz megfelel — legfeljebb kezelés után — ivóvíznek és ipari víznek. (Öntözésre csak elenyésző mértékben használják és ennek fejlesztése nem is kívánatos.) Ezért minden rétegvizet „A” kategóriába soroltunk. A rétegvízkészlet tájegységeinek határai nem követik a TVK-egységek határait; ezért a szomszédos területek rétegvizei összefüggenek. A rétegvízkészlet megosztását a területarányok és a szétosztott területrészeken lévő vízadó szint-gyakoriságok alapján végeztük el. Tekintettel arra, hogy a rétegvízkészlet rendesen csak az előfordulási helyén, vagy annak egészen szűk környezetében ter290