Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)

XIV. fejezet. Vízparti üdülés, fürdés, vízisportok és természetvédelem

található. Az egyik (külső) tavat a XVIII. század derekán a Balatonba lecsapolták, a belső ma is egyik érdekes szépsége a tájnak. A Belső tó a Balatonnal semmi összefüggésben nincs, vízszintje 25 m-rel magasabb ugyan a Balaton vízszintjénél, azonban vize nem tud leszivárogni a Balatonba. Ugyancsak védett a félsziget egyetlen forrása, a Cyprián forrás és az ún. Kisöböl, amely mellé a M. Tudományos Akadémia Biológiai Kutató Intézete épült és amelyet az intézet tart fenn eredeti állapotában. A tájvédelmi körzetnek gazdag madárvilága és különleges növényzete van.

Az Országos Természetvédelmi Tanács kutatóházat létesített a félszigeten.

Tihannyal kapcsolatban feltétlenül meg kell emlékezni a kecskekörmökről is. Ez a Pannónia-ten- gerben élt Congeria nevű kagylónak megkövesedett és kecskekörömhöz hasonló része, amelyet a Garay János „Kecskeköröm regéjének” recitálásá- val árusító gyermekektől szívesen vásárolnak és viszik otthonukba a kirándulók, a felejthetetlen tihanyi kirándulás emlékeként.

Tapolcai tavasbarlang. Kutatás közben véletlenül fedezték fel a község belterületén az egyik utcában a föld alatt. A tó vize átlátczó tiszta, páradús levegője a légzőszervi megbetegedésekre is jótékony hatású. Legnagyobb terme 25 m hosszú és 6—8 m magas. Ritka természeti értékét kiemeli a tó állandó jellege. A legnagyobb földalatti tó körül feltáratlan kisebb tavak találhatók. A tó jelenlegi kiépítettsége mellett is számottevő belföldi és külföldi látogatottságnak örvend.

Védett források a következők : Vörösberény határában a Ferenc, Balatonarácson a Kolosvölgyi Lóczy, Pécselyen a Zádorkúti és Pulán a Kinizsi forrás. Ezeket a forrásokat védik a szennyeződéstől, hogy a turisták rendelkezésére állhassanak.

1.3 A fejlesztés szükségessége

1.31 A VlZPARTI ÜDÜLÉS, FÜRDÉS ÉS VlZISPORTOK FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE

A Balaton fejlesztése a belföldi turizmus és főként az idegenforgalom szempontjából is rendkívüli fontossággal bír. A kormányzat egészségügyi és szociális célkitűzéseinek megvalósítása során továbbra is számolni kell az életszínvonal állandó emelkedésével, ami a dolgozók kultúrigényeinek ngvekedéséhez vezet. Ez pedig magában hordozza az üdülési, fürdési és sportigények fokozott emelkedését, tehát az életszínvonal emelkedése mintegy kötelezően előírja a fejlesztést. Figyelembe kell venni, hogy az ötnapos munkahét kiterjesztésével jelentősen megnövekedik a hétvégi vendégforgalom.

Teljes mértékben nem hanyagolható el az sem, hogy az anyagi jólét emelkedése egyre nagyobb és nagyobb tömegek részére teremti meg az anyagi lehetőséget ahhoz, hogy a kedvezményes üdülésen kívüli formákat, tehát a magánüdülést is igénybevegyék, bár éppen az anyagi jólét következtében számolni kell azzal is, hogy a jövőben mindinkább többen töltik külföldön szabadságidejüket.

Mint már említettük, 1960. évben 1,4—1,5 millió fő volt a Balaton összes vendégforgalma. Ez a szám becsült adat, mert a teljes forgalomról a Központi Statisztikai Hivatal sem készít felvételt. A vendégforgalom jövőbeni növekedése tehát szintén csak becslésre alapozható. A becsléshez biztonságos támpontot a Központi Statisztikai Hivatalnak a kedvezményes üdülésben és a kereskedelmi forgalomban résztvevők számának már ismertetett alakulása nem nyújt. Az előbbi az utolsó két év adatai tükrében ugyanis mintegy 5%-os, az utóbbi viszont az utolsó három évre vetítve — és a külföldi forgalmat leszámítva — több mint 10%os emelkedést mutat. Ezért a VÍZITERV felmérési adataiból indokolt kiindulni, amely szerint 1980-ig az 1960. évi adatból kiindulva mintegy 95%-os növekedés vár aható az üdülőforgalomban és 34,5 %-os növekedés a hétvégi forgalomban. Ez számokban kifejezve az alábbiakat jelenti. Az 1960. évi 1,4—1,5 millió fős létszám középarányosát 1,45 miliő főt véve figyelembe, 13 hétvéget számítva mintegy 0,77 millió esik az üdülőkre és 0,68 millió fő a hétvégi forgalomra. Ennek megfelelően az üdülők száma 1980-ra 0,73 millió gyarapodással 1,5 millió főre, a hétvégi vikendezők száma pedig 0,23 millió gyarapodással kereken 0,9 millió főre, a teljes vendégforgalom pedig 2,4 millió főre emelkedik. 1980-tól jóval mértéktartóbb, a 20 éves időszak felének megfelelő mértékű becslés indokolt. Ilyen számítás mellett az 1960. évi létszámot figyelembe véve az üdülők száma 1995-re 0,36% gyarapodásai 0,99 millió főre, a teljes vendégforgalom pedig 2,77 millió főre tehető.

Ezenbelül az idegenforgalom várhatóan továbbra is — még legalább két évig — ugrásszerűen emelkedik. Az 1960. évi kereken 0,04 milliós fős létszámból kiindulva és évi 0,02 millió fős emelkedést figyelembevéve 1962. év végéig 0,09 millió főre lehet számítani. A további években 0,01 millió fő szaporodást figyelembe véve 1980-ra 0,2 millió fölé emelkedik a külföldi látogatók száma. Ez a száma is becsült szám, alapja az utolsó három év idegenforgalmának alakulása.

A Balaton jelenlegi üdülési és fürdési lehetőségei az ez idő szerinti igényeket többé-kevésbé kielégítik, de a további igényeket nem. Minthogy 1980-ig a forgalom a jelenlegi forgalomnak mintegy 65 %-ával növekedik, az üdülési és fürdési lehetőségeket is ilyen arányban kell fejleszteni.

A vízisportok területén a lehetőségek a vitorlázást kivéve a többi vízisport, tehát az úszás, evezés, kajak-kenú motorsport kívánalmait jelenleg sem elégítik ki. Az úszás lehetőségének biztosítására szabadvízű úszómedencék kialakítása szükséges, ennek megvalósítására azonban jelen keretterv időszakában csak egyes kiemelt üdülőhelyeken kerülhet sor. A vitorlázás vonatkozásában komolyabb mértékű fejlesztésére van szükség. Elsősorban tárolók, kikötők, klubházak építése, valamint a hajópark növelése a feladat. Ez utóbbiak tekintetében elsősorban az olimpiai és a nemzetközi ha264