Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
sportlétesítmények, és általában a fürdő- és üdülő- kultúlra emelése mind komoly vízgazdálkodási feladatok. Ezen túlmenően azonban a déli partvidék mezőgazdasági nagyüzemei, s az északi partvidék nagyüzemi szőlő- és gyümölcstermelő gazdaságainak ivóvízzel és üzemi vízzel való ellátása még növelte ezeket a feladatokat. Az állami és szövetkezeti mezőgazdasági nagyüzemekben összpontosúl a régebbi kisgazdaságokban szétszórtan jelentkező vízigény. Ezek az üzemek a fejlődés folyamán minőségi követelményeket is támasztanak, mert nem elégszenek meg az ásott kutak vizével, hanem azt mélyrétegű fúrt kutakból, vagy éppen közműves megoldással igénylik. A Balaton keletkezésénél fogva nem tartozik az állandó teknőjű, geológiai jellegű tavak közé, hanem a sekély horpadásokat kitöltő vizek, legtöbbször megrekedt vízfolyások által keletkezett „fertők” közé. Eredetileg a Balaton szó is ilyen fertőt jelentett. S a mai tudományos álláspont szerint a Balaton medrét a szél vájta ki az ún. balatoni törésvonaltól délre elterülő laza homokból. Az így keletkezett tavak partjainak határozatlanságára és változékonyságára legismertebb példa éppen a Balaton déli partjának kialakulása a múlt század folyamán, mely mindenütt a hullámverés hatására létrejött homokturzások vonalát követi. A tó vízfelülete a közepes vízállásnak megfelelő 105 m szintben kereken 600 km2. Hossza 77 km, legnagyobb szélessége 14 km, legkisebb 1,5 km. Somogy megyei (déli parthosszúsága 74,8 km, Veszprém megyei (északi) partjáé 120,3 km, azaz partvonalának összes hossza 195,1 km. Átlagos mélysége a közép-vízszint alatt mérve 3 m, legmélyebb a ti- hanyszántódi szorulatban, ahol megközelíti a 11 m-t. Vízgyűjtő területe 5775 km2. Legjelentősebb táplálója a Zala folyó. Vízszintjének változásait az időjárási tényezők mellett döntően befolyásolja a siófoki leeresztő zsilipen való szabályozás. A tó déli partjának anyaga agyagos homok, s csak a parti medersávé finom homok. Az északi part agyagos, s a parti medersáv híg iszaplerakódású. Az északi oldalon a medersáv előtt mintegy 20, a déli oldalon pedig 90 km hosszúságban 20—100, illetőleg 30—300 m széles nádas húzódik. A tó teljes hosszában hajózható. A balatoni üdülés, a hajózás, halászat, a parti települések műszaki létesítmények egyaránt a legkisebb vízszintingadozásokat kívánják. Ez naponta átlagosan nem is haladja meg az 1—2 cm-t. Ennek megállapítása azonban nem olyan egyszerű, mint a folyóvizeknél, mert a szél nyomására helyenként 30 em-es eltérés is mutatkozhat. A tavat tápláló vízfolyások és patakok évente jelentős hordalékkal töltik a medret. A somogyi part védtelen részein az elmosás évente eléri az 1—2 métert. Nyáron a hullámverés, télen a jégturzások jelentős károkat tesznek a partvédő művekben és kikötőkben. A terület vízépítési történetére első adatunk a III. századból való, s e szerint Galérius római császár ásatta ki a Balaton vizét szabályozó és környező mocsarakat lecsapoló Sió-csatornát. Ugyanebben a században pedig Probus császár meghonosította a szőlőt Pannóniában és mocsárkiszárítási munkákat végzett. Egyben ezek az első ismert vízi munkálatok a magyar medencében. A római vízi építkezések méreteire, jelentőségére és azok színvonalára és töredékes adatok mellett következtethetünk Pannónia mezőgazdasági kultúrájából is. Tudjuk például, hogy a Balatonmellék borai már akkor ismert terményei voltak a pannó- niai mezőgazdaságnak. A népvándorlás viharaiban ugyan hanyatlott a római mezőgazdaság színvonala, későb bazonban a római örökséget tovább fejlesztette a Frank Birodalom. Számos adatunk van arra nézve is, hogy fejlett volt a rómaiak halászata is. Honfoglaló őseinkről tudjuk, hogy részben a vízellátottság, másrészt pedig a mocsarak vizenyős területe által nyújtott védelem szempontjából szívesen települtek a vizek mellé, mocsaras területek közé. Nyilvánvalóan ezek a szempontok érvényesültek a Dunántúl délnyugati részén megszálló Horkák törzsének letelepülésében is, melynek központi szálláshelye a Zala és a Balaton mocsárvidékeinek szigetein volt. A halászat a honfoglaló magyarságnak egyik ősfoglalkozása volt. A Balaton és a régebben azt környékező mocsarak és nádasok kedvező életfeltételeket biztosítottak a halak szaporodására, s azt a környéken lakók a maguk javára hasznosították. A halászat a halban gazdag vizek mellett foglalkozássá lett, s annak a szakirodalomban ismertetett sokféle módja és eszköze alakult ki. A halbőség nemcsak a saját szükségletet elégítette ki, hanem lehetőséget adott a halnak távolabbi vidékekre áruként való szállítására is. Ugyanakkor a nádasok anyagot adtak az épületek fedeésére és veszélyes időkben búvóhelyet biztosítottak a környék lakóinak. A vízhasznosításnak korán elterjedt módja volt a vízerőnek malmok hajtására való kihasználása. Bizonyos, hogy a Balatont tápláló kisebb vízfolyásokat és patakokat is már régebben felhasználták malmok hajtására. Feltűnő azonban, hogy a honfoglalástól kezdve egészen a XIX. század második feléig más területekhez viszonyítva sokkal kevesebb adatot találunk a vízépítésekre vonatkozóan a Balatonra és környezetére. Ennek oka azzal magyarázható, hogy a Balaton, mint állóvíz, nem okozott árvizeket, országos szerencsétlenségeket, s így az általa okozott károkat, ha voltak is ilyenek, nem jegyezték fel, emlékeztük pedig az idők múltán elmosódott. Másrészt igaz, hogy a Duna, Tisza és ezek mellékfolyóinak kártételei hosszú időn át lekötötték úgy az érintett lakosság, mint a hivatalos körök gondjait. Ebben a vonatkozásban jelentős változást okozott a reformkorban Beszédes Józsefnek a Sárvíz, Sió és Kapos szabályozására vonatkozó terve, melynek során lecsapolták a környező mocsarakat. Ez a munka a Balatont is érintette, mert a Sió malomgátjainak rendezésével a Balaton vízszintjét mintegy méterrel leszállították, s ezzel több mint 11 500 ha termőterületet hódítottak vissza a vizektől. E példán felbuzdulva, de feltehetően Széchenyinek, a Tisza völgyében a vízi társulatokkal elért sikerei alapján is, a múlt század második felében ezen 23
