Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
IX. fejezet. Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme
tetten állapot uralkodik a szennyvizek nem megfelelő levezetése, illetve tiszításának hiánya miatt. Településeink csatornázása és szennyvíztisztítása kapcsán súlyos elmaradottságot kell felszámolni. A közműves ivóvíz-ellátottság mögött (bár ennek mértéke sem kielégítő) messze elmarad a csatornahálózattal ellátott lakosság létszáma. Az ország lakosságának mindössze 21,6%-a lakik csatornahálózattal ellátott területen, ugyanakkor szennyvíztisztításban csak 4,2% részesül. Szennyvízmennyiségben kifejezve, a csatornahálózatok által levezetett szennyvizeknek (1 187 000 m3/nap) 11%-a kerül bizonyos mértékű tisztítás alá. A szennyvíztisztító berendezések túlnyomó része korszerűtlen és túlterhelt. A tisztítási hatásfok általában nem kielégítő. A 3. sz. Balatonvidék területén a csatornahálózattal ellátott lakoslétszám 5,7%, mely jóval az országos átlagérték alatt van. Szennyvíztisztításban részesül 3,4%. Tisztítatlanul a befogadókba bocsátott kommunális szennyvízmennyiség 620 m3/nap, melyhez azonban még hozzájárulnak a jelentős mennyiséget képviselő, nem megfelelő mértékben tisztított szennyvizek is. Az ipari szennyvizek tekintetében ha lehet, még kedvezőtlenebb a helyzet. Országos viszonylatban az iparilag szennyezett vízkibocsátás nagysága 13,3 m3/s (1 152 000 mVnap), ennek 43%-a káros (mérgező, kátrány, fenol, lúgos, savas, magas lebegő és szervesanyag tartalmú, stb.) szennyvíz. Az ipari szennyvizek 35%-a minden tisztítás nélkül kerül a befogadókba, 16%-át pedig kommunális csatornahálózatokba vezetik be. Ipari szennyvíz- tisztító berendezésekben kezelik a fennmaradó 49 %-ot kitevő mennyiséget, melynek több mint kétharmad azokban csak részleges tisztítás alá kerül. Az ipari szennyvíztisztító berendezések túlnyomó része erősen túlterhelt, korszerűtlen technológiával működik, a tisztítási hatásfok többnyire nem kielégítő. Az ipar által kibocsátott és előzetes tisztítást igénylő káros szennyvizeknek csak mintegy felét hatástalanítják, a többi maradéktalanul fejti ki romboló hatását élővízfolyásainkban. A 3. sz. Balatonvidék területén lévő ipari üzemek szennyezett vízkibocsátása 0,15 ms/s (12 650 mVnap). Az ipari szennyvizek 57%-a közvetlenül, minden tisztítás nélkül jut a befogadókba. A kibocsátott káros szennyvizeknek (9000 mVnap) mindössze 37%-át hatástalanítják. A csatornázás és szennyvíztisztítás jelenlegi elmaradott helyzetének gyökeres megváltoztatása, felszíni vizeinek további elszennyeződésének megakadályozása központi feladattá vált. A 20 éves tervidőszak ipar- és településfejlesztési előirányzatainak pedig alapvető tényezője a keletkező ipari, ill. kommunális szennyvizek elvezetése és tisztítása a korszerű technológiai alapelveknek megfelelően. A 20 éves iparfejlesztési távlati tervek az ország ipari vízigényének növekedését a mainak ötszörösére irányozzák elő. Természetesen ezzel párhuzamosan fog növekedni a szennyvízkibocsátás is. Az ipari frissvízigény beszerzése a jövőben kb. 96%- ban felszíni vízkészletből történik majd, s ez a felszíni vizek tisztaságának fokozott védelmét teszi szükségessé. A lakásépítési kormányprogram 1980-ig 1,5 millió lakás építését tervezi, mely a közművesítés, tehát a csatornázás terén is komoly feladatok elvégzését teszi szükségessé. A mezőgazdaság szocialista átszervezése megteremtette a korszerű, nagyüzemi méretű termelés feltételeit. Űj mezőgazdasági központok alakulnak ki. A mezőgazdaság fokozatosan egy helyre koncentrálódó szennyvizei (az állattenyésztés nagy férőhelyes istállói, növényvédő állomások, tejgyűjtő, gépállomások stb.) már nem elhanyagolható meny- nyiségűek. Ezek ellátására számos kis csatornamű építendő. Az életszínvonal emelkedése, a kultúr- igények fokozódása is igen jelentős tényező: a gyors ütemben emelkedő vízfogyasztás egyúttal a szennyvíztermelés növekedését jelenti. Az állandóan bővülő iskolahálózat, gépállomások, közintézmények, üdülők és egyéb létesítmények szennyvízkezelésének megoldásához szennyvíztisztító kisberendezések létesítése válik szükségessé. A Balaton menti települések közül a kiemelt üdülőhelyi központtá kijelölt Keszthely város csatornázása és szennyvíztisztítása nincs megoldva. A város egy része csatornázva van ugyan, de a csatornahálózattal összegyűjtött szennyvizeket kisebb részben mechanikai tisztítás után, nagyobb részben minden tisztítás nélkül vezetik a csapadékvízcsatornába és a városon keresztül haladó csapadékvízvezető árokba, majd a Balatonba. Ez egészségügyi szempontból megengedhetetlen, ezért a város csatornázását és korszerű szennyvíztisztító telep építését a legrövidebb időn belül meg kell valósítani. Tapolca nagy mértékben fejlődő Balaton menti község, összefüggő csatornahálózata nincs és csak egyes intézmények rendelkeznek mechanikai tisztítóberendezésekkel. Biológiai tisztító berendezése csak a járási kórháznak van. A község többi részén összegyűlő szennyvizeket minden tisztítás nélkül veztik a Tapolca patakba, ami közegészségügyi szempontból kifogásolható. A község csatornázása és eleven iszapos rendszerű tisztítótelep mielőbbi megépítése feltétlenül szükséges. 1.32 A VIZEK TISZTASÁGA VÉDELMÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE Ezidőszerint az ipar 1,7 milliárd, a mezőgazdaság 700 millió és a lakosság pedig 300 millió m3 vizet fogyaszt évente. Az elkövetkezendő 2 évtizedben a jelenlegi vízfogyasztáson felül 12 m8/s ivóvíz céljára alkalmas vizet, a fejlődő ipar igényeinek kielégítésére pedig 215 m’/s vizet kell biztosítani. Azonban nemcsak a mennyiségi igények kielégítéséről kell gondoskodni, hanem a felhasználásra kerülő vízzel szemben jelentkező fokozott minőségi követelményeket is figyelembe kell venni. A követelmény, amelyet egy ország vízmennyiségi és minőségi igényeiben kifejezésre juttat, a lakosság életszínvonalának indikátora. Az életszín-. 210
