Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
I. FEJEZET Á vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban 1. A vIzgazdAlkodAs A víz, mint természeti elem, a társadalom, a ter- mleés nélkülözhetetlen létfeltétele, körforgásával szoros kapcsolatot létesít a természet és a társadalom között. A vízgazdálkodás olyan tervszerű tevékenysége, amely földünk jelentős részét képező álló és mozgó vizet a népgazdaság folytonos fejlődése érdekében törekszik szabályozni, hasznosítani, illetőleg felhasználni. A vízgazdálkodás az összefüggések felismerésével, tudatos, tervszerű irányító tevékenységével, sőt természet-átalakító jelleggel is biztosítja a társadalom igényeinek megfelelő kielégítését. „A vízgazdálkodás tehát a természetes vízháztartás céltudatos, tervszerű szabályozására irányuló műszaki, gazdasági, tudományos, jogi (igzgatási) tevékenység rendszere, amelynek feladata, hogy a bővített szocialista újratermelés céljából a szükségleteknek megfelelő mennyiségben, minőségben és időben biztosítsa a vizet és megóvja a társadalmat a víz kártételeitől.” (Dégen Imre országos vízügyi főigazgató meghatározása.) A föld felületén uralkodik az az objektív természeti törvény, hogy a felületi egyenlőtlenségek kiegyenlítődjenek, a magasabb helyek elhordásra kerüljenek. Ennek a folyamatnak az eszköze (a szél kisebb mértékű közreműködése mellett) a víz, illetve annak eleven ereje. A vízgazdálkodás ezt a természetes folyamatot a vízépítés révén úgy szabályozza, hogy az lehetőség szerint kártétel, (a kultúra és civilizáció számára szükséges vízkincs lehető legnagyobb megóvása, illetve hasznosítása mellett) nélkül történjék meg. Az emberiség történelme számos esetben bebizonyította, hogy államok, népek boldogulása, jóléte mennyire függ a vízzel való kapcsolatoktól. (Egyiptom múltjában a Nílus hasznosítása. — Üjkori történelemben Szuez-csatorna.) A vízgazdálkodás fejlődése a történelem során szorosan kapcsolódik a kultúra és civilizáció fejlődési fokához. Az ősi kultúrák: a kínai, sumir, egyiptomi, görög, római, stb. magasfokú vízgazdálkodással teremtették meg mezőgazdaságuk, városi életük vízszükségletét. Az európai népek életében a vízgazdálkodás évszázadokon keresztül ismeretlen fogalom volt. A népesség szaporodásának, a mezőgazdaság belterjessé válásának, az ipar, kereskedelem, továbbá a lakosság kultúrigényének hatására indulnak meg először a vizek kártételeinek elhárítására, majd a hajózás érdekében végzett vízépítés, később a vízhasznosítás műszaki munkái. A tervszerű vízgazdálkodásnak hazánkban különleges fontossága van az óceáni, mediterán és szárazföldi éghajlati hatások váltakozása, a sajátos domborzati viszonyok miatt. Előfordult, hogy a Tisza völgyében az aszály ellen, a Duna völgyében árvíz ellen kellett ugyanazon időben küzdeni. A mélyfekvésű alföldeken belvizek pusztíthatják a termést, amikor a dombvidékek gazdagon teremnek. Még kedvező időjárás mellett is, egy-egy dombvidéki zápor milliós károkat okozhat a rendezetlen vízfolyások menti településekben (Szekszárd). A túlnépesedett ipari területeken a fokozódó víz- szükséglet mennyiségei és minőségi biztosítása, a szennyvizek kezelése okoz fokozódó problémákat. A bányaművelés egyes területeken csökkenti a felszínalatti vízkészleteket, süllyeszti a karsztvizek nívóját, más területeken számottevő mennyiségű, de kétes minőségű vizet juttat a felszíni vízfolyásokba. Külön problémát okoz a nagyobb, vízfolyás nélküli városok (pl.: Székesfehérvár, Keszthely) csapadékvizeinek, különösen azonban a házi- és ipari szennyvizének elhelyezése. A városok, lakótelepülések közüzemi vízellátásánál a lakosság ivóvízellátása nehézségekbe ütközik. A vízgazdálkodásnak két különféle jellegű, de természeti és népgazdasági összefüggéseinél fogva el nem választható tevékenysége van: a vízkárelhárítás, valamint a vízhasznosítás. A vízkárelhárítási és a vízhasznosítási tevékenység a feladatok műszaki jellege szerint különféle szakágazati munkában nyilvánul meg. Ezek a szakágazatok egymással és a népgazdaság minden ágával a legszorosabb kapcsolatban vannak. Az árvizek akadálytalanul levonulását, a jégtorlódás megszüntetését, a biztonságos hajózást a folyamszabályozási munkák teszik lehetővé. A folyók felduzzasztott vize, víztározók létesítése, a hajózással, vízenergia-termeléssel, öntözéssel egyformán szolgálja a közlekedés, energiaellátás, mező- gazdasági termelés érdekeit. A vízelátás, szennyvíz- kezelés nemcsak kulturális és egészségügyi szükséglet, hanem az ipar igényeit is kielégíti, megóvja vizeink tisztaságát és ismételt felhasználásra teszi alkalmassá. A társadalom fejlődésével, a lakosság kulturális * 21
