Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)

VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás

zet ad le átlagban. Üzemen belül a lágyított víz­ből 3 üzemegységnek 8860 m3/nap mennyiség jut. A napi vízfelhasználás a forgatott vízmennyiség­gel együtt 18 080 m3, melyből 17 280 m3 üzemi (hű­tési, mosási, technológiai) célokat, 800 m3 pedig vízellátási célokat szolgál. Az ipari víz tárolására 2x3500, 2x400, 2x500 és 2x300 m3-es medencék, ivóvíztárolásra 140 m3-es medence szolgál. A Medicolor Vegyi termékek Gyára úgy a múlt­ban,, mint jelenleg is teljes vízszükségletét a Nitro- kémiától kapja átlagban 2200 m3 mennyiségben. A felhasznált víz zöme (95%) hűtővíz, kisebb mennyiségben mosó, technológiai és egyéb üzemi víz. A napi visszaforgatás 1130 m3. A Papírgyár mintegy 3240 m3 vizet vesz át na­ponta a Nitrokémiától. Hűtésre 40, mosásra 900, technológiai célra 2297 m3 vizet használ fel na­ponta, míg az üzemi dolgozók kb. 3 m3 ivóvizet fo­gyasztanak. Az összes vízvisszaforgatás mindössze 50 m3. Víztározás nincsen. A felhasznált ipari víz­ből a papírgyártáshoz átlag 2770 m3-t, míg a fa- csiszolat gyártásához 520 m3 vizet használnak fel naponta. A 3 üzem vízgazdálkodását tekintve a vissza­forgatott vízmennyiség nagyon kevés, a gazdasá­gos lehetőségekhez képest. A 3 db mélyfúrású kút kapacitása még nincs teljesen kihasználva, mivel a mérési adatok szerint a kutak összes kapacitása 2350 m3, szemben a jelenleg belőlük termelt 1440 m3-rel. Siófok. A 3 jelentősebb üzem ipari vízműről 650 m3-t, a község ivóvízművéről pedig 1200 m3-t sze­rez be. Az ipari vízbeszerzésből 600 m3 nyers Ba- latonvíz, 50 m3 mélységbeli víz. Számottevő víz­forgatás nincs, így a napi összes vízforgalom 1850 m3, melyből 1800 m3 ipari, 50 m3 pedig szociális célokat szolgál. A MÁV 2 db, összesen 100 m3-es víztoronnyal rendelkezik­Tapolca üzemeinek napi frissvízigénye 950 m3, melyből 700 m3-t mélyfúrású kútból, 250 m3-t pe­dig az ivóvízműről fedeznek. Vízforgatás nincs, a termelt vízből 920 m3 üzemi, 30 m3 szociális célo­kat szolgál. A MÁV 1 db 50 m3-es víztoronnyal rendelkezik. 1.3 A fejlesztés szükségessége 1.31 AZ IVÓVÍZELLÁTÁS fejlesztésének SZÜKSÉGESSÉGE A 3. sz. Balatonvidék területén 1960-ban 53 500 fő közműről, 30 000 fő pedig közkutakról ellátott, 147 000 fő ezzel szemben ellátatlan, illetve magán- kutak fogyasztója. Ha figyelembe vesszük a terület tervezett 283 000 fős fejlesztési lélekszámút, úgy a jelenlegi 147 000 ellátatlan lakoson felül további 52 000 fő ellátásáról kell a tervidőszakban gon­doskodni. A terület vízellátását mindenképpen fej­leszteni kell, mivel a jelenlegi ellátottságot semmi­képpen sem tekinthetjük megoldottnak. A fejlesztés szükségességét elsősorban a balatoni üdülővidék tervezett hatalmas arányú fejlesztése, a mezőgazdaság átszervezése és nem utolsósorban a falu és a város közötti különbség megszünteté­sére irányuló törekvés indokolja. A mezőgazda­ság átszervezésével új tanyaközpontok jönnek lét­re, melyek vízellátásáról szintén feltétlenül gon­doskodni kell. A vízellátás tervszerű fejlesztésével komoly ösz- szeg menthető meg a népgazdaság számára. Ennek érdekében a főbb üdülőcentrumok, üdülősávok víz­ellátását egységes regionális vízművel kell meg­oldani, míg a kisebb településekét törpevízműves, illetve fúrt közkutas ellátással. A rossz ivóvíz fogyasztása erősen befolyásolja a lakosság egészségi állapotát. Illetékes szervek tényként állapították meg, hogy kellő mennyiségű és minőségű ivóvíz hiányában egyes települések nemhogy fejlődnének, hanem visszafejlődnek. Van­nak a területen olyan, főleg ásott kutakból szár­mazó vizek, melyek fogyasztása nem jár ugyan gyorsan bekövetkező betegséggel, de hosszabb ideig tartó fogyasztásuk idült megbetegedéseket, az el­lenállóképesség csökkenését, vagy egyéb fogyaté­kosságokat okozhatnak. Ilyen vizek használata kö­vetkeztében súlyos, örökölhető korcsosodások jö­hetnek létre, melyek a lakosság életrevalóságát és munkaképességét csökkenthetik. Szocialista nép­gazdaságunk számára nem lehet közömbös, hogy dolgozói milyen minőségű és mennyiségű ivóvízzel ellátottak. 1.32 AZ IPARI VÍZELLÁTÁS FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE Az ipari vízellátást a 20 éves tervidőszakban csak oly mértékben szabad fejleszteni, amennyi­ben azt a Balatonvidék jövőbeni idegenforgalmi és üdülési feladatai megengedik. Az idegenforgalom mint jelentős devizaforrás, továbbá az üdültetés munkaerő-regeneráló hatása megkövetelik, hogy a jövőben a Balatonvidéken csakis oly ipari fejlesz­tés legyen előirányozható, mely nem akadályozza a fenti igények maradéktalan kielégítését. Ennek megfelelően kerülni kell a területen a jövőben a zajos, bűzös, káros és ártalmas szennyvizeket ter­melő üzemek, ipartelepek telepítését. 2. AZ IVÓ- ÉS IPARI VÍZELLÁTÁS FEJLESZTÉSE i 2.1 A tervezés alapjai .• 2.11 A TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK, ADATGYŰJTÉSEK, FELTÁRÁSOK ÉS A TERVEZÉSI MUNKÁK ISMERTETÉSE A Területi Vízgazdálkodási Keretterv múlt és jelen anyagának összeállítása során az alábbi adat­gyűjtések és feltárások anyaga kerül feldolgozás­ra: a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet által készített statisztikai jellegű adatok az ország közmű-ellátottságáról és azok jellemzőiről, az Országos Vízügyi Főigazgatóság által 1958-ban 194

Next

/
Thumbnails
Contents