Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
vonjuk a mezőgazdasági művelésre nem alkalmas (csatornák, utak, belsőségek stb.) továbbá különféle (mezőgazdasági, talajtani, topográfiai, műszaki, gazdaságossági stb.) okok miatt az öntözésből már eleve kizárt területeket és az így megmaradt területet szorozzuk — talajkategóriánként — a megállapított öntözési százalékkal. — egyidejűleg öntözhető terület az öntözésre berendezett terület csökkentve a vetésforgók száraz szakaszában nem öntözött területtel. Az öntöző- rendszer maximális vízigényét az egyidejűleg öntözhető területnagyság figyelembevételével kell meghatározni. 1.2 A múlt és a jelen E vidék domborzati viszonyai igen változatosak. A Balatontól északra eső terület tipikusan dunántúli dombvidék, Középhegységek előtere, míg a Balatontól délre eső terület domborzata enyhébb, de a mikrodomborzat, amely az öntözés szempontjából döntő, igen nyugtalan. A terület nyugati nyúlványa a Zala folyó völgye. E vidék vízben mindig bővelkedett, így itt az öntözések előfeltétele megvolt, erre támaszkodva régen öntöznek. Az északi parton, a dombvidéken már az első háború előtt üzemi rétöntözések egész sora létesült, így Nemespécselyen, Vászolyon 50 ha-on már 1900- ban, Lovészi Séden 11 ha-on már 1960-ban, Aszófőn 28 ha-on, Balatonfüreden 120 ha-on, Tapolcán a viszlói és szentkúti réteken 25 ha-on szaporodtak el az öntözések. Az 1909-ben Kilitin épült állami bolgárrendszerű kertészet célja az öntözés megked- veltetése volt. A nagyesésű völgyekben az elmocsarasodástól sem kellett tartani, és az öntözés rendkívül eredményesnek bizonyult. A feljegyzések szerint pl: a Nemespécselyen még 1930-ban is működött rétöntözés és 40 q/ha szénatermést értek el, az öntözésnélküli 15—17 ha-ral szemben. A Tapolcai öblözetben a tőzeges altalaj és a vízbő patakok szintén lehetővé tették a rétöntözést, részben altalajnedvesítő módszerrel. A harmincas években az Eszterházi birtokon, Pula, Szigliget, Gyula- keszi, Raposka határában közel 350 ha-on létesült öntözés a Tapolca és Egervíz vízének felhasználásával. Az öntözések nagyobbára malomcsatornákból vették ki —gravitációsan — az öntözővizet. Ezek teljes hatékonysággal nem működhettek, mert csak a malmok üzemszünetében, elsősorban vasárnap üzemeltek, hogy a malmok érdekei kárt ne szenvedjenek. A Kis-Zalamenti altalajnedvesítő rendszert 1933- ban a vízitársulat létesítette. Itt 1000 ha területen terveztek főleg rét- és legelőöntözést. A teljes terület annakidején nem épült ki, a kiépítést — az eredetileg tervezett területnél még nagyobb fejlesztéssel — jelenleg folytatják. Altalaj öntözésre a keszthelyi kísérleti gazdaság 290 ha területet rendezett be 1953-ban a Gyöngyös patak vízéből való üzemeltetéssel, gravitációsan. A kotus talajon való öntözésre és az öntözéssel azon legjobban termelhető növényféleségekre, éveken kersztül beható kísérleteket végeztek. Ezek a szántóföldi kísérletek sok tekintetben meglepő eredményt hoztak, rendkívül nagy termésátlagokkal, ami azt bizonyítja, hogy öntözéssel megfelelő talajon, komoly szakmai felkészültség mellett, igen jelentős terméstöbbletet lehet elérni. (Pl. műrét: 100 y I. о. réti széna, 700 q takarmányrépa, 250 q burgonya.) A déli part legnagyobb öntözési bázisa a Balatoni Nagyberek 6900 ha kiterjedésű területe. Itt a terep átlagosan 80 cm-rel alacsonyabb, mint a Balaton közepes vízszintje. Itt tehát elsősorban a le- csapolást kellett megoldani; ennek során 160 km hosszú lecsapoló csatornahálózatot készítettek és kiépítették a Nyugati övcsatornát. Ennek következtében a terület a külvizek elöntésétől mentesült. A csatornahálózat a lecsapolás mellett, száraz években, altalaj nedvesítő módszerrel, az öntözést is megoldja. A leszívott vizet a balatonfenyvesi 6,5—7,0 m3/s teljesítményű szivattyútelep emeli át a Balatonba, száraz időszakban pedig, amikor a talajvíz szintje a kívántnál mélyebbre száll, a Balaton vizét szivattyúzzák át a csatornákba. Visszatáplálása a Nyugati övcsatornán át történik. Az övcsatornán elegendő mennyiségű külvíz esetén, visszaduzzasz- tással is tudja a csatornahálózat vízszintjét a megkívánt magasságban tartani. A tapasztalat szerint azonban a kizárólagos altalaj nedvesítés nem bizonyult elégségesnek, mert a felső talajrétegeket nem tudja nedvesen tartani és így a szél még a szélfogó erdősávok mellett is, sokszor elhordta a laza talajt, sőt a csatornahálózatot is betemette. Mivel a barázdás öntözés a láptalajon körülményes és drága, ezen a kényszerítő körülmény miatt, indokolttá vált a hajós permetező öntözés bevezetése. Ennek csatornahálózatát egyelőre 460 ha-on készítette el az állami gazdaság és 2 permetezőhajót üzemeltet. 1.3 Az öntözés fejlesztésének szükségessége A Balaton vidéke a Dunántúl azon vízgyűjtői közé tartozik, melynek vízkészlete korlátozott, a természeti adottságok és az igények mindamellett nagy fejlesztést tesznek lehetővé. Ennek végrehajtása azért szükséges, mert egyrészt a Balatonnak, mint üdülőövezetnek zöldség és gyümölcs ellátása fontos népgazdasági érdek, másrészt a takarmánybázis kialakítása az állattenyésztés miatt fontos. A fejlesztés megindítására fel kell újítani a termelőszövetkezeti kezelésben lévő, a Balatontól északra fekvő völgyek régi öntözéseit, melyek helyreállítása közel 400 ha-on tenné lehetővé az öntözéses gazdálkodást. A Tapolcai öblözet lecsapolása nincs megoldva. Itt a komplex vízgazdálkodás bevezetésével a lecsapolás és az öntözés egyaránt megoldható. A Balatoni Nagyberek területén a hajós permetezőöntözés fejlesztésének van tág lehetősége. Az itt létesült öntözéses kertészet mély fekvése és a hideg talajvíz miatt, primőrök termesztésére ugyan nem alkalmas, de tömegtermelést jó minőséggel, gazdaságosan lehet megoldani. Indokolt a termékek feldolgozására élelmiszeripar telepítése is. 168
