Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
Az OVF, illetőleg az FM az arra rendelt szak- igazgatási szerveikkel támogatják a vízgyűjtők üzemeit a talajvédelemre történő felkészülésben (talajvédelmi, vagy talajvédelmi és vízrendezési társulat megalakítása; a szakmai tudás elsajátítása, stb.) ; gondoskodnak arról, hogy a talajvédelmet az országos kutatási témák közé sorolják, valamint a kutató munkákhoz biztosítják a kellő szubvenciót. Gondoskodnak továbbá az üzemi tervezési igények kielégítéséről, a talajvédelmi műszaki kiviteli munkák végrehajtásához szükséges vállalati kiviteli, továbbá művezetési kapacitásról; a szakismeretek állandó terjesztéséről és a kiviteli munkák állami hiteleinek biztosításáról; végül felső szinten ellenőrzik a talajvédelem szabályainak betartását és a talajvédelem létesítményeinek okszerű használatát, fenntartását. Az ÄFTH az érintett üzemek egybehangzó kívánságára, a megyei tanácsok közreműködésével felülvizsgálja a földrendezést és a talajvédelmi (hegyvidéki üzemszerzési) igényeknek megfelelően kiigazítja azt. Résztvesz az üzemek táblásító munkájában. Az FM szakigazgatási szerveivel irányítja a hegy- és dombvidéki (talajvédő) növénytermesztést és az ezzel összefüggő állattenyésztést; az üzemi gépesítést (a hegy- és dombvidékek üzemeinek sajátos gépesítése); az üzemek közötti kooperáció kialakítását. Az OEF végrehajtja a kopárok és a talajvédelem érdekében kijelölt területek fásítását. A megyei és járási tanácsok mezőgazdasági osztályai (az állami gazdaságok megyei igazgatóságai), talajvédelmi felügyelők kirendelésével — közvetlenül irányítják és ellenőrzik az üzemek talajvédelmi felkészülését, a talajvédelmi feladatok végrehajtását és a társulatok talajvédelmi munkáját, A Vízügyi Igazgatóságok irányítják a társulatok talajvédelemmel kapcsolatos vízrendezési tevékenységét, illetőleg főleg azoknak a társulatoknak a munkáját, amelyek a talajvédelem mellett a vízrendezési feladatok ellátását is vállalják. A gépállomások közreműködnek az üzemek talaj- védelmi berendezésének végrehajtásában; gépparkjuk fejlesztésekor a talajvédelmi igényeknek megfelelően egészítik ki azt. A Magyar Tudományos Akadémia Agrokémiai és Talajtani Kutató Intézete és Mezőgazdasági Üzemtani Intézete, a mezőgazdasági tájintézetek, a Szőlészeti és Kertészeti, az Erdészeti, a Mező- gazdasági Gépkísérleti, az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet, az Állami Gazdaságok Üzemszervezési Kutató Intézet, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, az Agrártudományi Egyetem, a Kertészeti Főiskola és a mezőgazda- sági akadémiák kutató tervüket úgy állapítják meg és úgy folytatják tudományos tevékenységüket, hogy a gondozásukra bízott tájak, illetőleg tudományos témák talajvédelmi vonatkozású kérdéseit hézagmentesen tisztázni lehessen. A szakpropaganda szervei gondoskodnak a tudományos és gyakorlati eredmények állandó elterjesztéséről. 2.2 A kisvízfolyások és vízgyűjtőterületeik rendezésének keretterve 2.21 A KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSI KERETTERVE A vízfolyásrendezések végrehajtásának szükségességét a távlati fejlesztési terv azon célkitűzése szabja meg, hogy a 20 éves távlati tervidőszak végére valamennyi I. és II. kategóriájú vízfolyás a mértékadó NQ 10%-hoz viszonyítva 100%-os kiépítettséget érjen el. A 20 éves távlati tervezés feltárása szerint Fejér, Veszprém és Tolna megyék I. és II. kategóriába sorolt vízfolyásainak NQ 10%-hoz viszonyított kiépítettsége 58,2%. Általános kívánalom tehát, hogy e vízfolyásmedrek mezőgazdasági területen vonuló szakaszán el kell érni, hogy az átlagosan 4—5 évenként kiömlő vizek rendezése után legfeljebb 10 évenként hagyják el medrüket, ezáltal a mező- gazdaság károsodását mérsékeljék. A vízfolyásrendezések szükségességét egymástól lényegesen különböző érdekek hozhatják felszínre. A kisvízfolyások szerteágazó hálózatuk révén a népgazdaság legkülönbözőbb ágazataival, nagyon eltérő formák között kerülnek kapcsolatba és rendezésük révén nagytömegűknél fogva tesznek szert népgazdasági jelentőségre. A rendezéshez az elárasztás elleni védekezés formájában érdekei fűződnek a községi településeknek. Érdekeltek lehetnek bánya- és ipartelepek a biztonság igénye révén, valamint a felhasználható vízmennyiségekből kifolyóan. A dombvidéki területek öntözései, a halastavak, a vízhaszonsításhoz fűződő érdekek, a halastavak és tározók az árvízi hozamok csökkentése révén kerülnek a rendezésekkel kapcsolatba. A vízfolyásokat keresztező idegen kezelésben lévő műtárgyak, — hidak és átereszek — az utak a vízfolyást keresztező alépítményekkel és a vízfolyást szűkítő építményeikkel, mint vízfolyást gátló, illetőleg a szabad átfolyást befolyásoló mesterséges létesítmények évtizedek óta vita tárgyai a vízfolyásrendezést végző intézményeknek. A vázlatos felsorolásból látható, hogy a vízfolyásrendezésekhez milyen sokfajta érdek kapcsolódhat. Végső soron azonban a rendezések elsődleges célkitűzései, a mezőgazdasághoz fűződnek, a rendezés főköltségei pedig a mezőgazdasági területek mederfejlesztési költségeiből adódnak. Éppen ezért a fejlesztés fő célkitűzését ezzel a tényezővel az NQ 10% -ra való kiépítés szükségességének kidomborításával jellemezzük. A mértékadó mederkiépítettség meghatározása és egységes előírása az Orszáogs Vízügyi Főigazgatóság célkitűzése, amelyet a Koll. H./VI/l—4/1961 sz. határozat elrendel. Ennek szellemében — tájegységekben összefoglalva — kívánja az Országos Vízügyi Főigazgatóság a mederkiépítettség mértékadó előírását szabályzatba foglalni. A mértékadó kiépítettség — mai — 10%-os értéke több éves gyakorlat tapasztalatából és más előírásokból szár147
