Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
Az 5,1—12%-os lejtőkategóriában táblás sávokat képeznek ki. A 12,1—17%-os lejtőkategória területein sávos növénytermesztést folytatnak. A 17,1—25%-os lejtőkategória területein szigorított sávos növénytermesztést alkalmaznak. Valamennyi lejtőkategória területén megállapítjuk, hogy az alkalmazandó kultúrák a talajjal együtt milyen eróziós ellenállást képviselnek. Ugyanakkor meghatározzák azt az esztendei átlagos talajlepusztulást, amely a talajvédelmi osztályokat követő agronómiái védekezés ellenére is fennáll. Ha ez a 15 to/ha/év mennyiséget meghaladja, alkalmazni kell a megfelelő mértékű műszaki védelmet. A műszaki jellegű talajvédelem a szántóterületeken túlnyomóan sáncolást és övárkok létesítését, a vízlevezetés (gyepes vízlevezetők és kövezett vízlevezetők útján való) megoldását jelenti. A műszaki talajvédelem feladata az agronómiái védekezés teljessé tétele, az okszerűen hasznosított területeken a felszíni elfolyás megszakítása, a fölös vizek kártétel nélküli elvezetése. A szőlőkben: A lejtős területek szőlőtermesztését — különösen a történelmi borvidékeken — fenntartják. A nagyüzemi szőlőtemiesztést kitérjeszik mindazokra a lejtő területekre, amelyeken a minőségi szőlő- és főleg a bortermelés gazdaságosan folytatható. E területeket úgy rendezik be, hogy az a talaj- védelem és a gazdaságos nagyüzemi termelési igényeknek egyaránt megfelelő, népgazdasági szinten feltétlenül gazdaságos legyen. Ennek érdekében a 12—40%-os lejtésű területeket a szőlőtelepítés céljaira teraszozni szükséges. A szőlő terület talaját a telepítés előtt megfelelő állapotba kell hozni. A szőlőket lejtős területeken minden esetben szintvonalasán kell telepíteni, lehetőleg kordono- san, 180 cm sorközökkel. A 0—12%-os lejtőkategóriák tartományában elegendő a szintvonalasán telepített kordonművelés. A 12—40%-os lejtőkategóriák tartományaiban folyamatos teraszozással oldják meg a talajvédelmet, a vízelvezetés igen gondos biztosítása mellett. Lejtős teraszkorona esetében annak hajlásszöge nem haladhatja meg a 12%-ot. 40%-os lejtés felett nem gazdaságos szőlőt telepíteni. Ezeket a területeket fokozatosan erdősítik, gyepesítik. A meglévő, és huzamos ideig helyben maradó, de talajvédelmi eljárások nélkül telepített szőlők esetében általában az övárkos talajvédelmi megoldást választják. A gyümölcsösökben: Minden vízgyűjtőben, ahol a kedvező természeti és közgazdasági adottságok indokolttá teszik, a hegy- és dombvidéki nagyüzemi gyümölcstermesztést kívánatos megvalósítani, mind a mezőgazda- sági, mind a talajvédelem érdekében. A 0—12%-os lejtőhajlás mellett elegendő a szint- vonalas telepítés és a sorközök szintvonalas művelése; a 12—25%-os lejtésű lej tőkategória-tartományokban indokolt lehet a megszakításos teraszozás; a 25%-on felüli lejtésű területek gyümölcs- telepítése esetében folyamatos, lejtős koronájú teraszokat kell építeni. A teraszkorona lejtése 17%- nál kisebb. A fölös vizek elvezetéséről minden esetben gondoskodnak. 2.13 AZ EGYES SZERVEK SZEREPE A VÍZFOLYÁSOK ÉS VÍZGYŰJTŐTERÜLETEK RENDEZÉSÉBEN Az 1075/1957. (IX. 1.) számú Kormányhatározat a vízfolyásokat kategóriákba sorolta, mégpedig aszerint, hogy a költségviselés kit terhel. Az 1. kategóriájú vízfolyásokat az állam vette át, a II. kategóriájúkat a Vízügyi Alap gondozza állami és érdekeltségi pénzeszközökből, míg a III. kategóriájúkat az érdekeltek maguk rendezik és tartják fenn. A tevékenység összefogója a Vízügyi Igazgatóság. Hatósági és szaktanácsadói minőségben minden vízfolyásra kiterjedően működik, hitelbiztosítás és gondozás szempontjából azonban csak az I. és II. kategóriájú vízfolyásokkal foglalkozik. A III. kategóriájú feladatok összefogója a tanácsi apparátus. Ahol azonban az I960, évi 29. számú törvényerejű rendelet alapján vízgazdálkodási társulat létesült ott a III. kategóriájú vízügyi feladatokat az veszi át. Felügyeleti és irányítói szerepkörben a tarácsi közreműködésnek fenn kell maradnia akkor is. A vízfolyásokon települt műtárgyak legnagyobb része a közlekedési ágazat létesítménye: hidak. Ezeknek a műtárgyaknak vízrendezési szempontból szükséges átépítését, illetve újak építését a közlekedési ágazat kell, hogy biztosítsa. A szükséglet előirányzása a Kerettervben megtörténik. Egyéb műtárgyak, duzzasztók, vízkivételek, stb. kapcsán érintkezés és összműködés van majd minden nép- gazdasági ágazattal. A talajvízszint-szabályozás kizárólagosan III. kategóriájú feladatként jelentkezik. Elsősorban állami gazdaságok, mezőgazdasági termelő szövetkezetekre háruló feladatokról van itten szó, ritkábban fordulnak elő települési és ipari vagy közlekedési vonatkozásban ilyen kérdések. A vízmosáskötési feladat általában III. kategóriájú. Többnyire helyi probléma egy-egy vízmosás okozta rombolás. A vízmosásokból leérkező hordalék ezzel szemben már néha II. kategóriájú befogadó medret tesz tönkre, egészen ritka esetben I. kategóriájút is. Ilyenkor a vízmosáskötési munkát állami eszközökből fedezzük. Az általános vízgyűjtőterület rendezési feladat tekintetében az OVF az FM-nél és az OEF-el (valamint az Országos Talajvédelmi Tanáccsal) egyetértésben elkészítteti a vízgyűjtők talajvédelmi iránytervét. 146
