Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
— A szántóföldeken: (növénycsoportok alapján állítva össze), amelyek az általános termelési igényektől függően a víz- Lejtőkategóriánként és a talaj minősége szerint gyűjtők helyi viszonyai szerint a talajvédelem érállapítják meg azokat a vetésszerkezeti arányokat dekeinek a legjobban megfelelnek. 1. táblázat A TVK-ban alkalmazott vetésszerkezeti (vetésforgó) arányok növényi csoportokkal kifejezve'* Vetésforgó Területe talaj Az azonos talajvédelmi hatású növényi csoportok részesedési arénya neve — talalvédő hatásuk jó 1 közepes j gyenge j rossz A 0,0— 5% lejtés В 0,0— 5% lejtés C 5,1—12% lejtés D 12,1—17% lejtés meszes E 12,1—17% lejtés savanyú F 17,1—25% lejtés * Az A, B, C, F vetésforgók összetétele közömbös a talaj kémhatását illetően, a D vetésforgó meszes talajra lucernával és a E vetésforgó savanyú talajra vörösherével készült. A növények csoportosítása talajvédelmi hatásuk szerint A talajvédelem hatásfoka A növények ^ranghelye a védőhatás sorrendjébe n Jó 1. Állandó gyep (kaszálással hasznosítva) 2. Herefüves keverék 3. Lucerna 4. Vöröshere 5. Baltacím 6. Szarvaskerep Közepes 1. Bíborhere, repce 2. őszi takarmánykeverék 3. őszi árpa 4. őszi rozs 5. Tavaszi árpa, rozs 6. őszi búza 7. Gátalókapás burgonya Gyenge 1. Tavaszi takarmánykeverék 2. Borsó 3. Bükköny 4. Csallaimádé 5. Szudáni fű 6. Szójabab 7. Bab 8. Burgonya Rossz 1. Takarmányrépa 2. Cukorrépa 3. Dohány 4. Kaüarábé 5. Napraforgó 6. Kukorica 10 40 10 40 17 33 17 33 20 40 20 20 50 25 12,5 12 33,3 33,3 33,3 — 60 20 20 _ A különböző védőhatású növényeket egymással változtatva, tehát sávosan helyezzük el a lejtőn. Az egyszerű táblás sávok hosszanti oldalait lehetőség szerint párhuzamosak, azok esése a vízszintestől nem tér el 4%-nál nagyobb mértékben, egyirányú esési hosszuk pedig nem haladja meg a 200 m-t, a lejtőre keresztirányban. A táblák szélesség-hosszanti aránya 1:5—1:10; a szélesség az előírt fedettség biztosítása esetén nem haladhatja meg az eróziótól mentes terepszakasz kétszeresét. A szélesség szélső mértéke 150 m. A táblák legkisebb kiterjedése 7-—10 km között mozog. A sávos művelés esetén azok vízszintes, vagy közel vízszintes elhelyezési szabálya azonos a táblás rávokéval, de a sávok szélességi méretei csökkennek. A hosszúság-szélességi arány 1:5—1:20. A hosszanti oldalak a vízszintestől legfeljebb 4%-kal térnek el, egyirányú esési hosszuk nem haladja meg a 100 m-t, a lejtőre keresztirányban. A sáv-szélesség a talaj eróziós ellenállásától függően 40—80 m. A sávok száma mindig páros, egyazon lejtőn ugyanabban a vetésforgóban 4, 6 vagy 8 sáv helyezkedik el. A sávok hosszanti irányú oldalai lehetőleg követik a párhuzamost. Szigorított sávos művelés esetén a sávos művelés méreteit alkalmazzák, de az alkalmazott vetésforgóban az évelő szálastakarmányok túlsúlyban vannak. Ha sávosan művelt lejtőn sáncolás szükséges, akkor célszerű a sáncokat 0—12%-os lejtőkategória- tartományokban a sávok közepén átművelhetően létesíteni, — 12%-os lejtésen felül a sáncok a sávhatárok mentén vezetnek. A lejtők talajművelését mindig a szintvonalakat megközelítően, indokolt esetben pontosan a szintvonalak irányában végezzék. A 0—5%-os lejtőkategóriában általában elegendő a szintvonalas művelés. 19 3 TVK 145
