Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
csony terep felőli — töltés épült ki a kellő biztonsággal. A Táskái vízfolyás 4700 szelvény feletti szakasza még rendezetlen ősállapotban van. Víz- használat nincs rajta. A Táskái vízfolyás az eddig rendezett szakaszon az alábbi méretekkel készült el. Fenékszélesség 1,0 m, rézsűhajlás 1, 1:1,5, esés 0,2%o, töltéskorona 1,5 m. В u z s ák -1 á s к a i övcsatorna Befogadója a Nyugati övcsatorna (15 036 szelv. jobbpart). Tervét 1952. évben a VlZITERV készítette a Ba- latonnagybereki Állami Gazdaság megrendelésére. A kiviteli munkálatok 1953. évben készültek el a Balatonnagybereki Állami Gazdaságnak juttatott beruházási hitelből az állami gazdaság műszaki ellenőrzése alatt. A Balatoni Nagyberek belvízöb- lözet a délkeleti részen eddig nyitott volt a kül- vizek és a Buzsáki nyugati, még ősállapotban lévő időszakos vízfolyás vizei is a belvízcsatornákat terhelték. A Buzsák-táskai övcsatorna ezt a nyitott részt lezárta, azonkívül befogadta, a Buzsáki nyugati vízfolyást is. Vízgyűjtőterülete 25 km2, számított fajlagos vízszállítás 120 1/s km2. A Buzsák- táskai övcsatorna alábbi méretekkel készült el. Fenékszélessége 1,5—1,0 m, rézsű 1:1,5, esése 0,2%o, töltéskorona 2,0 m, III. kát. vízfolyás. Pogányvölgyi vízfolyás (34) (Keleti-Bozót külvízcsatorna) Befogadója a Balaton Fonyódnál. Hossza 43,8 km, túlnyomóan É—D irányú. A legfelső 0—13 440 szelvények közötti szakasz Keleti-Bozót külvízcsatorna néven a volt Balatoni Nagyberek Lecsapoló Társulat külvízcsatornáját alkotja, mert a belvíz- áfér keleti részén folyik. 1958-ig csak a volt lecsapoló társulathoz tartozó 300—-13 440 szelvények közötti szakaszon voltak jó- karbahelyezések, azonban csak kis mértékben. A vízfolyás 8000 szelvényéig a Balaton visszaduzzaszt, tehát kisvíznél a mindenkori Balaton vízállás a mértékadó. A középső szakasz 13 440—27 000 szelvények között állandó jellegűnek mondható, míg a felső szakasz időszakos, mert nagy szárazságok idején a meder kiszárad. Nagyobb árvizei az egész völgyszélességben folynak le, azonban a vízfolyás árterülete a 37 100—13 440 szelvényig keskeny, csak réteket és legelőket önthet el. A vízfolyás árterületének általában a szélén épült ki a kapos- vár—fonyódi vasútvonal, amely a vízfolyást többször keresztezi, nagyobb árvizek alkalmával a vasúti töltés is jelentősen megrongálódott, így 1940- ben Buzsáknál és Osztopánál. Nagy árvizeket az eddigi megfigyelések szerint főképpen keményen átfagyott talapra esett, 50—60 cm vastag hóréteg hirtelen tavaszi olvadása és előzőleg telített talajra esett nagy nyári záporok okozzák. Ilyen nagy árvizek voltak 1932, 1940 és 1947 evekben. Az 1947 évi február végén bekövetkezett 3 napos hirtelen hóolvadás után a 9—12 000 szelvények között 12 töltésszakadáson át és a töltés tetején kifolyó árvíz a vízfolyás mindkét oldalán többszáz méter széles sávot borított el. Kisebb árvizek ellen 1947 év óta is minden évben védekezni kellett a gyenge tőzeges talajú és alacsony töltések miatt. A pogányvölgyi vízfolyás első átfogó rendezési terve 1944 évben készült el, de a közbejött háborús események miatt ezen terv alapján kivitel nem történt. A Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság 1953 évben elkészítette a Pogányvölgyi vízfolyás tervét 10 éves gyakoriságú, vagyis a torkolati szakaszon 34.0 m3/s árvízkiöntés nélküli vezetésére. 1958 óta úgy az alsó, mint a középső szakaszon folynak jó- karbahelyezési munkálatok fenti tervek alapján az évenként rendelkezésre álló hitelkeret arányában. A Pogányvölgyi vízfolyáson Buzsák és Osztopán községek között több halastó van, a vízimalmok megszűntek. A tervezett meder és töltésméretek: fenékszélesság 5,0—1,0 m, rézsű 1:2—1:1,5, esés 0,143—3,2%o, töltéskorona 3,0 m, előtér 5,0 m. Jamai patak (33) (Balatonboglári határárok) Befogadója a Balaton Szabadság üdülőtelep mellett. Hossza 15,7 km. Alsó szakaszát 0—3800 szelvényig Balatonboglári határároknak is hívják, mert határt alkot Ordascsehi és Balotonboglár községek között, azonkívül ezen szakasz a zardavári és balatonboglári belvízöblözetek közös külvízcsatornáját is képezi. Az Ordacsehi és Balatonboglár községek határába eső szakaszon töltések között folyik le a Jamai patak nagyvize a Balatonba. Ezen töltések a közelmúltban nagyon gyenge állapotban voltak, így legutóbb az 1940 és 1947 évbeni hirtelen tavaszi hóolvadásből keletkezett árvizek mindkét oldalon több helyen töltésszakadást idéztek elő. A töltészakadáson átfolyó külvíz a balatonboglári és zardavári belvízöblözetek et teljesen elborította. A Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság a Jamai patakot 1954—1955 években 10 éves gyakoriságú 13.1 m3/s árvíznek megfelelő szelvénnyel és biztonsággal kiépítette a 6000 szelvényig alábbi méretekkel: fenékszélesség 1,0—0,5 m, rézsű 1:2, 1,1:5, 1:1, esés 0,3—16,4%o, töltéskorona 1,0 m. Előzőleg az érdekeltség 1941 évben a 3800— 14 985 szakaszok iszapolását végeztette el. A meder 0—6000 szelvények között kiépített jó állapotban van. A patakon lévő vízhasználatok szőlőskislalci halastavak (35 kh) szőlőskislaki és szőlősgyöröki malmok. Mellékága a 300 szelv. felett a balatonboglári berek lecsapolásra készült belvízfőcsatorna, amelynek torkolatánál egy 0,4 m3/s teljesítményű szivattyútelep épült. Tetves patak (32) Befogadója a Balaton Balatonlelle és Balaton- szemes között. Hossza 25 km. Ebből a 0—4330 szelvények közötti szakasz, (mesterségesen ásott meder) a volt lelle—szemesi Bozót Lecsapoló Társulat keleti külvízcsatornája volt. A Tetves patak eredeti 0—4400 szelvények közötti szakasza a mélyfekvésű belvízártéren halad keresztül, amelyből a lecsapo- lás után lecsapoló csatorna lett. A Tetves patak 0—4330 mesterségesen ásott szakasza mélyfekvésű belvízártér keleti szélén halad 18 3 TVK 137
